Tévé

Rajtunk a rontás – Asztro Show, Astro-Világ

Interaktív

A népbutítás váltig kritikán aluli és túli jelenség, ámde a mennyiség olykor még itt is minőségbe csap át: mármint abba a minőségbe, amely a viszolygáson és a megvetésen túl már némi nyugtalanító lelkiismeret-furdalást is kiválthat a kívülálló szemlélőből.

A tévéjósok esetében bizony már jó ideje elérhettünk ide, hiszen a két nagy kereskedelmi csatorna hétköznaponként déltájban egymással a lehető legtermészetesebb összhangban adja bérbe műsoridejét különböző telejósdáknak. A penetránsan igénytelen adások nyilván hoznak a konyhára rendesen, a hiszékenység nap mint nap megfizeti a maga emelt díjas iskolapénzét, a műsorba bele-belekukkantó felvilágosodottabb vagy épp csak felsőbbségesebb néző pedig kedvére kacaghat mások butaságán. Van rá kereslet – ez, ugye, milyen szép védőérv, s még akár egy cinikus-bölcs latin aranyigazságot is idézhet az, aki nem óhajt fennakadni a tömeges méretű szélhámosságon: Mundus vult decipi ergo decipiatur. A világ azt akarja, hogy rászedjék, tehát rá is kell szedni.

Innen nézve akár magától értetődőnek is vehetnénk, hogy a műsorsávban, ahol hajdanán dr. Sas Elemér a fizika alaptörvényeit magyarázta, ott ma „Átokvizsgálat a tűz erejével!!!” meg „Előző és párhuzamos életek tisztítása!!!” zajlik, s hogy „pénzbevonzó Fehu gyertya” gyullad emitt, s a „Pénz forrása” csörgedezik amott. Szinte a szabadság ellen intézett orvtámadás lenne elvitatni, hogy ami nem büntetendő cselekmény, az mehet óraszám élő adásban is. Illiberalizmussal fenyegető korunkban valósággal ez hát a liberalizmus boldog kis szigete.

Csakhogy akkor miért olyan bicskanyitogató mégis, amikor VIII. 8-án („a dupla szerencse napja!!! – idén ilyen több már nem lesz”) az ógörög főisten nevével önmagát felruházó telejós imigyen fohászkodik föl: „az univerzumtól (sic!) most egy kérdést fogok intézni”. Talán mert az erre engedélyt adó, közömbös univerzum meg a mindezt legitimáló, nem kevésbé közömbös tévécsatornák mellett a mi hallgatólagos beleegyezésünk is közrejátszik abban, hogy Zeusz és pályatársai futószalagon ártsanak áldozataiknak. S itt nem csupán az így-úgy legombolt pénzről meg a siralmasan fantáziátlan hókuszpókuszokról van szó, hanem pőre és kimagyarázhatatlan ártások soráról. „Tudja meg, hogy volt a maguk kapcsolatában egy harmadik!” – mondja a „látó” egy asszonynak, aki ha a betelefonáláshoz elég naiv volt, alighanem ezt a békebontó közlést is készpénznek veszi. Más balekot lelkesen a szerencsejátékok felé terelnek, az Astro-Világ jóságos boszorkánya pedig elárulja Mónikának, hogy egy negyven év körüli férfiú sürgölődik körülötte – aki tönkre akarja tenni őt. S ha amúgy tán el is viccelnénk e műsorok általános kártékonyságát, az ilyen esetek feszélyező egyértelműséggel jelzik, hogy több ez, mint derűsen megmosolyogható szélhámia. Bizony valóságos rontás ez mirajtunk, amit még a száz legjobb jós történelmi összefogása (augusztus 8-án ez is megtörtént!) sem képes levenni rólunk.

RTL Klub, TV2, augusztus 8.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.