Tévé

Kebelbeli

Mokka

Interaktív

Réges-régen, a békebeli jó világban, úgy mesélik, maga volt a vérforraló erotika, ha egy női váll vagy boka közszemlére tétetett. Azóta persze jócskán megemelkedett a villantási ingerküszöb, így annál meglepőbbnek tűnhet, hogy a Tv2 rendszerint nem másra alapozza reggeli műsorának publicitását, mint – a dekoltázsra.

A hetente legalább egyszer okvetlenül kijátszott eljárás forgatókönyve egyszerű, és a jelek szerint nem tűr változtatást: a műsorvezető páros női tagja látványosan mély dekoltázzsal jelenik meg a stúdióban, kollégája és/vagy valamelyik csatornaközeli sztárvendége az egekig magasztalja ezt a vizuális élményt, amely azután megfutja egynapos körútját a netes és nyomtatott bulvársajtóban. Múlt csütörtökön, születésnapján éppen Demcsák Zsuzsa volt a soros e mutatvány elővezetésében, míg a lereagálás és kihangosítás zajos munkáját a kebelbeli Kasza Tibi végezte, hogy azután a Bors megállapíthassa: „emlékezetes látvánnyal ajándékozta meg a férfi nézőket” Demcsák Zsuzsa, valamint „alaposan befűtött a nézőknek a Tv2 szerda [helyesen: csütörtök] reggel”.

Az ómódian szexista jelleg, a nemi egyenlőtlenség nyilvánvaló­sága persze szembeötlő, hiszen amíg Demcsák vagy Tatár Csilla kötelességszerűen teljesíti az önmutogatás kora reggeli attrakcióját, addig Vujity Tvrtko még a sapkájától sem kényszerül megválni, s Kárász Róbert is rendre csupáncsak egyvalamit villant adásról adásra: az önelégült férfikorlátoltságot. Kárász mély egodekoltázsához képest a csütörtöki férfiszolgálatos, Pachmann Péter maga a szolid szakmaiság: reggelre különösen lemélyült, rádióbemondói hangjával, a motiváltság és felkészültség illúziójának fenntartásával, fegyelmével. Ráadásul még csak nem is hadar, ami Demcsákról korántsem mondható el: az egykori kormányszóvivő-jelölt ugyanis olykor az érthetetlenségig felgyorsítja bemutató és beszélgetésindító mondatait. Ennek különösebb jelentősége persze nincs, elvégre az interjúcskák, melyeknek időtartama a témák fontosságával fordított arányban apad, hol a felszínes nagyotmondásra, hol a közszolgálati ledarálásra vannak eltervezve. A fregoliként bármilyen témára beülő „biztonságpolitikai szakértő” egy szuszra értelmezi nekünk a Készenléti Rendőrség objektumvédelmi főosztályán életbe lépő új rendszabályokat meg az Iszlám Államhoz köthető szörnyűségeket. A legkisebb kétely nélkül, ahogyan aztán másnap a stúdióban vendégelt „klinikai szakpszichológus” is rögvest késznek mutatkozik arra, hogy a távolból, pusztán sajtóhírek alapján felállítsa a nyugdíjakkal meglépő debreceni postás személyiségképletét. Mindezt persze csak röviden és tömören, merthogy hosszabb és megszakítás nélküli kifejtésre csakis akkor nyílik lehetőség, ha bulvársztár – vagy kormánypárti politikus az interjúalany. Borkai Zsolt győri polgármester, aki a kultúrát és a fesztiválokat rendre külön halmazokként említi, például még némi műsorvezetői támogatást is kap ahhoz, hogy városának szabadtéri koncertjeit hosszan méltathassa. De természetesen a két lelkes pécsi, Vujity Tvrtko és Hoppál államtitkár pénteki összeborulása is felhőtlennek bizonyul, s hozzá majdnem oly terjedelmesnek és informatívnak, mint az a stúdióbeszélgetés, amely feltárja a szenzációt: Viktor és Cinthya egybekelt! – illetve mégsem.

Tv2, augusztus 21. és 22.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.