A gyökeres változások – hogy, hogy nem – a HírTv „oknyomozó” riportműsorára, a Célpontra is hatással voltak. A stáb, rövid mérlegelés után, szakított addigi kenyéradójával, és búcsúzásképp markáns állásfoglalást tett közzé, kereken kimondván: „Orbán nem geci”. Aztán rögvest más sajtómunkások léptek a helyükbe, s így ma a Célpont, ha nem is feltétlenül egészen más szellemben, de okvetlenül más irányban fejti ki áldásos működését.
Múlt szombaton például elsőként arra az indokolt kérdésre keresték-kutatták a választ, hogy „miért ilyen töketlen az állam, ha építkezésről van szó?”. Vagyis hogy miért is száll el minden nagyberuházás költségvetése menetrend szerint és teljességgel büntetlenül. Nyomozati munka a műsor e részében nemigen akadt, de a számadatok egymásutánja így is csüggesztően meggyőzőnek bizonyult. Igaz, a korrektség jegyében az összeállítás rámutatott arra is, hogy az állami megbízások makacs túlárazása és túlköltése korántsem új jelenség, hiszen – jött is hamar a példa! – a 4-es metró megépítését is hasonló jelenségek kísérték a szocialista kormányok meg a Demszky-féle városvezetés idején. A rosszmájú néző persze könnyen úgy érezhette, Simicska Lajos tévéjében talán sikerülhetne közelebbi párhuzamot is találni – vagy hát, némi tapintattal, akár tartózkodhatnának is ettől a témától, lásd még: akasztott ember házában kötelet emlegetni.
Az adás második témája azután már a klasszikus Célpont-zsánert és vele a nagy időket idézte, hiszen a stáb kiszállt az „alapból gyanús” Habony Árpád magángépes landolásának jelenetét rögzíteni. Hogy mit is keresett Makaón Habony és Demján Sándor, az sajna nemhogy teljes, de még hozzávetőleges bizonyossággal sem derülhetett ki számunkra. Viszont láthattuk, amint a forgatócsoportot egy kerítésen kívülre küldik, hallhattuk pár pilóta repülésforgalmi eszmecseréjének felvételét, valamint üvegen át felismerhettük annak a hölgynek a körvonalait is, aki megelőzően lefotózta a Célpont kiküldött munkatársait.
A riportanyag a végül talán (de azért mindenesetre kamerán kívül) helikopteren kimenekített Habonnyal persze korántsem érdektelen, de azért az érdemi oknyomozó újságírástól picit odébb van. „Ki tudja, hogy ebből mennyit köszönhetnek Rogán Antalnak és Habony Árpádnak?” – halljuk például a közbevetést a gyanúba vett helikopteres cég nyereségének említésekor, és a nézőben felágaskodik a kérdés: tényleg, ki tudja? Vajon előrébb vagyunk-leszünk az ilyen hatásosan feldobott és megválaszolatlanul hagyott kérdések hallatán? Ahogyan az a futtában felvázolt láncolat is inkább csak nyugtalanító, amely Mécs Imre két fiának fölemlítésével előzékenyen összekapcsolja számunkra Habonyt, Demjánt és a Momentumot. Ilyenkor aztán a néző is csupán a kérdésig juthat: hát lehetséges, hogy Simicska Lajos televíziója még most sem a pártatlan és sokszínű tájékoztatás legújabb kori fellegvára? És ha lehetséges, vajon ezzel az ott dolgozók is tisztában vannak?
HírTv, június 17.
