Interaktív

Mire megtudjuk, hogy Gérard Depardieu-t könnyebb átugrani, mint megkerülni, már olyan magasan van az ingerküszöbünk, hogy erre szinte fel sem kapjuk a fejünket. Pedig mi csak egy laza kis szombat esti, határon túli kultúrkörképhez készültünk, a végén meg nemcsak a korpulens francia, akarom mondani orosz sztár testi valójához kerülünk közelebb, de a Szent Korona gyógyító erejéhez is.

Réges-régen, a békebeli jó világban, úgy mesélik, maga volt a vérforraló erotika, ha egy női váll vagy boka közszemlére tétetett. Azóta persze jócskán megemelkedett a villantási ingerküszöb, így annál meglepőbbnek tűnhet, hogy a Tv2 rendszerint nem másra alapozza reggeli műsorának publicitását, mint – a dekoltázsra.

A népbutítás váltig kritikán aluli és túli jelenség, ámde a mennyiség olykor még itt is minőségbe csap át: mármint abba a minőségbe, amely a viszolygáson és a megvetésen túl már némi nyugtalanító lelkiismeret-furdalást is kiválthat a kívülálló szemlélőből.

A francia baloldali online újság, a Rue89 a címoldalán hozza, hogy a Google, az Európai Unió Bíróságának idén májusban beiktatott, „elfeledéshez való jog” nevű törvényére hivatkozva eltávolította a találati listájáról egy cikküket. A törvény lehetővé teszi, hogy magánszemélyek kérvényezzék a róluk szóló tartalmak visszavonását, amennyiben azok „pontatlanok, irrelevánsak, elévültek vagy túlzók”. De ki vagy mi dönti el, hogy valóban azok-e?

Lehet-e művi és mesterkélt egy műsor, amely fésületlen és botladozó? Hathat-e esetlegesnek egy olyan adás, amelyben nincsen helye a természetes reakcióknak?

Most már nemcsak zenéket és képeket oszthatunk meg másokkal, hanem lakásunkat, kanapénkat vagy akár az ételeinket is. De milyen hatással van mindez az adórendszerre és az életformánkra? A Telekom a Loffice közösségi irodába szervezett beszélgetést, ahol futurisztikus jövőképek is szóba kerültek.

Megvan a veszélye a múltba révedésnek: egyrészt elég hamar elhiteti, hogy van a jelennek (sőt a jövőnek) alternatívája, másrészt, mert a sok andalgás közben hajlamosak lehetünk megfeledkezni a tényről, hogy a múlt mint olyan nem létezik, folyton létre kell hozni, rákérdezéssel, vitával, újragondolással, máskülönben valaki más fogja helyettünk, nekünk megcsinálni a múltat, és abban nincs sok köszönet.

Politológusi ámokfutás a Kossuthon, Lánczi Tamás főszereplésével. Rádiókritika.

Ha létezne Guinness-rekordja annak, hogy hányszor lehet kimondani huszonöt perc alatt a család szót, a Nemzeti Nagyvizit legutóbbi adása jó eséllyel pályázhatna rekorddöntésre. Nincs ezzel különösebb gond, csak hát ennek is pont annyi értelme van, mint megfőzni a világ leghosszabb virslijét, vagy fél perc alatt meginni egy üveg ketchupot.