Egy hét kultúra 2025/4.

  • Narancs
  • 2025. január 22.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

FÜRDŐ Egy ókori fürdőkomplexum maradványaira bukkantak a pompeji régészeti parkban a Vezúv 79-es kitörésekor elpusztult város egyik lakóépületének feltárása során. A több medencéből álló otthoni fürdő az egykori gazdag negyed egyik házához tartozott, ráadásul közvetlen összeköttetésben állt a falak színe miatt „fekete szobaként” emlegetett, görög mitológiai alakokkal dísztett bálteremmel, amelyet tavaly fedeztek fel a régészek. A kutatók úgy gondolják, az épület tulajdonosa a pompeji elit­hez tartozhatott, aki minden bizonnyal saját társadalmi státuszának megerősítésre használta ezeket a helyiségeket, valamint az itt rendezett összejöveteleket. A most feltárt fürdőkomplexum 30 fő befogadására volt alkalmas, a vendégek pedig a meleg vizes caldarium, a langyos tepidarium, valamint a hideg frigidarium termeiben áztathatták magukat.

HOLD A Hold is felkerült a világ kulturális örökségeinek védel­mével foglalkozó World Monuments Fund listájára. A nemzetközi nonprofit szervezet azzal indokolta a döntést, hogy az űrkutatás és az űrturizmus előttünk álló korszakában veszélybe kerülhetnek az Apollo-küldetések leszállóhelyeihez hasonló kulturális helyszínek. A Hold felszínének mintegy 90 részét jelölték meg különösen veszélyeztetettnek, ám a kulturális örökségi státusz nemcsak ezekre a helyszínekre, hanem az egész égitestre vonatkozik. A World Monuments Watch listát 1996 óta kétévente összeállító World Monuments Fund javaslata szerint a jövőbeli űrmissziók tervezése során a földihez hasonló környezeti hatásvizsgálatokat kellene végezni, így csökkentve a fontos örökségi területeket érintő esetleges károk mértékét.

ART DECO Az art deco királynője, Tamara Łempicka címmel nyílt tablókiállítás a Lengyel Intézet Nagymező utcai kiállítótermében. Az 1917-es orosz forradalom elől Franciaországba menekült lengyel festő a húszas években vált a párizsi avantgárd művészvilág ismert és meghatározó szereplőjévé. Az első, nemzetközi viszonylatban is sikeres női művész volt, legismertebb festményei közé tartozik az Önarckép vagy Tamara a zöld Bugattiban (1929) és a Fiatal lány kesztyűben (1930). A festőművész életé­nek legfontosabb állomásait és válogatott reprodukcióit bemutató tárlat február 21-ig látogatható. A Tamara Łempicka munkásságával és élet­történetével foglalkozó programsorozat folytatásaként Grzegorz Musiał lengyel szerző Én, Tamara című, a Prae Kiadó gondozásában megjelent regényének bemutatójára, valamint a The True Story of Tamara de Lempicka & the Art of Survival című dokumentumfilm magyarországi premierjére tavasszal kerül majd sor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.