tévéSmaci

Botom, lovam

  • tévésmaci
  • 2017. május 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban magasodó székházuk elnöki csarnokában ücsörögtek a semmittevés keserű óráit morzsolgatván, Sztupa rendszeresen, pontosabban folyamatosan táplálkozott. Amolyan kicsiny, inas, aszott fajta lévén meg sem látszott rajta a sűrű zabálás, meg hát különben is, úgy dolgozott, mint a rágcsálók. Mókusolsz, geci! Megint mókusolsz – mondta ilyenkor gyakran Troché, bár ő inkább úgy érezte, hogy sokkal többször tűri néma beletörődöttséggel a ropogtatást. Sztupa kedvelte a nyers karalábét például, a gyerekek kedvencét. De odavolt a nyers karfiolért is, kicsiny rózsácskákra törcsölte, már a lelke is karfiolos volt, de az inge feltétlenül. A legrosszabb Troché szerint a krumplicukor volt, szerencsére nem számított a napi betevők sorába, Sztupa külön futárral hozatta a hatvani cukorgyárból; összepréseltek valami rettenetes mellékterméket, Troché úgy tudta, a cukorrépa pudváját, s abból csinálták, Sztupának külön csomagolva. Ezt valójában nem is lehetett rágcsálni, az ember – jelen esetben ugyebár Sztupa – a fogával véste le a forgácsokat, tényleg teljesen olyan volt, mint a klasszikus szénbányászat csákánnyal. Most a ropi nevű izét nem is mondom, mert azt nem hozatott otthonról Sztupa, ugyanis felesleges volt, mert valami grissini nevű pálcikát vásárolt a közeli szupermarketben, hosszabb is volt, vastagabb is, hangosabb is, tudniillik a ropogtatása. Jaj, nem, dehogy akarta Sztupa bosszantani Trochét a hangos ropogtatással, de perfekcionista volt, így az akusztikai élmény elengedhetetlen volt neki a rendes ropogtatáshoz. Ahol én ropogtatok, ott ropogtatva van, talán ezt tartotta szem előtt. Meg a sajtos tallért.

Pénteken (7-én) nagy verseny lesz éjszaka, de még mekkora. Mert a szovjet kémfilmek nyilvánvaló bajnoka méri össze az erejét a jugoszláv partizánfilmek tán leglátványosabban kirakati termékével, ami már a nemzetközi nagytőke bevonásával szökkent végleges formájába. Bizony ám, A tavasz 17 pillanatáról beszélünk, amit feltehetően Vlagyimir Putyin elnök személyes kérésére tűz műsorára 23.20-kor az M3. Vagy éppenséggel fodítva, lázadásból, így demonstrálván, hogy véget ért a cigiszünet a pokolban, megint itt vannak a ruszkik. Mondjuk én ismerek olyanokat, akik már húsz perce a Film Mánián nézik A neretvai csatát. Az 1969-es nagy partizánmoziban olyan csávók játsszák el a partizánok rafkós kitörését a boszniai hegyek között, mint Orson Welles, Yul Brynner, Curd Jürgens vagy éppenséggel Szergej Bondarcsuk, de hogy jönnek ők a jugoszláv partizán mindenkori archetípusát adó Bata Zsivojinovicshoz? Úgy három év múlva már maga Tito marsall is színre lép, természetesen Richard Burton megformálásában, de a Sutjeskát egyfelől nem adja (még) a tévé, másfelől abban is Bata Zsivojinovics a legnagyobb király. Akik persze saját tévés nosztalgiáikra fogékonyak, mindkét műben találkozhatnak az ifjú Surdával, aki egy SZÚR-on kivédte az újság­írók szemit is.

Szombaton a napnál is világosabban bizonyosodik be ország s világ előtt, hogy a Duna Tv-nek beakadt valahogy A kém utolsó akciója – de ezt csak azért mondom, mert Richard Burton szóba került. Fuck tv!

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.