tévéSmaci

Csókakrém

  • tévésmaci
  • 2020. március 27.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché versenyt várakoztak, nehéz volt lefektetni a szabályokat. Először is kellett valami, amire lehet várakozni. Mint agárversenyeken a műnyúl. Ómafa a pénzt javasolta, arra nem szívesen várnak az emberek, az mindig azonnal kell, sőt, tegnap. De milyen pénz legyen? Igazi vagy műpénz? Mondjuk, műpénzre nem várakozik senki, mert kurvára nem dől össze a világ, ha a műpénz nem érkezik meg. Mondjuk, Sztupa találkozik az Astoria aluljáróban este hatkor a műpénzzel, hat óra egy perckor úgy húzza el a csíkot, ha késik a műpénz, mintha ott sem lett volna, pedig csak inni akartak egy sört a Csendesben. Mi van akkor? Akkor majd Troché vár hat óra öt percig, amikor beesik a műpénz verejtékező halántékkal, rebeg valami bocsánatkérésfélét, s azt mondja, hogy lerobbant az 1-es busz a Szabadság hídon, azért késtem. És akkor Troché nyert? És még a sört is megissza? Nem, ez nem jó, így semmi értelme a versengésnek. De ha igazi pénzt használunk, akkor előbb el kell dönteni, hogy pénzdíjas verseny lesz-e vagy csak verseny a versenyzés öröméért. Utóbbi esetben a valódi pénz kiváltható képzeletbeli pénzzel, ami ugyan nem műpénz, de távolról sem az igazi. A képzeletbeli pénzre azért néha vár az ember: mi lesz, ha ötöst nyerek a lottón, mire költöm? De a műpénzzel ez nincs, senki nem ábrándozott még arról, hogy jön a Mikulás, és teleszórja a kiscsizmáját egy Gazdálkodj okosan! játék bankóival. Csakhogy Sztupa és Troché nagy ívben kerülték a szerencsejátékokat, bár egymásnak azért gyanúsak voltak. Lehet, hogy ez a Sztupa titokban lottózik? Miért tűnik el szombat délutánonként Troché? Csak nem az ügetőn veri el a pénzt? A gyanúik sosem igazolódtak, így maradt a várakozás.

Pénteken már kora este az ekrán elé szólít minket Gianni Amelio, lévén a Cinemax már 18.10-kor hozzáfog a maestrókám 2017-es Gyengédségének a vetítéséhez. A veterán alkotó ekkorra ugyan már jócskán túljutott a fénykorán, hisz’ az a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek első fertályára esett (mondjuk, A Panisperna utcai fiúktól a Nyitott ajtókon át A gyermekrablóig, de vegyük még ide a Lamericát is), de attól még ez a Nápolyban játszódó mű is megérdemli a figyelmünket. Egy vén fószerról szól, aki az új szomszédok zsizsegéséből azt a következtetést vonja le, hogy esetleg nem kell mindig vénfószerkedni vagy fószerkodni, ördög tudja, hogy van ez olaszul. Vecchio sigaro?

Szombaton jön Okwe és lehúzza a slozin a nejlonzacsiját, megesett ez már másokkal, csak azokról nem a Stephen Frears csinált filmet, amit nyugodtan nevezhetünk pechnek is, bár Valmont vikomt helyében nem lennék így sem. A Gyönyörű mocsokságokat mindenesetre 18.55-kor adja a Cinemax 2.

Vasárnap az épp aktuális cseh filmfarsangnak köszönhetően a nemzeti főcsatorna is virít egy cseh filmet: Mesék Emmának. Asszem, romkom a szerencsétlen, de legalább Anna Geislerová a női főszereplője és egy kisebb szerepben feltűnik ifjúkorunk démona, Věra Křesadlová is.

Hétfőn este egymás után három filmre is beülhetünk a Cinemax 2 mozijába! Fél hétkor kezdünk a Szombat esti lázzal (ez nyilván ismétlés lesz), aztán jön az Álom luxuskivitelben, hogy végül Ian McKellen koronázza meg az estét, ami ugyebár egy királytól (III. Richárd) a minimumkövetelmény. Önök is legyenek inkább királyok, mert azok csak a tévében tévéznek.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.