Az állampárti kultúrpolitikával szemben is lehetett…

  • Artner Szilvia Sisso
  • 2022. január 2.

Interaktív

Rés a présen újévi különszám Koszits Attila újságíróval.

rés a présen: Mióta dolgozol Pécsen?

Koszits Attila: A nyolcvanas évek elején kapcsolódtam be a különböző alternatív művészeti események szervezésébe, rockzene történeti előadásokat tartottam, rock klubot vezettem. Majd az Öregek Otthona nevű underground formációban színpadra is álltam. Alkalmanként a megyei napilapban, az egyetemi újságban, valamint féllegális kiadványokban publikáltam. 1989-ben kerültem külsősként a Magyar Rádió Pécsi Regionális Stúdiójához, 1991-től már főállásban főleg zenei és művészeti műsorokat készítettem. A kilencvenes évektől a rádió országos csatornáin is dolgoztam, többször külföldről is tudósítva. Számos zenei és művészeti lapban (Z Magazi; Wanted; Zenészmagazin; ECHO kritikai szemle; sziget.hu stb.) jelentek meg írásaim. Aztán megírtam a Pécs Underground 80 című kötetet.

rap: Mi inspirált közben?

KA: A kétezres évektől tudományos konferenciákon főleg a pécsi underground színtérrel foglalkoztam, mivel ez még szűz területnek számított. A témában különböző publikációim is megjelentek, alapjául szolgálva a 2014. májusi Pécs Underground ’80 összművészeti akciónapoknak. A Pécsi Galériában megrendezett esemény pozitív visszhangja inspirált, hogy 2014 nyarán nekiálljak a kötet megírásának.

rap: Hogyan tematizáltad az anyagot?

KA: Három nagy fejezetre osztottam: az első a helyi kultúrpolitikát, az intézményrendszert, művészeti életet és az egyetemi világot taglalja. A második az underground zenei színtérrel, a Pécsett fellépő külföldi és fővárosi aktorokkal, illetve a pécsi formációkkal foglakozik. A harmadik rész a művészekkel és népművelőkkel készült interjúkat tartalmazza, s mindezt a tudományos szlengben nem járatos olvasó számára is befogadhatóan igyekeztem megírni.

rap: Mikor jelent meg ez a hatalmas méretű kötet?

KA: Az Önkormányzat Kulturális Bizottsága, a Moiré Kulturális Egyesület és a To Hungary Kft. Pécs támogatásának köszönhetően jelent meg. 2020. október 16-án, a Made in Pécs Caféban mutattuk be a médiának, majd november 5-én a nagyközönségnek, a Művészetek és Irodalom Házában. A pandémia miatt bevezetett korlátozó intézkedések miatt már elmaradt a decemberi pécsi program, ezt csak 2021 szeptemberében pótoltuk. A Ludwig Múzeumba tervezett esemény pedig meghiúsult: Készman József művészettörténész le is jött a pécsi bemutatóra, s a kötetről tervezett beszélgetést Müller Péter Sziámi és Valuska László közreműködésével. Pechemre a járvány azóta is sorban borítja fel az ilyen terveket.

rap: Kiknek a története okozhatja a legnagyobb meglepetést az olvasónak?

KA: Hardy Péter színész, énekes a legfontosabb pécsi underground formációk meghatározó arca. Hasonló központi alak Papp Károly (Kása) képzőművész, rajzfilmes, zenész. Tresz Zsuzsa a hazai jelmez- és díszlettervezők egyik legnagyobb egyénisége, Király Tamás is figyelemmel kísérte a munkásságát, sőt néha még merített is tőle. Pinczehelyi Sándor képzőművész, intézményvezető az új irányzatok jelentős hazai és külhoni alkotóinak nyújtott bemutatkozási lehetőséget, s az underground művészközeg és közönsége számára is kinyitotta a Pécsi Galériát. S még sorolhatnám Czakó Zsolttól, Harnóczy Örstől, aki a kötet grafikai tervezője is , Szilágyi Eszter Annán át Weber Kristófig…

rap: Van-e folytatása Pécsen ezeknek a kezdeményezéseknek manapság?

KA: Például a Drukker Közösségi Nyomdaműhelyt üzemeltető fiatal grafikusok köre vagy a Kulturális Labor Alkotóművészeti Szociális Szövetkezet. A Janus Egyetemi Színház és az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet is magas színvonalon működik. A most hetedik alkalommal megszervezett Made in Pécs Fesztiválon (2022. január 8.) több mint száz pécsi zenekar lép fel a különböző klubokban. Köztük underground kísérletezők: pl. az Új Anya Keresztesi József író vezényletével.

rap: Mi a legnagyobb tanulság a mára nézve ebből a munkából?

KA: Az állampárti kultúrpolitikával szemben is meg lehetett valósítani új törekvéseket; a szabad szellemet nem lehet kalodába zárni. Más városokban is érdemes lenne megírni a hasonló folyamatokat, hisz csak utána lenne teljes a magyar underground nyolcvanas évekbeli története.

(Lead-kép: Koszits Attila a Pécs Underground ’80 című könyve bemutatóján)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.