GÖMBVILLÁM Az eddig ismert legkorábbi angliai gömbvillámészlelés idejét 450 évvel megelőző beszámolót találtak egy 12. századi szerzetesi krónikában. A megbízhatónak tűnő feljegyzést a Durham University két professzora (Brian Tanner és Giles Gasper) azonosította egy olyan krónikában, amelyet Gervase of Canterbury, latin nevén Gervasus Cantuariensis avagy Gervasius Dorobornensis (cca. 1145 – cca. 1210) állított össze 1200 körül. A bencés szerzetes számos történeti munkát jegyzett: legismertebb művében, a Chronicában számol be egy 1195. június 7-i csodás jelenségről. London közelében egy sűrű, sötét felhőből valamiféle fehér szubsztancia áradt ki, amely gömb alakot öltött, majd a felhőből egy tűzlabda hullott alá. Tanner és Gasper ezt a beszámolót összehasonlította más történeti és kortárs gömbvillámleírásokkal: a jelenség nagyon ritka, és máig nem rendelkezünk elfogadott fizikai magyarázattal. A kutatók (akik felfedezésükről a Weather folyóiratban számoltak be) úgy vélik, hogy Gervasius leírása a sötét felhőből (cumulonimbus) sebesen forgó fényes gömbként aláereszkedő, némi horizontális mozgást is produkáló jelenségről rendkívül hasonló az ismert gömbvillámleírásokhoz. A krónikaírót ráadásul hitelt érdemlő szemtanúnak tartják, hiszen munkáiban precízen számolt be csillagászati (fogyatkozási) eseményekről is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
