Amikor Sztupa és Troché először találkoztak – még pendelyes korukban –, mindketten a Kis utcán tartottak a Fő út felé. Mind a kettőnek volt hivatalos neve is, na, nem Sztupának és Trochénak, ők Sztupa és Troché voltak, hanem a Kis utcát hívták Klapka György utcának, a Fő utat meg Kossuth Lajosnak. Bár nem volt élő ember, aki így használta volna a neveket, a helyiek legtöbbje arról bizonyosan nem is tudott, hogy létezik (a világon) Klapka György utca, amiből persze az látszik a legtisztábban, hogy történetünk nem Komáromban játszódik, ami viszont tökéletesen mindegy, mert játszódhatna ott is, csak akkor nyilván a hídon találkoztak volna, azt meg nem tudom, hogy az milyen utca. Azt viszont elég biztosra veszem, hogy tényleg pendelyes korukban esett az eset, mert Troché, aki messzebbről, az utca legvégéről érkezve haladt, klottgatyát viselt és atlétatrikót meg egy pár, valaha tán fehér, akkor már inkább sötétszürke csehszlovák tornacipőt, miszerint dorcót (csak a tanultabb népek mondták valamiért dorkónak, de az elég felfuvalkodottan hangzott). Sztupa, aki kifordult a kertkapun, rendes iskolás gyereknek volt beöltözve, persze a szegényebb fajtából, flaneling (nyáron, basszus), elöl rosszul betűrve a mackónadrágba. Az összeütközés szinte elkerülhetetlen volt, s a két férfi nem is szokott kitérni az ilyesmi elől soha. Most is távpisáló verseny lett a vége, addig tódítottak, míg Sztupa ki nem jelentette, hogy ő bizony keresztben áthugyozza a Balatont. Sajnos ebbe is beleszólt a kommunizmus, a Tanácsköztársaság vagy Kádárék, ki tudja már, összefogdosták a gyerekeket, s levitték őket egy hétre a Balatonra. Úgymond nyaralni, ismerjük az ilyet, bitang komcsik! A Balatonon viszont bizonyítani kellett. S Sztupának nem sikerült; úgy pisilt, mint egy kisgyerek: csak a Balaton feléig bírt. De akkor jött Troché, beleállt a Balaton közepibe, s onnan átpislantott a túlsó partra, vagy átfütyült, ahogy tetszik.
Pénteken (14-én) már izzít a nyúl, ezért a Duna tévé már délután négy előtt nekiáll az Abigélnek. Kotkotkotkodács, minden napra egy tojás, bajba lennétek, barátocskáim, ha még mindig csak kétnapos ünnep lenne a húsvét, de hála a néphatalomnak, lemehet mind a négy rész.
Szombaton éjjel ugyanitt Híd a Kwai folyón. Este hét után meg a legújabb Winnetou az RTL Klubon, benne van Gojko Mitić is, aki minden híresztelés ellenére csak valami lidérces Karl May-faluban volt élő szereplőként Winnetou, a filmvásznon soha. Most sem az. Ma adják a világ legjobb filmjét a ViaSat3-on – ekkor már vagy egy órája. Igen, a Vissza a jövőbe a szóban forgó mű. Lesz az HBO-n egy újabb Highsmith-adaptáció, nem is a legrosszabb, a Carol.
S hogy klasszikus is jusson, a Film Mánia az Alain Delon-os Zorro után a Szép reményeket adja – uncsi adaptáció sztárokkal, de akkor is a Szép remények! S ha már Winnetou, ugyanitt éjjel lesz az Apacs kapitány Lee van Cleeffel, ami ugye egész más tészta. Ilyenek voltunk Bobbyval és Babrával a Film Cafén.
Vasárnap a Dunán ebédre Tüskevár, szegény Kovács Lajossal – ezt nyilván az Abigél miatt vetítik, mert ahogy az operában éneklik: Matula itt, Matula ott, Matula künn, Matula benn, Matula fent, Matula lent, Bemászok ablakon, kimászok kulcslyukon, Előttem tágul az akadály, Matula remekül… Ne tévézzenek, locsoljanak inkább jól be!
