Egy hét kultúra 2020/50.

  • Narancs
  • 2020. december 9.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

BÉCS A koronavírus miatti korlátozások december 7-én enyhültek Bécsben, a múzeumok, amelyek bizonyos előírások betartása mellett újranyithattak, nemcsak a régi kiállítások nyitásával, de új tárlatokkal is várják a látogatókat. Az iparművészeti múzeum, a MAK (mak.at) négy új kiállítással is előrukkol. Adolf Loos építész munkássága és a 19. századi német–osztrák plakátok mellett fő attrakciónak az amerikai Sheila Hicks műveit szánják, aki kísérleti és innovatív szobraival, textilművészeti alkotásaival vált világszerte elismertté. A modern művészeteket bemutartó Mumokban (mumok.at) Hugo Canoilas, a Kapsch Contemporary Art idei díjnyertes festőművészének képeit lehet megtekinteni, az Albertina Modern (albertina.at) pedig a világháború utáni osztrák művészet legkiemelkedőbb gyűjteményének, az Essl-kollekciónak 110 remekét mutatja be. A Leopold Museum (leopoldmuseum.org) a Beethoven-év inspirálta tárlatát és Emil Pirchan expresszionista színpadképeit teszi látogathatóvá.

LONDON Nagy mesterek, ha találkoznak… Generációk óta először kerülnek a Picture Gallery-beli helyükön kívül egy kiállítótérbe a Buckingham-palota művészeti gyűjteményének legjelentősebb darabjai. A londoni Queen’s Gallery ugyanis különleges válogatással (Masterpieces from Buckingham Palace) kedveskedik a látogatóknak, akik december 4. és január 31. között többek közt Rembrandt, Vermeer, Rubens, Tiziano, Van Dyck és Canaletto alkotásait tekinthetik meg. A 65 kiválasztott műremeket eddig szokásosan csak a palota nyári kinyitásakor lehetett megtekinteni, most azonban a Picture Gallery felújítása miatt historikus kontextusukból kiragadva, új elrendezésben lehet megnézni azokat a világhírű alkotásokat, amelyek előtt rendszerint csak a királyi család tagjai sétálgathatnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.