tévéSmaci

Csókakrém

  • tévésmaci
  • 2020. március 27.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché versenyt várakoztak, nehéz volt lefektetni a szabályokat. Először is kellett valami, amire lehet várakozni. Mint agárversenyeken a műnyúl. Ómafa a pénzt javasolta, arra nem szívesen várnak az emberek, az mindig azonnal kell, sőt, tegnap. De milyen pénz legyen? Igazi vagy műpénz? Mondjuk, műpénzre nem várakozik senki, mert kurvára nem dől össze a világ, ha a műpénz nem érkezik meg. Mondjuk, Sztupa találkozik az Astoria aluljáróban este hatkor a műpénzzel, hat óra egy perckor úgy húzza el a csíkot, ha késik a műpénz, mintha ott sem lett volna, pedig csak inni akartak egy sört a Csendesben. Mi van akkor? Akkor majd Troché vár hat óra öt percig, amikor beesik a műpénz verejtékező halántékkal, rebeg valami bocsánatkérésfélét, s azt mondja, hogy lerobbant az 1-es busz a Szabadság hídon, azért késtem. És akkor Troché nyert? És még a sört is megissza? Nem, ez nem jó, így semmi értelme a versengésnek. De ha igazi pénzt használunk, akkor előbb el kell dönteni, hogy pénzdíjas verseny lesz-e vagy csak verseny a versenyzés öröméért. Utóbbi esetben a valódi pénz kiváltható képzeletbeli pénzzel, ami ugyan nem műpénz, de távolról sem az igazi. A képzeletbeli pénzre azért néha vár az ember: mi lesz, ha ötöst nyerek a lottón, mire költöm? De a műpénzzel ez nincs, senki nem ábrándozott még arról, hogy jön a Mikulás, és teleszórja a kiscsizmáját egy Gazdálkodj okosan! játék bankóival. Csakhogy Sztupa és Troché nagy ívben kerülték a szerencsejátékokat, bár egymásnak azért gyanúsak voltak. Lehet, hogy ez a Sztupa titokban lottózik? Miért tűnik el szombat délutánonként Troché? Csak nem az ügetőn veri el a pénzt? A gyanúik sosem igazolódtak, így maradt a várakozás.

Pénteken már kora este az ekrán elé szólít minket Gianni Amelio, lévén a Cinemax már 18.10-kor hozzáfog a maestrókám 2017-es Gyengédségének a vetítéséhez. A veterán alkotó ekkorra ugyan már jócskán túljutott a fénykorán, hisz’ az a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek első fertályára esett (mondjuk, A Panisperna utcai fiúktól a Nyitott ajtókon át A gyermekrablóig, de vegyük még ide a Lamericát is), de attól még ez a Nápolyban játszódó mű is megérdemli a figyelmünket. Egy vén fószerról szól, aki az új szomszédok zsizsegéséből azt a következtetést vonja le, hogy esetleg nem kell mindig vénfószerkedni vagy fószerkodni, ördög tudja, hogy van ez olaszul. Vecchio sigaro?

Szombaton jön Okwe és lehúzza a slozin a nejlonzacsiját, megesett ez már másokkal, csak azokról nem a Stephen Frears csinált filmet, amit nyugodtan nevezhetünk pechnek is, bár Valmont vikomt helyében nem lennék így sem. A Gyönyörű mocsokságokat mindenesetre 18.55-kor adja a Cinemax 2.

Vasárnap az épp aktuális cseh filmfarsangnak köszönhetően a nemzeti főcsatorna is virít egy cseh filmet: Mesék Emmának. Asszem, romkom a szerencsétlen, de legalább Anna Geislerová a női főszereplője és egy kisebb szerepben feltűnik ifjúkorunk démona, Věra Křesadlová is.

Hétfőn este egymás után három filmre is beülhetünk a Cinemax 2 mozijába! Fél hétkor kezdünk a Szombat esti lázzal (ez nyilván ismétlés lesz), aztán jön az Álom luxuskivitelben, hogy végül Ian McKellen koronázza meg az estét, ami ugyebár egy királytól (III. Richárd) a minimumkövetelmény. Önök is legyenek inkább királyok, mert azok csak a tévében tévéznek.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.