Jó két éve, akkori indulásakor már írtunk a műsorról, így különös érdeklődéssel figyeltük, mi lesz az akkor számos gyermekbetegségtől szenvedő közéleti magazinból. Ha azt mondanánk, hogy egy pattanásos, mutáló kamasz, nagyon elnézőek lennénk. Az eredeti célkitűzés szerint a műsor nemzeti sorskérdéseinket járja körül, akárcsak párműsora a köztévében. Legutóbb azt hoztuk fel kritikaként, hogy ideologikusan közelíti meg választott témáit, elfogult és szűk látókörű, mindezeken túl pedig még ügyetlen is. Nos, mindez továbbra is jellemző, csak hozzáadódik a totális ötlettelenség. Indulásakor valóban egy-egy fontosabb, az egész magyar nép életére kiható jelenséget, problémakört igyekezett megvizsgálni hétről hétre a maga sajátos eszközeivel. Abban se volt köszönet, de legalább valami homályos elképzelés kibontakozott belőle egyfelől a fontos nemzeti kérdések mibenlétéről, másfelől egy közéleti magazin milyenségéről. Mostanra mintha kifogytak volna a témákból, és új koncepció helyett egy nagy nemzeti közhelykalapból húzogatnának elő szavakat. Múlt héten a tízparancsolat jött ki, most meg a család. A manapság a közszolgálati médiában olyannyira kedvelt, a világ folyásán kesergő, mégis optimista, fenyegetettségben fogant, de nemzeti büszkeségbe oldódó hangütés meg már álmukból felébresztve is megy a műsor visszatérő megszólalóinak.
„Vannak, kedves hallgató, a mi történelmünknek és jelenünknek is olyan elemei, jelenségei, intézményei, amelyeknek az emberi ostobaság legdurvább megnyilvánulásai sem tudnak ártani, egy ilyenről, életünk egyik legfontosabb keretéről szól a mai Nemzeti Nagyvizit" - így Stifner Gábor házigazdai felvezetése, amiben rögtön érezhető a magyaros vibrálás: el akarnak pusztítani, de nem fog nekik sikerülni. Ennél mélyebbre aztán nem is hatol az adás. Pedig bőven volna mit mondani a család mai helyzetéről, ha ez lenne a cél. Még a legüdítőbb megszólaló, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete alelnökévé választott Joó Kinga sem tudja az ideologikus semmitmondás kátyújából kilendíteni a diskurzust, pedig olykor próbálkozik vele, sőt, Stifner túlkapásait is elegánsan tompítja. Joó felveti ugyan, hogy a család mibenlétének kérdése hot topic az EU-ban, ám végül ahelyett, hogy ezt kifejtené, belesimul a műsor semmilyenségébe, és annyit mond csak: mi akkor is úgy definiáljuk a család fogalmát, ahogy mi szeretnénk. Finoman még az is hallható, ahogy erre összekuncog műsorvezető és vendége.
Fene se emlékszik, mikor lett ilyen egyértelmű a magyar közbeszéd elszakadása a világétól, de ha már egy Brüsszelben edződött fiatal szakember is ennyire egyértelműen legyint mindenre, ennyire nem akarja szóba hozni a valódi kérdéseket, akkor semmi jóra nem számíthatunk a jövőben sem.
És a többi megszólalóról még nem is beszéltünk. A műsor sztárja, az amatőr történészként (félve kérdezzük: igazi történészt miért nem engednek a mikrofon közelébe?) brillírozó, már-már Takaró Mihály-i babérokra törő Kásler Miklós orvosprofesszor például a sztyeppei ősmagyar előállamtól kezdve vázolja fel a magyar családmodell alakulástörténetét, ami bukástörténet persze, különösen 1945 után, hiszen a társbérletek és munkásszállók maguk voltak a hűtlenség melegágyai. Ahogy mondja: "az Isten, Haza, Család helyébe a Pénz, a Hatalom és a Gyönyör került". Még szerencse, teszi hozzá végül, hogy az utóbbi időszakban a hagyományos családi értékek szellemében születtek nálunk a törvények.
A legszomorúbb az egészben, hogy mindennek még csak tanulsága sincs, annyira valóságtól elrugaszkodott az eszmecsere. Úgy működik a műsor, hogy ne kelljen és ne is lehessen rajta gondolkodni.
MR1-Kossuth rádió, július 6.
