tévéSmaci

Botom, lovam

  • tévésmaci
  • 2017. május 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban magasodó székházuk elnöki csarnokában ücsörögtek a semmittevés keserű óráit morzsolgatván, Sztupa rendszeresen, pontosabban folyamatosan táplálkozott. Amolyan kicsiny, inas, aszott fajta lévén meg sem látszott rajta a sűrű zabálás, meg hát különben is, úgy dolgozott, mint a rágcsálók. Mókusolsz, geci! Megint mókusolsz – mondta ilyenkor gyakran Troché, bár ő inkább úgy érezte, hogy sokkal többször tűri néma beletörődöttséggel a ropogtatást. Sztupa kedvelte a nyers karalábét például, a gyerekek kedvencét. De odavolt a nyers karfiolért is, kicsiny rózsácskákra törcsölte, már a lelke is karfiolos volt, de az inge feltétlenül. A legrosszabb Troché szerint a krumplicukor volt, szerencsére nem számított a napi betevők sorába, Sztupa külön futárral hozatta a hatvani cukorgyárból; összepréseltek valami rettenetes mellékterméket, Troché úgy tudta, a cukorrépa pudváját, s abból csinálták, Sztupának külön csomagolva. Ezt valójában nem is lehetett rágcsálni, az ember – jelen esetben ugyebár Sztupa – a fogával véste le a forgácsokat, tényleg teljesen olyan volt, mint a klasszikus szénbányászat csákánnyal. Most a ropi nevű izét nem is mondom, mert azt nem hozatott otthonról Sztupa, ugyanis felesleges volt, mert valami grissini nevű pálcikát vásárolt a közeli szupermarketben, hosszabb is volt, vastagabb is, hangosabb is, tudniillik a ropogtatása. Jaj, nem, dehogy akarta Sztupa bosszantani Trochét a hangos ropogtatással, de perfekcionista volt, így az akusztikai élmény elengedhetetlen volt neki a rendes ropogtatáshoz. Ahol én ropogtatok, ott ropogtatva van, talán ezt tartotta szem előtt. Meg a sajtos tallért.

Pénteken (7-én) nagy verseny lesz éjszaka, de még mekkora. Mert a szovjet kémfilmek nyilvánvaló bajnoka méri össze az erejét a jugoszláv partizánfilmek tán leglátványosabban kirakati termékével, ami már a nemzetközi nagytőke bevonásával szökkent végleges formájába. Bizony ám, A tavasz 17 pillanatáról beszélünk, amit feltehetően Vlagyimir Putyin elnök személyes kérésére tűz műsorára 23.20-kor az M3. Vagy éppenséggel fodítva, lázadásból, így demonstrálván, hogy véget ért a cigiszünet a pokolban, megint itt vannak a ruszkik. Mondjuk én ismerek olyanokat, akik már húsz perce a Film Mánián nézik A neretvai csatát. Az 1969-es nagy partizánmoziban olyan csávók játsszák el a partizánok rafkós kitörését a boszniai hegyek között, mint Orson Welles, Yul Brynner, Curd Jürgens vagy éppenséggel Szergej Bondarcsuk, de hogy jönnek ők a jugoszláv partizán mindenkori archetípusát adó Bata Zsivojinovicshoz? Úgy három év múlva már maga Tito marsall is színre lép, természetesen Richard Burton megformálásában, de a Sutjeskát egyfelől nem adja (még) a tévé, másfelől abban is Bata Zsivojinovics a legnagyobb király. Akik persze saját tévés nosztalgiáikra fogékonyak, mindkét műben találkozhatnak az ifjú Surdával, aki egy SZÚR-on kivédte az újság­írók szemit is.

Szombaton a napnál is világosabban bizonyosodik be ország s világ előtt, hogy a Duna Tv-nek beakadt valahogy A kém utolsó akciója – de ezt csak azért mondom, mert Richard Burton szóba került. Fuck tv!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.