Tévésorozat

Bizalom

Interaktív

Az olajmilliárdos Getty család szomorú történetét csak idén már másodjára regéli el a filmipar. Ridley Scott után Danny Boyle (Trainspotting; Gettómilliomos) 10 részen át áll ki a vártára, s amit ott művel, az a legkevésbé sem dokumentarizmus.

1973. Lear. Getty. A párhuzam arcátlanul kézenfekvő, de a dráma kétségkívül shakespeare-i. A gazdag és kibírhatatlan öregúrnak nincs kire hagynia a vagyont, pontosabban minden örökös csapnivaló, de felbukkan egy tékozló unoka, aki nem is olyan hippi és szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnik. Aztán persze kiderül, hogy mégis az, sőt el is rabolják, vagy éppen megrendezi saját elrablását, hogy végül tényleg elrabolják. Pénzhez jutni nehéz.

A fordulatos kalandokat azonban nem Shakespeare, de nem is forgatókönyvíró szülte, hanem ugyebár az élettel szövetséges világsajtó. Boyle mindebből meghagyja a sztori vázát és alapfiguráit, erős atmoszférát rendel hozzá, súlyt fektet a korrajzra, sőt még talál néhány ötletes és végigvezetett motívumot is. Ám az összkép ezekkel együtt is merev, mint egy Eastmancolor családi fotó. De van, aki még azon is jól mutat: Donald Suther­land John Paul Getty szerepében. A 16 éves unokát játszó Harris Dickinsonról is könnyű elhinni, hogy a nagypapihoz hasonló, antik művészetekért rajongó művészlélek. Kettősük körítését Hilary Swank adja fel, ő az egyedüli, aki elhiszi a valós elrablás szálát, és nyomozni kezd. Jó a nagy visszatérő Brendan Fraser is, aki megmackósodott exügynökként domborít.
A vágások, a képi világ, a zene mind telitalálat, csak a katarzis marad el.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.