Tévé

Rajtunk a rontás – Asztro Show, Astro-Világ

Interaktív

A népbutítás váltig kritikán aluli és túli jelenség, ámde a mennyiség olykor még itt is minőségbe csap át: mármint abba a minőségbe, amely a viszolygáson és a megvetésen túl már némi nyugtalanító lelkiismeret-furdalást is kiválthat a kívülálló szemlélőből.

A tévéjósok esetében bizony már jó ideje elérhettünk ide, hiszen a két nagy kereskedelmi csatorna hétköznaponként déltájban egymással a lehető legtermészetesebb összhangban adja bérbe műsoridejét különböző telejósdáknak. A penetránsan igénytelen adások nyilván hoznak a konyhára rendesen, a hiszékenység nap mint nap megfizeti a maga emelt díjas iskolapénzét, a műsorba bele-belekukkantó felvilágosodottabb vagy épp csak felsőbbségesebb néző pedig kedvére kacaghat mások butaságán. Van rá kereslet – ez, ugye, milyen szép védőérv, s még akár egy cinikus-bölcs latin aranyigazságot is idézhet az, aki nem óhajt fennakadni a tömeges méretű szélhámosságon: Mundus vult decipi ergo decipiatur. A világ azt akarja, hogy rászedjék, tehát rá is kell szedni.

Innen nézve akár magától értetődőnek is vehetnénk, hogy a műsorsávban, ahol hajdanán dr. Sas Elemér a fizika alaptörvényeit magyarázta, ott ma „Átokvizsgálat a tűz erejével!!!” meg „Előző és párhuzamos életek tisztítása!!!” zajlik, s hogy „pénzbevonzó Fehu gyertya” gyullad emitt, s a „Pénz forrása” csörgedezik amott. Szinte a szabadság ellen intézett orvtámadás lenne elvitatni, hogy ami nem büntetendő cselekmény, az mehet óraszám élő adásban is. Illiberalizmussal fenyegető korunkban valósággal ez hát a liberalizmus boldog kis szigete.

Csakhogy akkor miért olyan bicskanyitogató mégis, amikor VIII. 8-án („a dupla szerencse napja!!! – idén ilyen több már nem lesz”) az ógörög főisten nevével önmagát felruházó telejós imigyen fohászkodik föl: „az univerzumtól (sic!) most egy kérdést fogok intézni”. Talán mert az erre engedélyt adó, közömbös univerzum meg a mindezt legitimáló, nem kevésbé közömbös tévécsatornák mellett a mi hallgatólagos beleegyezésünk is közrejátszik abban, hogy Zeusz és pályatársai futószalagon ártsanak áldozataiknak. S itt nem csupán az így-úgy legombolt pénzről meg a siralmasan fantáziátlan hókuszpókuszokról van szó, hanem pőre és kimagyarázhatatlan ártások soráról. „Tudja meg, hogy volt a maguk kapcsolatában egy harmadik!” – mondja a „látó” egy asszonynak, aki ha a betelefonáláshoz elég naiv volt, alighanem ezt a békebontó közlést is készpénznek veszi. Más balekot lelkesen a szerencsejátékok felé terelnek, az Astro-Világ jóságos boszorkánya pedig elárulja Mónikának, hogy egy negyven év körüli férfiú sürgölődik körülötte – aki tönkre akarja tenni őt. S ha amúgy tán el is viccelnénk e műsorok általános kártékonyságát, az ilyen esetek feszélyező egyértelműséggel jelzik, hogy több ez, mint derűsen megmosolyogható szélhámia. Bizony valóságos rontás ez mirajtunk, amit még a száz legjobb jós történelmi összefogása (augusztus 8-án ez is megtörtént!) sem képes levenni rólunk.

RTL Klub, TV2, augusztus 8.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.