tévéSmaci

Botom, lovam

  • tévésmaci
  • 2017. május 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban magasodó székházuk elnöki csarnokában ücsörögtek a semmittevés keserű óráit morzsolgatván, Sztupa rendszeresen, pontosabban folyamatosan táplálkozott. Amolyan kicsiny, inas, aszott fajta lévén meg sem látszott rajta a sűrű zabálás, meg hát különben is, úgy dolgozott, mint a rágcsálók. Mókusolsz, geci! Megint mókusolsz – mondta ilyenkor gyakran Troché, bár ő inkább úgy érezte, hogy sokkal többször tűri néma beletörődöttséggel a ropogtatást. Sztupa kedvelte a nyers karalábét például, a gyerekek kedvencét. De odavolt a nyers karfiolért is, kicsiny rózsácskákra törcsölte, már a lelke is karfiolos volt, de az inge feltétlenül. A legrosszabb Troché szerint a krumplicukor volt, szerencsére nem számított a napi betevők sorába, Sztupa külön futárral hozatta a hatvani cukorgyárból; összepréseltek valami rettenetes mellékterméket, Troché úgy tudta, a cukorrépa pudváját, s abból csinálták, Sztupának külön csomagolva. Ezt valójában nem is lehetett rágcsálni, az ember – jelen esetben ugyebár Sztupa – a fogával véste le a forgácsokat, tényleg teljesen olyan volt, mint a klasszikus szénbányászat csákánnyal. Most a ropi nevű izét nem is mondom, mert azt nem hozatott otthonról Sztupa, ugyanis felesleges volt, mert valami grissini nevű pálcikát vásárolt a közeli szupermarketben, hosszabb is volt, vastagabb is, hangosabb is, tudniillik a ropogtatása. Jaj, nem, dehogy akarta Sztupa bosszantani Trochét a hangos ropogtatással, de perfekcionista volt, így az akusztikai élmény elengedhetetlen volt neki a rendes ropogtatáshoz. Ahol én ropogtatok, ott ropogtatva van, talán ezt tartotta szem előtt. Meg a sajtos tallért.

Pénteken (7-én) nagy verseny lesz éjszaka, de még mekkora. Mert a szovjet kémfilmek nyilvánvaló bajnoka méri össze az erejét a jugoszláv partizánfilmek tán leglátványosabban kirakati termékével, ami már a nemzetközi nagytőke bevonásával szökkent végleges formájába. Bizony ám, A tavasz 17 pillanatáról beszélünk, amit feltehetően Vlagyimir Putyin elnök személyes kérésére tűz műsorára 23.20-kor az M3. Vagy éppenséggel fodítva, lázadásból, így demonstrálván, hogy véget ért a cigiszünet a pokolban, megint itt vannak a ruszkik. Mondjuk én ismerek olyanokat, akik már húsz perce a Film Mánián nézik A neretvai csatát. Az 1969-es nagy partizánmoziban olyan csávók játsszák el a partizánok rafkós kitörését a boszniai hegyek között, mint Orson Welles, Yul Brynner, Curd Jürgens vagy éppenséggel Szergej Bondarcsuk, de hogy jönnek ők a jugoszláv partizán mindenkori archetípusát adó Bata Zsivojinovicshoz? Úgy három év múlva már maga Tito marsall is színre lép, természetesen Richard Burton megformálásában, de a Sutjeskát egyfelől nem adja (még) a tévé, másfelől abban is Bata Zsivojinovics a legnagyobb király. Akik persze saját tévés nosztalgiáikra fogékonyak, mindkét műben találkozhatnak az ifjú Surdával, aki egy SZÚR-on kivédte az újság­írók szemit is.

Szombaton a napnál is világosabban bizonyosodik be ország s világ előtt, hogy a Duna Tv-nek beakadt valahogy A kém utolsó akciója – de ezt csak azért mondom, mert Richard Burton szóba került. Fuck tv!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.