Tévé

Kebelbeli

Mokka

Interaktív

Réges-régen, a békebeli jó világban, úgy mesélik, maga volt a vérforraló erotika, ha egy női váll vagy boka közszemlére tétetett. Azóta persze jócskán megemelkedett a villantási ingerküszöb, így annál meglepőbbnek tűnhet, hogy a Tv2 rendszerint nem másra alapozza reggeli műsorának publicitását, mint – a dekoltázsra.

A hetente legalább egyszer okvetlenül kijátszott eljárás forgatókönyve egyszerű, és a jelek szerint nem tűr változtatást: a műsorvezető páros női tagja látványosan mély dekoltázzsal jelenik meg a stúdióban, kollégája és/vagy valamelyik csatornaközeli sztárvendége az egekig magasztalja ezt a vizuális élményt, amely azután megfutja egynapos körútját a netes és nyomtatott bulvársajtóban. Múlt csütörtökön, születésnapján éppen Demcsák Zsuzsa volt a soros e mutatvány elővezetésében, míg a lereagálás és kihangosítás zajos munkáját a kebelbeli Kasza Tibi végezte, hogy azután a Bors megállapíthassa: „emlékezetes látvánnyal ajándékozta meg a férfi nézőket” Demcsák Zsuzsa, valamint „alaposan befűtött a nézőknek a Tv2 szerda [helyesen: csütörtök] reggel”.

Az ómódian szexista jelleg, a nemi egyenlőtlenség nyilvánvaló­sága persze szembeötlő, hiszen amíg Demcsák vagy Tatár Csilla kötelességszerűen teljesíti az önmutogatás kora reggeli attrakcióját, addig Vujity Tvrtko még a sapkájától sem kényszerül megválni, s Kárász Róbert is rendre csupáncsak egyvalamit villant adásról adásra: az önelégült férfikorlátoltságot. Kárász mély egodekoltázsához képest a csütörtöki férfiszolgálatos, Pachmann Péter maga a szolid szakmaiság: reggelre különösen lemélyült, rádióbemondói hangjával, a motiváltság és felkészültség illúziójának fenntartásával, fegyelmével. Ráadásul még csak nem is hadar, ami Demcsákról korántsem mondható el: az egykori kormányszóvivő-jelölt ugyanis olykor az érthetetlenségig felgyorsítja bemutató és beszélgetésindító mondatait. Ennek különösebb jelentősége persze nincs, elvégre az interjúcskák, melyeknek időtartama a témák fontosságával fordított arányban apad, hol a felszínes nagyotmondásra, hol a közszolgálati ledarálásra vannak eltervezve. A fregoliként bármilyen témára beülő „biztonságpolitikai szakértő” egy szuszra értelmezi nekünk a Készenléti Rendőrség objektumvédelmi főosztályán életbe lépő új rendszabályokat meg az Iszlám Államhoz köthető szörnyűségeket. A legkisebb kétely nélkül, ahogyan aztán másnap a stúdióban vendégelt „klinikai szakpszichológus” is rögvest késznek mutatkozik arra, hogy a távolból, pusztán sajtóhírek alapján felállítsa a nyugdíjakkal meglépő debreceni postás személyiségképletét. Mindezt persze csak röviden és tömören, merthogy hosszabb és megszakítás nélküli kifejtésre csakis akkor nyílik lehetőség, ha bulvársztár – vagy kormánypárti politikus az interjúalany. Borkai Zsolt győri polgármester, aki a kultúrát és a fesztiválokat rendre külön halmazokként említi, például még némi műsorvezetői támogatást is kap ahhoz, hogy városának szabadtéri koncertjeit hosszan méltathassa. De természetesen a két lelkes pécsi, Vujity Tvrtko és Hoppál államtitkár pénteki összeborulása is felhőtlennek bizonyul, s hozzá majdnem oly terjedelmesnek és informatívnak, mint az a stúdióbeszélgetés, amely feltárja a szenzációt: Viktor és Cinthya egybekelt! – illetve mégsem.

Tv2, augusztus 21. és 22.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.