Tévé

Rajtunk a rontás – Asztro Show, Astro-Világ

Interaktív

A népbutítás váltig kritikán aluli és túli jelenség, ámde a mennyiség olykor még itt is minőségbe csap át: mármint abba a minőségbe, amely a viszolygáson és a megvetésen túl már némi nyugtalanító lelkiismeret-furdalást is kiválthat a kívülálló szemlélőből.

A tévéjósok esetében bizony már jó ideje elérhettünk ide, hiszen a két nagy kereskedelmi csatorna hétköznaponként déltájban egymással a lehető legtermészetesebb összhangban adja bérbe műsoridejét különböző telejósdáknak. A penetránsan igénytelen adások nyilván hoznak a konyhára rendesen, a hiszékenység nap mint nap megfizeti a maga emelt díjas iskolapénzét, a műsorba bele-belekukkantó felvilágosodottabb vagy épp csak felsőbbségesebb néző pedig kedvére kacaghat mások butaságán. Van rá kereslet – ez, ugye, milyen szép védőérv, s még akár egy cinikus-bölcs latin aranyigazságot is idézhet az, aki nem óhajt fennakadni a tömeges méretű szélhámosságon: Mundus vult decipi ergo decipiatur. A világ azt akarja, hogy rászedjék, tehát rá is kell szedni.

Innen nézve akár magától értetődőnek is vehetnénk, hogy a műsorsávban, ahol hajdanán dr. Sas Elemér a fizika alaptörvényeit magyarázta, ott ma „Átokvizsgálat a tűz erejével!!!” meg „Előző és párhuzamos életek tisztítása!!!” zajlik, s hogy „pénzbevonzó Fehu gyertya” gyullad emitt, s a „Pénz forrása” csörgedezik amott. Szinte a szabadság ellen intézett orvtámadás lenne elvitatni, hogy ami nem büntetendő cselekmény, az mehet óraszám élő adásban is. Illiberalizmussal fenyegető korunkban valósággal ez hát a liberalizmus boldog kis szigete.

Csakhogy akkor miért olyan bicskanyitogató mégis, amikor VIII. 8-án („a dupla szerencse napja!!! – idén ilyen több már nem lesz”) az ógörög főisten nevével önmagát felruházó telejós imigyen fohászkodik föl: „az univerzumtól (sic!) most egy kérdést fogok intézni”. Talán mert az erre engedélyt adó, közömbös univerzum meg a mindezt legitimáló, nem kevésbé közömbös tévécsatornák mellett a mi hallgatólagos beleegyezésünk is közrejátszik abban, hogy Zeusz és pályatársai futószalagon ártsanak áldozataiknak. S itt nem csupán az így-úgy legombolt pénzről meg a siralmasan fantáziátlan hókuszpókuszokról van szó, hanem pőre és kimagyarázhatatlan ártások soráról. „Tudja meg, hogy volt a maguk kapcsolatában egy harmadik!” – mondja a „látó” egy asszonynak, aki ha a betelefonáláshoz elég naiv volt, alighanem ezt a békebontó közlést is készpénznek veszi. Más balekot lelkesen a szerencsejátékok felé terelnek, az Astro-Világ jóságos boszorkánya pedig elárulja Mónikának, hogy egy negyven év körüli férfiú sürgölődik körülötte – aki tönkre akarja tenni őt. S ha amúgy tán el is viccelnénk e műsorok általános kártékonyságát, az ilyen esetek feszélyező egyértelműséggel jelzik, hogy több ez, mint derűsen megmosolyogható szélhámia. Bizony valóságos rontás ez mirajtunk, amit még a száz legjobb jós történelmi összefogása (augusztus 8-án ez is megtörtént!) sem képes levenni rólunk.

RTL Klub, TV2, augusztus 8.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."