Egy hét kultúra 2021/14.

  • Narancs
  • 2021. április 7.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

LOUVRE ONLINE Több mint 480 ezer műalkotás lett elérhető közvetlenül a kanapénkról: elindította online adatbázisát a Louvre. A Musée du Louvre és a Musée National Eugène Delacroix gyűjteményének darabjait tartalmazó adatbázist a collections.louvre.fr oldalon lehet elérni, használata pedig teljesen ingyenes. A honlapon nemcsak a legismertebb műveket tekinthetjük meg, hanem számtalan olyan remeket is, amelyek épp a múzeum raktárában pihennek, és egyetlen kiállításon sem láthatók. Az adatbázis a gyűjtemény 75 százalékát tartalmazza, ráadásul létrehoztak egy külön csoportot annak a közel 1800 darabból álló kollekciónak (Musées Nationaux Récupération), amely a II. világháború óta Németországból visszaszerzett műalkotásokat tartalmazza. Ezek a darabok jelenleg is arra várnak, hogy megtalálják jogos tulajdonosukat.

MÚMIÁK OFFLINE Kairóban nagy ünnepség és parádé keretében szállították új kiállítási helyükre huszonkét ókori uralkodó múmiáját április 3-án. Az eddig a kairói Museum of Egyptian Antiquitiesben kiállított múmiák – a többi közt I., II., III. és IV. Thotmesz, Szekenenré Ta-aa, II. Amenhotep és III. Amenhotep fáraók, Teje és Ahmesz-Nofertari királynék és az önmagát uralkodónak kikiáltó Hatsepszut fáraónő múmiája – ugyanis az új, szintén április 3-án megnyitott National Museum of Egyptian Civilizationbe (NMEC) kerültek. A költöztetést The Pharaohs’ Golden Parade címen rendezték meg, és az egyiptomi televízióban élőben közvetítették: a királyi menetben mindegyik múmiát díszes járművön, természetesen a megfelelő tárolási körülmények biztosításával szállították át új otthonába. A múmiákat bemutató állandó kiállítást április 18-án nyitják meg a nagyközönség számára.

RÉGI A genti szárnyas oltárnak regényes a története. A ma is a kora reneszánsz egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartott művet egy előkelő genti polgár és neje megrendelésére készítette 1432-ben a Van Eyck testvérpár (Hubert és Jan). Az összesen húsz táblán 250 alakot ábrázoló poliptichon a genti Sint-Baafskathedraalban (Szent Bavo-katedrális) látható, és már a középkori vallásháborúk idején őrizetre szorult, nehogy áldozatul essen a protestáns képrombolásnak. A mű végül túlélte a vallásháborúkat, II. József regnálását, a francia forradalmat, a műkincsrablók többszöri ténykedését és a világháborúkat is. A második világháború után az ausztriai Altaussee sóbányájában találtak rá több, nácik által elrejtett műalkotás között. A poliptichont legutóbb 2012 és 2019 között restaurálták, a projektre 2,2 millió eurót szántak. Az idén pedig elkészült az alkotás új, nagyobb, 30 millió euróért felújított kiállítási helye is: a négy és fél méter széles, három és fél méter magas szárnyas oltár most átkerült a székesegyház egyik tágasabb részébe, ahol új üvegvitrint kapott. Az áthelyezést megelőzően egy új látogatóközpontot is kialakítottak, de annak 2020-ra tervezett megnyitóját a koronavírus-járvány miatt elhalasztották.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.