EL NIÑO Az El Niño – déli oszcilláció (ENSO), amelyet a rendellenesen meleg (El Niño) és a hideg (La Niña) víztömegek felszíni feltűnésének szabálytalan váltakozása jellemez, legalább 250 millió éve jelen volt a múltban, és gyakran nagyobb mértékű volt egy új, számítógépes modellezésen alapuló, a PNAS-ban megjelent kutatási eredmény szerint. A klímatudósok régóta tanulmányozzák az El Niñót, a Csendes-óceán keleti részén, az Egyenlítő két oldalán elterülő hatalmas felszíni víztömeg melegedését, mert megváltoztathatja a tropopauza közeli futóáramlást (jet stream), kiszáríthatja az Egyesült Államok északnyugati részét, miközben szokatlan esőzésekkel áztatja az ország délnyugati részét. Társa, a szokásosnál hidegebb víztömeg jellemezte La Niña esemény észak felé tolhatja a jet streamet, kiszárítva az Egyesült Államok délnyugati részét, miközben Kelet-Afrikában is szárazságot okoz, és intenzívebbé teheti a dél-ázsiai monszunszezont. A kutatók ugyanazt az éghajlat-modellező programot használták, mint amelyiket az IPCC: minden egyes modellfuttatás nyomán aktív múltbéli ENSO-tevékenységet kaptak, és ez szinte mindig erősebbnek bizonyult a mostanában tapasztaltnál.
KOLÓNIA Bázisként szolgáló bolygó nélkül is fennmaradhat az élet az űrben, ha bizonyos feltételek adottak – legalábbis az Astrobiology folyóiratban megjelent új kutatás szerint. Egy űrbéli kolónia létrehozása több kihívást is jelentene: mindenekelőtt fenn kell tartani a belső nyomást, hogy ellensúlyozza a külső vákuumot, továbbá olyan hőmérsékletet kell biztosítani (pl. a fény visszaverésével és elnyelésével), amely lehetővé teszi a folyékony víz jelenlétét egy bolygó üvegházhatása nélkül. Az alapvető, létfontosságú kémiai elemek megtartásához szükség lenne egy zárt újrahasznosító rendszerre, vagy az erőforrásokban gazdag égitestekkel, például aszteroidákkal történő valamiféle „együttműködésre”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
