tévéSmaci

Csókakrém

  • tévésmaci
  • 2020. március 27.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché versenyt várakoztak, nehéz volt lefektetni a szabályokat. Először is kellett valami, amire lehet várakozni. Mint agárversenyeken a műnyúl. Ómafa a pénzt javasolta, arra nem szívesen várnak az emberek, az mindig azonnal kell, sőt, tegnap. De milyen pénz legyen? Igazi vagy műpénz? Mondjuk, műpénzre nem várakozik senki, mert kurvára nem dől össze a világ, ha a műpénz nem érkezik meg. Mondjuk, Sztupa találkozik az Astoria aluljáróban este hatkor a műpénzzel, hat óra egy perckor úgy húzza el a csíkot, ha késik a műpénz, mintha ott sem lett volna, pedig csak inni akartak egy sört a Csendesben. Mi van akkor? Akkor majd Troché vár hat óra öt percig, amikor beesik a műpénz verejtékező halántékkal, rebeg valami bocsánatkérésfélét, s azt mondja, hogy lerobbant az 1-es busz a Szabadság hídon, azért késtem. És akkor Troché nyert? És még a sört is megissza? Nem, ez nem jó, így semmi értelme a versengésnek. De ha igazi pénzt használunk, akkor előbb el kell dönteni, hogy pénzdíjas verseny lesz-e vagy csak verseny a versenyzés öröméért. Utóbbi esetben a valódi pénz kiváltható képzeletbeli pénzzel, ami ugyan nem műpénz, de távolról sem az igazi. A képzeletbeli pénzre azért néha vár az ember: mi lesz, ha ötöst nyerek a lottón, mire költöm? De a műpénzzel ez nincs, senki nem ábrándozott még arról, hogy jön a Mikulás, és teleszórja a kiscsizmáját egy Gazdálkodj okosan! játék bankóival. Csakhogy Sztupa és Troché nagy ívben kerülték a szerencsejátékokat, bár egymásnak azért gyanúsak voltak. Lehet, hogy ez a Sztupa titokban lottózik? Miért tűnik el szombat délutánonként Troché? Csak nem az ügetőn veri el a pénzt? A gyanúik sosem igazolódtak, így maradt a várakozás.

Pénteken már kora este az ekrán elé szólít minket Gianni Amelio, lévén a Cinemax már 18.10-kor hozzáfog a maestrókám 2017-es Gyengédségének a vetítéséhez. A veterán alkotó ekkorra ugyan már jócskán túljutott a fénykorán, hisz’ az a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek első fertályára esett (mondjuk, A Panisperna utcai fiúktól a Nyitott ajtókon át A gyermekrablóig, de vegyük még ide a Lamericát is), de attól még ez a Nápolyban játszódó mű is megérdemli a figyelmünket. Egy vén fószerról szól, aki az új szomszédok zsizsegéséből azt a következtetést vonja le, hogy esetleg nem kell mindig vénfószerkedni vagy fószerkodni, ördög tudja, hogy van ez olaszul. Vecchio sigaro?

Szombaton jön Okwe és lehúzza a slozin a nejlonzacsiját, megesett ez már másokkal, csak azokról nem a Stephen Frears csinált filmet, amit nyugodtan nevezhetünk pechnek is, bár Valmont vikomt helyében nem lennék így sem. A Gyönyörű mocsokságokat mindenesetre 18.55-kor adja a Cinemax 2.

Vasárnap az épp aktuális cseh filmfarsangnak köszönhetően a nemzeti főcsatorna is virít egy cseh filmet: Mesék Emmának. Asszem, romkom a szerencsétlen, de legalább Anna Geislerová a női főszereplője és egy kisebb szerepben feltűnik ifjúkorunk démona, Věra Křesadlová is.

Hétfőn este egymás után három filmre is beülhetünk a Cinemax 2 mozijába! Fél hétkor kezdünk a Szombat esti lázzal (ez nyilván ismétlés lesz), aztán jön az Álom luxuskivitelben, hogy végül Ian McKellen koronázza meg az estét, ami ugyebár egy királytól (III. Richárd) a minimumkövetelmény. Önök is legyenek inkább királyok, mert azok csak a tévében tévéznek.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.