rés a présen

Kézműves vagyok

Finta László, a Nyitott Műhely vezetője

  • .
  • 2009. november 5.

Interaktív

rés a présen: Népszerű irodalmi, képzőművészeti, zenei klub, elismert szellemi műhely a tiéd, ami viszont egy kézműves műhelyből alakult. Hogyan?

Finta László: Kézműves mester lennék, és a Műhely is egy kézműves Műhely lenne igazán.

De az első pillanattól beindult itt az "elkultúrházasodás". Elég nagy volt a hely, gondoltam, elfér majd ez is, az is, de nem így lett. Hatodik éve, hogy nem tudok az eredeti mesterségemmel foglalkozni, és mondhatom, nagyon hiányzik, de ami itt kialakult, az tényleg egy csoda. A semmiből lett, és mindazt, ami szükséges a működéséhez, utólag próbáljuk megteremteni.

rap: Hogyan alakítottad ki a programot?

FL: Alapvetően az ízlésem diktálta, mi legyen. Na jó, nem állíthatnám, hogy teljesen tájékozatlanul csöppentem bele a kulturális életbe. Lényegében ma is így működik minden, csak sokkal több tapasztalatom lett. Ami a legfontosabb: egy ideje nem vagyok egyedül, mert létrejött a Műhely Alapítvány, amelyre támaszkodhatom, és meg tudom osztani másokkal a feladatokat. A meglepő igazán az, hogy most már szinte mindenki itt van vagy megfordult itt, akit szeretek, tisztelek, becsülök a jelenkori magyar kultúrában.

rap: Messze földre elment a Műhely híre. Kik vitték?

FL: A nálunk vendégként megforduló írók, énekesek. Lovász Irén például beszélt rólunk Zágrábban, így meghívtak bennünket a zágrábi Magyar Fesztivál egyik szereplőjeként, a Booksa elnevezésű helyi "Írók boltjába", ahol a litera.hu szerkesztőivel együtt mutatkoztunk be, és megbeszéltük a nemzetközi együttműködés részleteit.

rap: Mi az idei őszi, téli program a XII. kerületi Ráth György utcai kultpincében?

FL: Tervek? Mindenkinek igyekezni helyet csinálni, akit szeretünk - de egyre nehezebben megy. Sok, havi rendszerességgel ismétlődő sorozat fut eleve a Beszélő estektől a kritikai beszélgetéssorozatokig, így régóta kevés a maradék hely, amit szét lehet osztani könyv- és filmbemutatókra, koncertekre. Idén decemberben lesz 10 éves a Műhely, amit egy Szilágyi Lenke-kiállítással (a Beszélővel közösen), és egy Both Gabi-koncerttel (közreműködnek a Darvasok, Várady Szabolcs és Závada Pál) ünnepelünk meg.

rap: Akkor minden pörög.

FL: De sok minden hiányzik a "rendes" működéshez - ezeket lenne jó legelőbb abszolválni.

rap: Egyszemélyes intézmény vagy, a pultban is te állsz. Van időd pihenésre?

FL: Van segítségem, az alapítvány, Bán Magdát és Farkas Ildikót külön kiemelném. De azokról az önkéntesekről is hadd tegyek említést, akik sokszor beállnak hozzám a pult mögé. Nélkülük már rég kidőltem volna. Időm másra? Sajnos még így sincs. De tényleg semmi. Idén nagyjából sikerült elolvasni Tar Sándor életművét. De ősztől kora nyárig szinte csak a Narancs meg a net az, amihez hozzáférek.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.