Egy hét kultúra 2021/34.

  • Narancs
  • 2021. augusztus 25.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

AFGANISZTÁN Samszia Hasszani, Afganisztán első női graffitiművésze, aki elsősorban a nők és női művészek láthatóvá tételének fontosságát hangsúlyozó műveivel lett ismert, a veszélyek ellenére az utóbbi időben is igyekszik felhívni képeivel a figyelmet az országban zajló állapotokra. Az amerikai kivonulásra válaszként érkező azonnali tálib megszállást Hasszani rémálomként festi le, képeit az utcák helyett most csak Instagram- és Facebook-oldalán lehet látni. A szakértők szerint a tálibok agressziója kétszeresen is sújthatja a női művészeket, ugyanis nőként és a kreatív iparágban tevékenykedőként is drákói szigorral bánhatnak velük. Épp erre hívja fel a figyelmet Hasszani, és arra, hogy a nők és női művészek máris elkezdtek visszahúzódni a nyilvános terekből, többen már törölték profiljukat, félve a tálib megtorlástól és erőszaktól.

BERLIN Augusztus 22-én, hat év után újra megnyitott a berlini Neue Nationalgalerie. A modern művészetek múzeumának számító intézményt még annak idején a Bauhaus egyik úttörője, a később az Egyesült Államokba emigráló Ludwig Mies van der Rohe tervezte. A múzeumot 1968-ban adták át, az épület acél- és üvegszerkezete kiemelkedő példája Mies van der Rohe építészeti koncepciójának, amelynek alapeleme az egységes, összefüggő tér, az egyszerűség és átláthatóság gondolata. Az ikonikus múzeum felújítását David Chipperfield brit építész vezetésével végezték, 2015-ben kezdték meg, és 140 millió eurót fordítottak rá. A múzeum most új fényében tündököl, és az újranyitás alkalmából mindjárt az épület történetével foglalkozó tárlattal is várja az érdeklődőket. Emellett három másik kiállítást is elindítottak. Az első az intézmény gyűjteményének legfontosabb munkáiból mutat be válogatást, a másik Alexander Calder szobrászművész, a harmadik pedig Rosa Barba film- és médiaművész műveit állítja a középpontba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.