A Beyond például igazi sztárparádé az Ellen Page játszotta főhősnővel és a Willem Dafoe alakította mentorral. Ők ketten - különösen Page - adnak a legtöbbet a Beyondhoz: a hús-vér, többrétegű karakterek ábrázolása pazarul megy a kiváló írókkal rendelkező franciáknak. A Ponyvaregényt idéző, az időben előre és hátra is ugráló sztori kiválóan épít fel egy olyan világot, ahol a természetfeletti nem csupán fikció, hanem létező és mindenki életére kiható jelenség, miközben remekül kirajzolódnak a döntések okai és következményei. Kár, hogy a történet utolsó harmada rojtosra koptatott klisékkel terel a végkifejlet felé.
Terel, mert a Beyond csak komoly nagylelkűséggel nevezhető videojátéknak - az interaktív film címkéje az egész műfajt kiötlő, 1983-as Dragon's Lair óta nem volt ennyire indokolt. A modern stílusokból és a játékmenetükből való szemezgetés egyszerűen nem sikerült: a Beyond sok mindennel próbálkozik, de mindent csökevényesen tálal, egyértelművé téve, hogy az egész csak a látszat miatt kell. A Quantic Dreamnek nem volt pénze filmet csinálni, és most valamiért ideje sem a helyébe választott médium eszközeit használni. Az élmény akkor igazán maradandó, amikor nem kell a gombnyomogatással szenvedni.
Sony-Quantic Dream, PS3
