ÖSSZEOMLÁS Naprendszerünk „könnyedén” – habár több lépésben és igen hosszú idő leforgása alatt – összeomolhat egy elhaladó csillag miatt – állítja egy friss, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban publikált tanulmány. A kutatók szerint egy csillag közeli elhaladása nyomán a többi, mozgásában megzavart bolygó egy hosszú láncreakció végén, akár sok milliárd évvel később ütközhet egymással. Ha az elhaladó csillag csak 0,1 százalékkal kimozdítja a Neptunuszt eddigi pályájáról, idővel már az is káoszt idézhet elő a Naprendszerünkben. A legvalószínűbb kataklizma-forgatókönyv szerint a Merkúr kitörhet pályájáról, és ennek nyomán kilökődhet a Naprendszerből, esetleg ütközési pályára kerülhet a Vénusszal, a Nappal vagy a Földdel. A kutatók mintegy 3 ezer módon szimulálták a csillag közeli elhaladása okozta helyzetet, és az esetek több mind kétharmada a bolygók ütközésével, esetleg bizonyos bolygóknak a Naprendszerből való kilökődésével végződött. Igaz, a Nap valószínűleg ötmilliárd év múlva kitágul és elnyeli a bolygónkat is, ami jelentősen csökkenti annak valószínűségét, hogy egy túl közel kerülő csillag okozza a Naprendszer szétesését.
TÁVCSŐ A NASA július 12-én nyilvánosságra hozta a James Webb Űrtávcső első hivatalos, tudományos célból készült, nagy felbontású égképét, amely a déli égbolt egy kicsiny (a mi földrajzi szélességünkről soha nem látható) szeletét örökítette meg a déli égi pólushoz közeli Repülőhal (Volans) csillagkép környezetében. Ez a távoli világegyetem eddigi legmélyebb és legélesebb képe, amely összesen 12,5 órányi expozíciós idővel készült: az előtérben látható néhány csillagtól eltekintve szinte csak rendkívül távoli galaxisokat láthatunk rajta. A kép középpontjában a tőlünk 4,6 milliárd fényévre lévő SMACS 0723 jelű galaxishalmaz található, amelynek összetevői fehérnek látszanak a hamis színes felvételen. Körülötte a még távolabbi háttérgalaxisok ezrei ragyognak, a kozmológiai vöröseltolódás miatt a narancsos-vörös különböző árnyalataiban. Némelyikük akár 13 milliárd fényév távolságban található, legtöbbjüket láthatóan eltorzította, gyakorta ívessé görbítette az előtérhalmaz gravitációslencse-hatása.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
