Interaktív

Be kell vallanunk, eddig azt hittük, hogy a magyar szabadság napját június 19-én ünnepli az ország azon része, amelyiknek egyáltalán eszébe jut a dolog (azaz a távozó Viktor Silov altábornagy gondterhelt arckifejezése), és amelyik ezentúl szívesen hallgat zenitjükön jócskán túl vegetáló pop- és rockzenészeket a Felvonulási tér repedezett aszfaltján.

A magyar sikertörténetek olykor bizony eléggé elszomorítóak. Vegyük például Fábry Sándor esetét! Tévékritika.

A műsorleírás szerint a Kulissza lényege: "Tények, titkok, történések. Minden, ami a hírek mögött van. A napi aktualitások kifejtése." Gondolná az ember, hogy akkor a Kulissza extra még inkább az aktualitásokra megy rá, ám e helyett a hétfői adás csupa egyetemes igazsággal hinti meg az étert.

Fél éve immár annak, hogy megkezdte működését a közszolgálati retrócsatorna, s úgy lehet, ennyi idő elteltével már felmérhető, mivé is kerekedett az egyszerre oly ígéretes és szegényszagú kezdeményezés.

Erős elkötelezettség és még annál is erősebb gyomor kell ahhoz, hogy az ember huzamosabb időt töltsön el az Echo Tv vitaműsorait szemlélve.

Ha valamivel, azzal biztosan nem lehet vádolni a közszolgálati rádiót, hogy túlságosan sok teret biztosít a nyelvápolásnak, igaz, gyakran az az öt perc is több a soknál, amit hétköznap esténként a Tetten ért szavak kap.

Valaha a szerda este tizenegy óra az obskúrus - vagy ami még annál is rosszabb: az értelmiségi - rétegműsorok sávja volt, tudósklubok, zárórás kerekasztal-beszélgetések és egyéb ásatag műfajok prédájául odavetve.

A Bartók rádió kevéssé szerencsésnek tűnő műsorsávra, vasárnap délelőttre időzíti fiataloknak szánt beavató műsorát, a találó című Kezdőhangot - és kifejezetten tartalmas ötven percet kap, aki mégis a rádióhallgatás mellett dönt tíz óra körül.

"Egy keresztényszociális gondolat kiénekelte a baloldaliság sajtját a szájukból"

Amikor Sztupa és Troché inni mentek, sorba álltak a csálingerek, húzta a prímás, röcögött a szekundás.

"A drog rossz: pusztítsd el a pozitív karmáért"