Van műsor, ahol egy merőben vegyes összetételű, ám rég összeszokott és a műsorvezetőnek alárendelődő asztaltársaság tárgyalja így-úgy a felmerült témákat, s akad olyan is, ahol internetes publicisták döntenek civilizációs sorskérdésekről. Somogyi Zoltán heti műsora pedig arra az előfeltevésre alapul, hogy aki egykor politikus volt, az alighanem ma is többet érthet a politika működéséből, s ennélfogva a szerkesztők a közélet első vonalából kiesett vagy hátralépett hajdani képviselőket ültetnek be a stúdióba. Ha visszakeresünk az emlékeink között, úgy persze magát a műsorvezetőt is ilyesféle szereplőként azonosíthatjuk, elvégre ő sem csupán politológus, betelefonálós műsorok hosszútűrő moderátora meg a Ránc az alsónadrágon című tárcagyűjtemény szerzője, hanem egykori MDF-es kampányfőnök és képviselőjelölt is.
„A közelmúlt emblematikus politikusai” – hangzik a műsor ajánlójának megfogalmazása, amely a múlt héten éppenséggel Baja Ferenc, Bőhm András és Kukorelly Endre hármasára volt hivatott utalni. Ők hárman elemezték hát a „várakozásmenedzsment” említésétől az elmaradhatatlan focihasonlatokig a legaktuálisabbnak vélt belpolitikai fejleményeket, ám csak alig-alig igazolták a műsort életre hívó előfeltevést. Kukorelly például, miután első szavaival határozottan elutasította magától a kremlinológiai megfigyelések műfaját, meglepő gyorsasággal jutott el a miniszterelnök arcvonásain felismert „reflektálatlan önelégültség” szimptómájához meg ahhoz az árnyalt és újszerű elemzéshez, mely szerint: „ezek a fiúk csak az erőből értenek”. Igaz, útközben kollegiálisan megdicsérte Mikszáth Kálmán parlamenti karcolatait is („nagyon szórakoztatóak”), habár megállapította, hogy azokat ma már, úgy istenigazából csak egy-két történész értheti… Kukorellyhez képest Baja Ferenc maga a lényeglátó elme, s nem is csupán hozzá képest, hiszen az adásban egyedül ő fogalmazott meg a legszűkebb bel- és pártpolitikán túlmerészkedő, az ad hoc csevegés nívóját meghaladó gondolatokat.
Ilyen gondolatokat, úgy lehet, inkább a műsorvezetőtől reméltünk volna, ám Somogyi ehelyett kérdéseinek-felvetéseinek fókusztalanságával vétette észre magát. Ez az egy-egy szóban megkapaszkodó műsorvezetői technika ugyanis (mely amúgy korántsem csupán Somogyira jellemző az ATV-nél), fájdalmasan csapongóvá tette az adást, s így a felvezetőben ígért témák közül akadt, amelyet még csak futólag se említettek meg utóbb (pl. bevándorlásvita). Más témáról szó került ugyan, de mintha az adáskészítők maguk se figyelték volna a beszélgetésben elhangzottakat. „Orbánt segíti meg Merkel látogatása” – vált olvashatóvá például az értelmező inzert ama két percben, amíg az asztalnál valami hasonló témáról beszélgettek –, anélkül azonban, hogy a stúdióban bárki száját is elhagyta volna ilyen vagy ehhez hasonló kijelentés.
ATV, január 21.
