Tévé

Egy országot megvettél

A Dal

Interaktív

"2014 legizgalmasabb estéi" után múlt vasárnap végre elérkezett a várva várt döntő, amely nem kevesebbről határozott, mint hogy idén májusban ki végez majd magyarként az Eurovíziós Dalverseny mezőnyének sűrűjében, középelöl, középhátul, esetleg leghátul.

Nagy és nemes ügy ez, hiszen korántsem minden nemzetközi platformon folytatjuk dicsőséges honvédő háborúnkat, s ahogyan mondjuk a FIFA és az UEFA rendezvényei, úgy az EBU kontinentális nótafesztiválja is kitüntetett terepe annak, hogy békében megmutassuk: miben is vagyunk reménytelenül gyengék vagy legjobb esetben halványan középszerűek. Például pörgős show-műsorok és túllihegéstől mentes tehetségkutatók megrendezésében, amint erről A Dal döntője most újra bizonyságot adott.

"Elérkezett", "kezdődjék", "lássuk" - sorjáznak perceken át a rögvest élményt ígérő szavak, hogy aztán persze tovább folytatódjon a műsormenet dinamikus egy helyben toporgása. Egyebek között a zsűri kötelező bemutatásával és a zsűri elnökével, akit Novodomszky Éva ekképp konferál fel: "És mi lenne a zsűrivel egy megbízható elnök nélkül?" A fogós kérdésre illetékes helyen persze már rég megtalálták a megnyugtató választ. Merthogy a megbízhatóság valóban perdöntő fontosságú, s ugyan ki kérdőjelezné meg Rákay Philip megbízhatóságát? Hiszen még az obligát közhelyek is oly kiszámíthatóan hagyják el a száját, ejtsen szót akár a "döbbenetesen erős mezőnyről", az "almát a körtével" összehasonlítási nehézségéről az "aki idáig eljutott, már mindenképpen nyertes" elhagyhatatlan fordulatáig. S még ez a lelkesen áthallásos dicséret is milyen természetesen hangzik a történeti kutatást kicsinyig odahagyó Rákaytól: "Egy országot megvettél."

Apropó, "almát a körtével": gyönyörködtető s egyben frappírozó változatosság éppenséggel nem jellemezte a döntőbe összeeresztett számok seregszemléjét. A rutinos popzenei sablonmunkák közé becsúszott rockos szám mellett mindössze egy jópofáskodó, nőiesített Kispál és a Borz-utánérzés (Legnagyobb hős) tetszett legalább egy kicsikét másmilyennek. Mesterségbeli ügyességével talán Bella Máté szerzeménye (It can't be over) emelkedett ki egy vonásnyival a bombabiztos alsó középszerből. S miközben a színpadra fellépő, masszívan belőtt sérójú előadók olykor a fodrász-világbajnokságra kiküldendő versenymunkák jámbor viselőinek látszottak, a néző újra elmerenghetett a hazai énekes-tehetségkutató műsorok veszett reménytelenségén. Ezek ugyanis, a jelek szerint, győzteseik számára - popzenei piac híján - egy-egy megasztárrá felszentelés, csillaggá avatás és x-faktor-felmutatás után többnyire csak újabb SMS-tarháló versengéseket kínálhatnak. Így azután a szép hangú Pál Dénes, Kállay-Saunders András és a pillanatokon belül beinduló nemzetközi karrier örökös várományosa, Király Viktor is csakúgy ott szorongott az adásban, lesve a szavazataikat gondosan lejegyző és beborítékoló, majd azért a kamerába is belemondó zsűri állásfoglalását. Közülük idén a tavalyi "nagy vesztes", Kállay-Saunders örülhetett: Running című győztes száma Csiszár Jenő lelkes szavai szerint "nyomot hagyó" volt. Soha frappánsabb méltatást egy életveszélyt okozó testi sértés gyanúsítottjának!

M1/Duna World, február 22.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.