Ez nem az év videojátéka, hanem az évtized popkulturális alkotása

  • Gera Márton
  • 2018. november 17.

Interaktív

A Red Dead Redemption 2 bámulatosan mutatja meg, miért érdemes videojátékokkal játszani. Hátrafésült hajjal és bőrkabátban kalandozni a vadnyugaton – ez ma a szórakoztatás csúcsa.

Amikor a Rockstar Games elkészül egy videojátékkal, az mindig ünnep. Ennek egyfelől az az oka, hogy szökőévente egyszer állnak elő valami újjal, másfelől pedig a Grand Theft Auto-sorozat (GTA) óta nagyjából mindenki megtanulhatta, hogy ha a Rockstar játékot készít, akkor arra érdemes odafigyelni, mert minimum felforgatják vele a piacot.

Nem véletlen, hogy a többi kiadó igyekszik kikerülni a Rockstar-játékok megjelenési dátumát, mert ha választani kellene, a játékosok nem biztos, hogy az ő alkotásuk mellett tennék le a voksot.

A félelem szinte minden esetben indokolt más kiadók részéről, most pedig még az eddigieknél is jobban az volt. Az október végén megjelent Red Dead Redemption 2 ugyanis annak a 2010-es játéknak a folytatása, amely nyolc évvel ezelőtt először hozta el a vadnyugatot a konzolokra. Persze, ez nem teljesen igaz, korábban is voltak próbálkozások, de a Red Dead Redemption mindennél tökéletesebben mutatta meg, milyen egy vonatrablás, és milyen amikor banditák akarnak gyilkolni banditákat. A folytatás pont ugyanezt csinálja, csak még szebben, még jobban; pont úgy, hogy a játékost rögtön meggyőzze, hogy amivel játszik, az ma a szórakoztatás egyik csúcsa.

Red Dead Redemption 2: Official Trailer #3

America, 1899. The end of the wild west era has begun as lawmen hunt down the last remaining outlaw gangs. Those who will not surrender or succumb are killed. After a robbery goes badly wrong in the western town of Blackwater, Arthur Morgan and the Van der Linde gang are forced to flee.

Ezzel pedig valószínűleg a fejlesztők is tisztában voltak, mert sokszor olyan a játék, mintha szándékosan piszkálnák a többi stúdiót azzal, hogy ők ilyet meg olyat is tudnak ám. A Red Dead Redemption 2-ben úgy szállingózik a hó, mintha csak a Kékestetőn mászkálnánk valamikor január közepén, úgy mozognak a lovak, hogy rögtön érzi a játékos, órák százait töltötték azzal, hogy leprogramozzák az állatok mozgását.

És ez csak néhány apróság, a játék tele van ilyenekkel, az ember pedig órákig tudja bámulni, ahogy a távolban hirtelen feltűnik a vasút, vagy ahogy fújja a szél a helyi seriff kabátját. Nincs ma játék, ami ilyen jól nézne ki, és nincs ma játék, ami ennyire összetett, ennyire regényszerű lenne.

false

 

Fotó: Rockstar Games

Arról persze hosszú évek óta folyik a vita, hogy jó-e az irány, vagyis hogy egyre inkább filmszerűbbek lesznek a játékok (elég csak a Heavy Rainre, vagy a nemrég megjelent Detroitra gondolni), de a Red Dead pont jól csinálja az egyensúlyozást. Amit látunk, nem interaktív jelenetek sora, és nem is gombnyomkodások egymásutánja, hanem tökéletesen felvázolt eposz a vadnyugat hanyatlásáról. Arról a korszakról, amikor bandák vándoroltak egyik helyről a másikra, amikor mindenki a ló nyergében tárolta a fegyverét, és persze senki nem tudta, hogy kiben lehet megbízni. Ez mind ott van a játékban, amely 50–60 órát biztosan kínál a játékosoknak - mire a küldetések végére ér, ennyi idő simán eltelik.

false

 

Fotó: Rockstar Games

De az igazi szórakozás nem is a sztori, hanem hogy itt van ez a világ, amely él, és amely azt üzeni a játékosnak, hogy fel lehet fedezni. Lehet órákig lovagolni, bámulni a naplementét, éltetni a grafikát, és elveszni a teljesen ad hoc mellékküldetésekben, amelyek olykor meglehetősen abszurdak (pl. segítünk egy feltalálónak), máskor meg csak szimplán szórakoztatóak (pl. kapjunk el egy szökevényt).

false

 

Fotó: Rockstar Games

Néha talán kicsit lassúvá is teszi a Red Dead Redemption 2-t ez az elmélyedés, de az ember mindig dönthet úgy, hogy nem szemlélődik, nem kezd el felfedezőt játszani, hanem csak megy az előre kijelölt úton. De ha valami, akkor éppen az ennek a játéknak a tanulsága, hogy a felfedezést és a rácsodálkozást hülyeség megspórolni, hisz a vadnyugat akkor mutatja meg igazán magát, ha hagyjuk, hogy beszippantson és vigyen magával.

A Red Dead Redemption 2 Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg, mi az előbbi változatot teszteltük. Forgalmazó: Cenega Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.