Amikor a Rockstar Games elkészül egy videojátékkal, az mindig ünnep. Ennek egyfelől az az oka, hogy szökőévente egyszer állnak elő valami újjal, másfelől pedig a Grand Theft Auto-sorozat (GTA) óta nagyjából mindenki megtanulhatta, hogy ha a Rockstar játékot készít, akkor arra érdemes odafigyelni, mert minimum felforgatják vele a piacot.
Nem véletlen, hogy a többi kiadó igyekszik kikerülni a Rockstar-játékok megjelenési dátumát, mert ha választani kellene, a játékosok nem biztos, hogy az ő alkotásuk mellett tennék le a voksot.
A félelem szinte minden esetben indokolt más kiadók részéről, most pedig még az eddigieknél is jobban az volt. Az október végén megjelent Red Dead Redemption 2 ugyanis annak a 2010-es játéknak a folytatása, amely nyolc évvel ezelőtt először hozta el a vadnyugatot a konzolokra. Persze, ez nem teljesen igaz, korábban is voltak próbálkozások, de a Red Dead Redemption mindennél tökéletesebben mutatta meg, milyen egy vonatrablás, és milyen amikor banditák akarnak gyilkolni banditákat. A folytatás pont ugyanezt csinálja, csak még szebben, még jobban; pont úgy, hogy a játékost rögtön meggyőzze, hogy amivel játszik, az ma a szórakoztatás egyik csúcsa.
Red Dead Redemption 2: Official Trailer #3
America, 1899. The end of the wild west era has begun as lawmen hunt down the last remaining outlaw gangs. Those who will not surrender or succumb are killed. After a robbery goes badly wrong in the western town of Blackwater, Arthur Morgan and the Van der Linde gang are forced to flee.
Ezzel pedig valószínűleg a fejlesztők is tisztában voltak, mert sokszor olyan a játék, mintha szándékosan piszkálnák a többi stúdiót azzal, hogy ők ilyet meg olyat is tudnak ám. A Red Dead Redemption 2-ben úgy szállingózik a hó, mintha csak a Kékestetőn mászkálnánk valamikor január közepén, úgy mozognak a lovak, hogy rögtön érzi a játékos, órák százait töltötték azzal, hogy leprogramozzák az állatok mozgását.
És ez csak néhány apróság, a játék tele van ilyenekkel, az ember pedig órákig tudja bámulni, ahogy a távolban hirtelen feltűnik a vasút, vagy ahogy fújja a szél a helyi seriff kabátját. Nincs ma játék, ami ilyen jól nézne ki, és nincs ma játék, ami ennyire összetett, ennyire regényszerű lenne.
| ||
Arról persze hosszú évek óta folyik a vita, hogy jó-e az irány, vagyis hogy egyre inkább filmszerűbbek lesznek a játékok (elég csak a Heavy Rainre, vagy a nemrég megjelent Detroitra gondolni), de a Red Dead pont jól csinálja az egyensúlyozást. Amit látunk, nem interaktív jelenetek sora, és nem is gombnyomkodások egymásutánja, hanem tökéletesen felvázolt eposz a vadnyugat hanyatlásáról. Arról a korszakról, amikor bandák vándoroltak egyik helyről a másikra, amikor mindenki a ló nyergében tárolta a fegyverét, és persze senki nem tudta, hogy kiben lehet megbízni. Ez mind ott van a játékban, amely 50–60 órát biztosan kínál a játékosoknak - mire a küldetések végére ér, ennyi idő simán eltelik.
| ||
De az igazi szórakozás nem is a sztori, hanem hogy itt van ez a világ, amely él, és amely azt üzeni a játékosnak, hogy fel lehet fedezni. Lehet órákig lovagolni, bámulni a naplementét, éltetni a grafikát, és elveszni a teljesen ad hoc mellékküldetésekben, amelyek olykor meglehetősen abszurdak (pl. segítünk egy feltalálónak), máskor meg csak szimplán szórakoztatóak (pl. kapjunk el egy szökevényt).
| ||
Néha talán kicsit lassúvá is teszi a Red Dead Redemption 2-t ez az elmélyedés, de az ember mindig dönthet úgy, hogy nem szemlélődik, nem kezd el felfedezőt játszani, hanem csak megy az előre kijelölt úton. De ha valami, akkor éppen az ennek a játéknak a tanulsága, hogy a felfedezést és a rácsodálkozást hülyeség megspórolni, hisz a vadnyugat akkor mutatja meg igazán magát, ha hagyjuk, hogy beszippantson és vigyen magával.
A Red Dead Redemption 2 Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg, mi az előbbi változatot teszteltük. Forgalmazó: Cenega Hungary
