Egy hét kultúra 2022/29.

  • Narancs
  • 2022. július 20.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

PORTRÉ Vincent van Gogh eddig rejtőzködő önarcképére bukkantak egyik ismert festményének hátoldalán, újabb példáját adva a művész azon gyakorlatának, hogy spórolásból vásznainak mindkét oldalára festett. A felfedezés a National Galleries of Scotland szakértőinek köszönhető, akik a július 30-án kezdődő, A Taste for Impressionism című kiállításukra készülve röntgenvizsgálatnak vetették alá a művész a Parasztasszony feje című alkotását. Ezt a festményt Van Gogh feltehetően 1883 és 1885 között készítette egy Nuenenben, Hollandia déli részén lakó nőről. A kép hátulját ragasztó és kartonrétegek fedték, amelyek valószínűleg a festő halála után körülbelül 15 évvel kerülhettek a képre, amikor az a Stedelijk Museum Amsterdamhoz került kölcsönbe. Itt ugyanis valószínűleg a festmények közül a Parasztasszony fejét tarthatták befejezettebbnek és kiállításra érdemesnek. Most a restaurátorok szeretnék újra megtekinthetővé tenni a rejtőző önarcképet is, jelenleg ezért azt vizsgálják, hogyan tudnák eltávolítani a felragasztott kartonokat anélkül, hogy kárt tennének a műtárgyban. Addig is a készülő kiállításon egy speciális kiállítási dobozon keresztül a látogatók az újonnan felfedezett festmény röntgenfelvételével ismerkedhetnek meg.

 

VÁZLATOK Csupa izgalmas képzőművészeti felfedezést hozott az elmúlt időszak, ugyanis nemcsak Van Gogh, hanem Modigliani egy festményén is felbukkantak eddig ismeretlen alkotások. Az olasz modernista szobrász, festő 1908-as Akt kalappal című alkotásának vizsgálatakor készítettek röntgenfelvételt az izraeli Hecht Museumban, ekkor bukkantak három vázlatra a festmény hátterében. A vásznon egyébként eleve két kép szerepel, ami nem olyan szokatlan, hiszen Modigliani – több más spórolós művészhez hasonlóan – többször festett a képei hátuljára. Az Akt kalappalt épp ezért fejjel lefelé szokták kiállítani azért, hogy a hátoldalán levő másik alkotás, a Maud Abrantes-portré rendes irányban látható legyen. A röntgenképek tanúsága szerint viszont nem csak ezt a két képet tartalmazza a vászon, a kalapos akt mögött két oldalt egymással ellentétes irányban felfestett portrék is vannak: egy férfié és egy kontyba fogott hajú nőé. A hátoldali portré alatt pedig egy kalapot viselő nőalak vázlata rejtőzik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.