Egy hét kultúra 2022/29.

  • Narancs
  • 2022. július 20.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

PORTRÉ Vincent van Gogh eddig rejtőzködő önarcképére bukkantak egyik ismert festményének hátoldalán, újabb példáját adva a művész azon gyakorlatának, hogy spórolásból vásznainak mindkét oldalára festett. A felfedezés a National Galleries of Scotland szakértőinek köszönhető, akik a július 30-án kezdődő, A Taste for Impressionism című kiállításukra készülve röntgenvizsgálatnak vetették alá a művész a Parasztasszony feje című alkotását. Ezt a festményt Van Gogh feltehetően 1883 és 1885 között készítette egy Nuenenben, Hollandia déli részén lakó nőről. A kép hátulját ragasztó és kartonrétegek fedték, amelyek valószínűleg a festő halála után körülbelül 15 évvel kerülhettek a képre, amikor az a Stedelijk Museum Amsterdamhoz került kölcsönbe. Itt ugyanis valószínűleg a festmények közül a Parasztasszony fejét tarthatták befejezettebbnek és kiállításra érdemesnek. Most a restaurátorok szeretnék újra megtekinthetővé tenni a rejtőző önarcképet is, jelenleg ezért azt vizsgálják, hogyan tudnák eltávolítani a felragasztott kartonokat anélkül, hogy kárt tennének a műtárgyban. Addig is a készülő kiállításon egy speciális kiállítási dobozon keresztül a látogatók az újonnan felfedezett festmény röntgenfelvételével ismerkedhetnek meg.

 

VÁZLATOK Csupa izgalmas képzőművészeti felfedezést hozott az elmúlt időszak, ugyanis nemcsak Van Gogh, hanem Modigliani egy festményén is felbukkantak eddig ismeretlen alkotások. Az olasz modernista szobrász, festő 1908-as Akt kalappal című alkotásának vizsgálatakor készítettek röntgenfelvételt az izraeli Hecht Museumban, ekkor bukkantak három vázlatra a festmény hátterében. A vásznon egyébként eleve két kép szerepel, ami nem olyan szokatlan, hiszen Modigliani – több más spórolós művészhez hasonlóan – többször festett a képei hátuljára. Az Akt kalappalt épp ezért fejjel lefelé szokták kiállítani azért, hogy a hátoldalán levő másik alkotás, a Maud Abrantes-portré rendes irányban látható legyen. A röntgenképek tanúsága szerint viszont nem csak ezt a két képet tartalmazza a vászon, a kalapos akt mögött két oldalt egymással ellentétes irányban felfestett portrék is vannak: egy férfié és egy kontyba fogott hajú nőé. A hátoldali portré alatt pedig egy kalapot viselő nőalak vázlata rejtőzik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.