A Kossuth és a Klubrádió hétköznap déli hosszabb hírösszefoglalója között két említésre méltó hasonlóság fedezhető fel: mindkettő címében szerepel a krónika, és egyiktől sem lesz kifejezetten jó kedvünk. Ezekhez harmadikként felzárkózik a műsorszerkezet is, amire azt szokták mondani, hogy sok variációs lehetőség amúgy nincs is - pedig hát miért ne lehetne. Kezdünk egy rövid műsorvezetői konferálással, majd jön egy hangos tartalomjegyzék, aminek egyes elemein aztán részletesebben végigmegy az adás. Végül időjárás-jelentés és közlekedési hírek, és ezzel meg is volnánk. Acta est fabula.
A Nika György vezette Déli krónika a Kossuthon (szerkesztő Varga Sándor, hírszerkesztő Polyák Adrienn) nagyjából az örömhírek összefoglalásában látszik érdekeltnek: az állam átvállalta az önkormányzati adósságokat, nőtt a turizmus, a vállalati hitelpiac helyzete tovább javult, csakúgy, mint a foglalkoztatás, közben meg még a parlagfű koncentrációja is marha nagyot csökkent. A bejátszások többsége a kormánypártra van kihegyezve, Szijjártó beszél büszkén, Czomba optimistán, Orbán meg, mint mindig, magabiztosan. Az ellenzéknek sanyarú szerep jut: Mesterházy felelősségét firtatják a balatonőszödi beszéd előtti kampányígéretekkel kapcsolatban (igen, 2006-ba röpülünk vissza, nem tévedés). A riporter bemondja, hogy az MSZP nem reagált a rádió kérdéseire - íme a tanúbizonyság: egy megválaszolatlan újságírói kérdéssel is be lehet kerülni a nap fontos hírei közé. Az ukrajnai helyzet majd csak mindezek után, mellékesen kerül elő, hetedik bejátszásként, rögtön Mesterházy és a pollenek között.
Nagy kérdés, hogy mindezt mennyire méltányos információközlésnek nevezni, az azonban biztos, hogy a közszolgálattól olyan messze került mostanra a csatorna híradója, mint Makó a Derültség tengerétől. Szomorú látni, hogy mire megy el az a sok munkaóra a Bródy utcában: aprólékos gondossággal vannak felépítve ezek a híradásnak látszó objektumok - egy professzionális politikai gépezet termékei.
A Klubrádió híradója ezzel szemben épp a professzionalitásnak látja hiányát. De hát akkora hátrányból indul "közszolgálati" társához képest, hogy a vegyes végeredmény puszta létrejötte már-már figyelemre méltó. Báder Tamás műsorvezető érezhetően komolyabban veszi magát, és nem elégszik meg a pártrikkancs szerepével, még ha elfogultságok nyilván érezhetők nála is. Mindenesetre van benne késztetés a kérdezésre, például a Takarékbank és a Magyar Takarék Zrt. kormányrendelettel védett fúziójával kapcsolatban. Ezután az RMDSZ - a Kossuth híradójában említetlenül hagyott - új esélyeit firtatja, hiszen meghívást kaptak a Ponta-kormányba, amit Markó Béla szerint érdemes lesz elfogadni: "Nem azt mondom, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, mert ez a veréb holnap is veréb lesz." Ez körülbelül mindkét műsor legszellemesebb megjegyzése.
Báder ezt követően tér rá az ukrán helyzetre. Nem túl részletesen sajnos, de az itt nyilatkozó szakértő véleménye még így is szilárdabb megalapozottságúnak tűnik ("csak erőfitogtatásról van szó"), mint a Kossuthon megszólaló újságíró kommentárja: "Miután Ukrajna többsége az európai integrációt választotta, valószínűleg záros határidőn belül el kellesz (sic!) hagyniuk a területet." Mármint az oroszoknak. Nyilván. Nagy kár, hogy mindezekkel együtt igen színtelen marad a Klubrádió híradása. Talán a forráshiány miatt, vagy talán egy másikfajta félreértésből mégis: hogy az ellenzékiség, a kritikusság önmagában elég ahhoz, hogy érdekessé tegye, amit mondunk. Ez így, koncepciónak, bármennyire szimpatikus is, nem elég.
A hírműsorok szerencsésebb helyeken mindenekelőtt arról szólnak, hogy a hallgatókat-nézőket az éppen zajló világesemények közvetlen közelébe juttassák. A mi híradósaink hangja azonban - igaz, lényegesen eltérő okokból - olyan, mintha nem is egy nyüzsgő európai nagyváros rádióstúdióiból szólna, hanem valami egészen távoli, világtól elzárt helyről. Bárcsak ne értenénk, miért.
Déli Krónika, MR1-Kossuth rádió; A lényeg - krónika délben, Klubrádió, február 27.
