MAJOMHIMLŐ Továbbterjed a világban az eredetileg Afrikában honos majomhimlő: már Izraelben, Ausztriában (Bécsben) és Svájcban is találtak majomhimlővel fertőzötteket, ezekkel együtt már 18 országban mutatták ki a fertőzést. Kutatók most arra figyelmeztetnek, hogy továbbnőhet a majomhimlős esetek száma, elvégre egyre több fertőzöttet követnek nyomon az egészségügyi hatóságok, és a betegség immár emberek között is terjed. Nyugat- és Közép-Európában, Amerikában és Ausztráliában eddig 123 igazolt esetet jegyeztek fel. Az Afrikából származó, orthopoxvírusok által okozott majomhimlő emberről emberre terjedéséhez szoros fizikai kontaktus kell, például szexuális együttlét. A leggyakoribb tünetei közé tartozik az enyhe fejfájás, láz, izomfájdalom, gyengeség, erősen duzzadt nyirokcsomók és bőrelváltozások. A már szinte teljesen visszaszorított feketehimlő elleni szerek beválhatnak a majomhimlő ellen, és a himlőoltás valószínűleg e fertőzés ellen is immunizálta a vakcinált generációkat.
VOYAGER Rejtélyes és részben nehezen értelmezhető jeleket küld az elméletileg a Naprendszer határán túl haladó Voyager–1: az 1977-ben útnak indított amerikai űrszonda 2012 augusztusában kelt át a heliopauzán és lépett be a csillagközi űrbe, jelenleg 23,3 milliárd kilométerre jár, és így a legtávolabbi ember alkotta tárgy. A legutóbbi adatok szerint az eszköz speciális helyzetjelző alrendszere (AACS) jelenleg nem tudja, pontosan hol tartózkodik a szonda, de emiatt nem jelez hibát, és nem is lépett biztonságos üzemmódba. Az egyik hipotézis szerint a hiba a szonda helyzetét beállító és a rádióantennát mindig a Föld felé pozicionáló AACS adataiban található, a Voyager–1 emiatt értelmetlen adatokat küld az elhelyezkedéséről, de mindez nem akadályozza meg a kapcsolattartásban, a szonda által leadott jelek ereje változatlan. A NASA egyelőre nem tudja megjósolni, hogy az űreszköz meddig tud még adatokat gyűjteni és továbbítani, és az sem világos, hogy a hiba magában az AACS rendszerben van, vagy egy érzékelőből kap rossz adatokat. A Voyager műszereinek nagy része már amúgy sem működik, jelenleg is csupán azért tudnak vele kommunikálni, mert a helyzete beállítására képes tartalék fúvókák még 37 évvel a legutóbbi működésük után is hibátlanul teszik a dolgukat. A NASA Jet Propulsion Laboratory szakemberei nem tekintik különösképpen drámainak a szituációt: egy közel fél évszázada erősen sugárzó környezetben működő szonda esetében számítani kell ilyesmire.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
