tévéSmaci

Nyúlüzem

  • tévésmaci
  • 2017. május 13.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché először találkoztak – még pendelyes korukban –, mindketten a Kis utcán tartottak a Fő út felé. Mind a kettőnek volt hivatalos neve is, na, nem Sztupának és Trochénak, ők Sztupa és Troché voltak, hanem a Kis utcát hívták Klapka György utcának, a Fő utat meg Kossuth Lajosnak. Bár nem volt élő ember, aki így használta volna a neveket, a helyiek legtöbbje arról bizonyosan nem is tudott, hogy létezik (a világon) Klapka György utca, amiből persze az látszik a legtisztábban, hogy történetünk nem Komáromban játszódik, ami viszont tökéletesen mindegy, mert játszódhatna ott is, csak akkor nyilván a hídon találkoztak volna, azt meg nem tudom, hogy az milyen utca. Azt viszont elég biztosra veszem, hogy tényleg pendelyes korukban esett az eset, mert Troché, aki messzebbről, az utca legvégéről érkezve haladt, klottgatyát viselt és atlétatrikót meg egy pár, valaha tán fehér, akkor már inkább sötétszürke csehszlovák tornacipőt, miszerint dorcót (csak a tanultabb népek mondták valamiért dorkónak, de az elég felfuvalkodottan hangzott). Sztupa, aki kifordult a kertkapun, rendes iskolás gyereknek volt beöltözve, persze a szegényebb fajtából, flaneling (nyáron, basszus), elöl rosszul betűrve a mackónadrágba. Az összeütközés szinte elkerülhetetlen volt, s a két férfi nem is szokott kitérni az ilyesmi elől soha. Most is távpisáló verseny lett a vége, addig tódítottak, míg Sztupa ki nem jelentette, hogy ő bizony keresztben áthugyozza a Balatont. Sajnos ebbe is beleszólt a kommunizmus, a Tanácsköztársaság vagy Kádárék, ki tudja már, összefogdosták a gyerekeket, s levitték őket egy hétre a Balatonra. Úgymond nyaralni, ismerjük az ilyet, bitang komcsik! A Balatonon viszont bizonyítani kellett. S Sztupának nem sikerült; úgy pisilt, mint egy kisgyerek: csak a Balaton feléig bírt. De akkor jött Troché, beleállt a Balaton közepibe, s onnan átpislantott a túlsó partra, vagy átfütyült, ahogy tetszik.

Pénteken (14-én) már izzít a nyúl, ezért a Duna tévé már délután négy előtt nekiáll az Abigélnek. Kotkotkotkodács, minden napra egy tojás, bajba lennétek, barátocskáim, ha még mindig csak kétnapos ünnep lenne a húsvét, de hála a néphatalomnak, lemehet mind a négy rész.

Szombaton éjjel ugyanitt Híd a Kwai folyón. Este hét után meg a legújabb Winnetou az RTL Klubon, benne van Gojko Mitić is, aki minden híresztelés ellenére csak valami lidérces Karl May-faluban volt élő szereplőként Winnetou, a filmvásznon soha. Most sem az. Ma adják a világ legjobb filmjét a ViaSat3-on – ekkor már vagy egy órája. Igen, a Vissza a jövőbe a szóban forgó mű. Lesz az HBO-n egy újabb High­smith-adaptáció, nem is a legrosszabb, a Carol.
S hogy klasszikus is jusson, a Film Mánia az Alain Delon-os Zorro után a Szép reményeket adja – uncsi adaptáció sztárokkal, de akkor is a Szép remények! S ha már Winnetou, ugyanitt éjjel lesz az Apacs kapitány Lee van Cleeffel, ami ugye egész más tészta. Ilyenek voltunk Bobbyval és Babrával a Film Cafén.

Vasárnap a Dunán ebédre Tüskevár, szegény Kovács Lajossal – ezt nyilván az Abigél miatt vetítik, mert ahogy az operában éneklik: Matula itt, Matula ott, Matula künn, Matula benn, Matula fent, Matula lent, Bemászok ablakon, kimászok kulcslyukon, Előttem tágul az akadály, Matula remekül… Ne tévézzenek, locsoljanak inkább jól be!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.