Amikor Sztupa és Troché a nagy csövet fektették, egyfelől nem szóltak a szovjeteknek, másfelől elég hamar elunták az árokásást – más idők jártak akkor még. A szovjet persze megtudta, az mindent megtudott, s ki is szállt a helyszínre azonmód. Árkot ásol-e? – kérdezte, s rágyújtott egy mahorkára. Sztupa mondta, da. Egy merő udvariasság volt az az ember. Csövet is fektetnél, mi? Sztupa ráhagyta. Lassan haladsz. Kiküldök pár gyereket, seperc alatt kiássák Maglódig, lefektetik a csövedet, sört bontunk, buli lesz. Faszt – mondta Sztupa, még mindig nagyon udvariasan. A szovjet bólogatott, ekkor már a levegőben lógott a NATO-csatlakozás, így beiskolázták őket angolra, ami rögtön meg is látszott rajtuk, mondta is az ürge, hogy fászt, fászt, da. Látván Sztupa arcán néhány felhőt, gyorsan hozzátette, büsztrá, büsztrá. Trochénak ez már tetszett: fraternité, egalité, rapidité. Subito, subito – mondta, de Sztupa hajthatatlan maradt. Inkább szólok a vakondoknak. Trochénak elkerekedett a szeme, de kussolt. A szovjet megrántotta a vállát, akkor pukkadj meg, mondta kicsit megbántottan, s visszaszállt az UAZ-ba. Szólok a vakondoknak, ismételte meg Sztupa, nem is annyira a kipufogóbűznek, mint inkább Trochénak, aki csak annyit nyögött ki végre: ne bassz! Egy telefon az egész, s jönnek is: Vakond, Vakkond, Vaktas, Vakhuba, Vaktöhötöm. Árokásást, vakolást, hideg- és melegburkolást vállalunk. Ezt igennek veszem, tette hozzá Sztupa, látván Troché döbbent arckifejezését. Troché nem tiltakozott tovább, Sztupa pedig kikászálódott a munkagödörből, jó messzire elhajította a csákányt, és a telefonhoz lépett. A vakondok foglaltak voltak. Sztupa ácsceruzájával lenyomta a villát, kivárt egy percig, aztán újra tárcsázott. Bocs, a szovjettel beszéltem, itt vagyok, szólt bele Vakálmos, Sztupa egyből felismerte a hangját, olyan kásás volt.
Pénteken (11-én) rá kell végre ébrednünk, hogy tévézni csak akkor érdemes, ha már hazamentek belőle a celebek, a főszakácsok, a prostituáltak és a biztonságpolitikai szakértők, szóval hajnalban (hajnal előtt, mikor Sárga elvtárs áll az ablak előtt). Itt van mindjárt 3.00-kor a Film Mánián Mr. Majestyk, a Dinnyeszüret géppisztollyal! Charles Bronson nem osztozik a dinnyén, de még az ezüstön sem, legfeljebb holtverseny, már ami a hullák számosságát illeti.
Szombaton már 2.40-kor hozzáfoghatunk ugyanitt. A Földi űrutazás arról szól, hogy a csávók (ti. O. J. és a spanjai) fel sem mennek a Holdra, hanem letudják az egész parasztvakítást valami filmstúdióban. Évtizedekkel később így volt a dologgal a Rammstein nevű német zenekar is, pedig ha valakik, hát ők biztos megérdemelték, hogy feljussanak a Föld kistesójára.
Vasárnap már választék is mutatja magát szeretett sávunkban, a Cinemaxon Ang Lee lengeti a kaszáját 3.50-kor: Étel, ital, férfi, nő. 2.55-től meg Film Mániánk adja a Mi újság, cicamica? c. remeket, amit ugyan Clive Donner rendezett, de a szárnyait bontogató Woody Allen írt, konkrétan 1965-ben.
Hétfőn négykor jön a Cinemax 2-re Leadbelly, s feltehetően elhúzza a nótánkat.
Kedden a Film Mánián 2.35-kor a Műgyűjtők és kalandorok előnyben.
Szerdán pedig a Cinamaxon fél négy után: Adolf, a festő, a Misfitsben már megcsodált Iwan Rheonnal Dolfi szerepében. Ne tévézzenek, aludjanak vagy fessenek!
