tévéSmaci

Csókakrém

  • tévésmaci
  • 2020. március 27.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché versenyt várakoztak, nehéz volt lefektetni a szabályokat. Először is kellett valami, amire lehet várakozni. Mint agárversenyeken a műnyúl. Ómafa a pénzt javasolta, arra nem szívesen várnak az emberek, az mindig azonnal kell, sőt, tegnap. De milyen pénz legyen? Igazi vagy műpénz? Mondjuk, műpénzre nem várakozik senki, mert kurvára nem dől össze a világ, ha a műpénz nem érkezik meg. Mondjuk, Sztupa találkozik az Astoria aluljáróban este hatkor a műpénzzel, hat óra egy perckor úgy húzza el a csíkot, ha késik a műpénz, mintha ott sem lett volna, pedig csak inni akartak egy sört a Csendesben. Mi van akkor? Akkor majd Troché vár hat óra öt percig, amikor beesik a műpénz verejtékező halántékkal, rebeg valami bocsánatkérésfélét, s azt mondja, hogy lerobbant az 1-es busz a Szabadság hídon, azért késtem. És akkor Troché nyert? És még a sört is megissza? Nem, ez nem jó, így semmi értelme a versengésnek. De ha igazi pénzt használunk, akkor előbb el kell dönteni, hogy pénzdíjas verseny lesz-e vagy csak verseny a versenyzés öröméért. Utóbbi esetben a valódi pénz kiváltható képzeletbeli pénzzel, ami ugyan nem műpénz, de távolról sem az igazi. A képzeletbeli pénzre azért néha vár az ember: mi lesz, ha ötöst nyerek a lottón, mire költöm? De a műpénzzel ez nincs, senki nem ábrándozott még arról, hogy jön a Mikulás, és teleszórja a kiscsizmáját egy Gazdálkodj okosan! játék bankóival. Csakhogy Sztupa és Troché nagy ívben kerülték a szerencsejátékokat, bár egymásnak azért gyanúsak voltak. Lehet, hogy ez a Sztupa titokban lottózik? Miért tűnik el szombat délutánonként Troché? Csak nem az ügetőn veri el a pénzt? A gyanúik sosem igazolódtak, így maradt a várakozás.

Pénteken már kora este az ekrán elé szólít minket Gianni Amelio, lévén a Cinemax már 18.10-kor hozzáfog a maestrókám 2017-es Gyengédségének a vetítéséhez. A veterán alkotó ekkorra ugyan már jócskán túljutott a fénykorán, hisz’ az a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek első fertályára esett (mondjuk, A Panisperna utcai fiúktól a Nyitott ajtókon át A gyermekrablóig, de vegyük még ide a Lamericát is), de attól még ez a Nápolyban játszódó mű is megérdemli a figyelmünket. Egy vén fószerról szól, aki az új szomszédok zsizsegéséből azt a következtetést vonja le, hogy esetleg nem kell mindig vénfószerkedni vagy fószerkodni, ördög tudja, hogy van ez olaszul. Vecchio sigaro?

Szombaton jön Okwe és lehúzza a slozin a nejlonzacsiját, megesett ez már másokkal, csak azokról nem a Stephen Frears csinált filmet, amit nyugodtan nevezhetünk pechnek is, bár Valmont vikomt helyében nem lennék így sem. A Gyönyörű mocsokságokat mindenesetre 18.55-kor adja a Cinemax 2.

Vasárnap az épp aktuális cseh filmfarsangnak köszönhetően a nemzeti főcsatorna is virít egy cseh filmet: Mesék Emmának. Asszem, romkom a szerencsétlen, de legalább Anna Geislerová a női főszereplője és egy kisebb szerepben feltűnik ifjúkorunk démona, Věra Křesadlová is.

Hétfőn este egymás után három filmre is beülhetünk a Cinemax 2 mozijába! Fél hétkor kezdünk a Szombat esti lázzal (ez nyilván ismétlés lesz), aztán jön az Álom luxuskivitelben, hogy végül Ian McKellen koronázza meg az estét, ami ugyebár egy királytól (III. Richárd) a minimumkövetelmény. Önök is legyenek inkább királyok, mert azok csak a tévében tévéznek.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.