Rádió

Turkáló – Rendszerváltó hírek az InfoRádióban

Interaktív

Megvan a veszélye a múltba révedésnek: egyrészt elég hamar elhiteti, hogy van a jelennek (sőt a jövőnek) alternatívája, másrészt, mert a sok andalgás közben hajlamosak lehetünk megfeledkezni a tényről, hogy a múlt mint olyan nem létezik, folyton létre kell hozni, rákérdezéssel, vitával, újragondolással, máskülönben valaki más fogja helyettünk, nekünk megcsinálni a múltat, és abban nincs sok köszönet.

A közszolgálati televízió külön csatornával kedveskedik a letűnt időkbe visszavágyóknak, igaz, amint hírlik, nem túl heves közönségérdeklődés mellett. Az InfoRádió ennél finomabb és szofisztikáltabb módszert választott a nosztalgiázásra. Naponta jelentkező, nyúlfarknyi magazinnal (adásonként mintegy három perc az egész) próbálja megválaszolni az önmagának feltett kérdést: mi történt 25 éve ezen a napon? Elvileg a 25 évvel ezelőtt szikárabb típusú hírválogatás lenne, fókuszban a nemzetközi eseményekkel és belpolitikai alakulásokkal, alkalmanként mindezt egy csipetnyi bulvárral meghintve. Nem is rossz ez a recept, de többnapi hallgatás után azért egyre inkább a hiányok kezdenek feltűnni belőle. Mert félreértés ne essék, szinte minden alkalommal elgondolkodtató hírmorzsákat kapunk, melyek még ráadásul szórakoztatóak is a maguk nemében, ám jóllakni nemigen lehet velük.

A cél ugyebár a rendszerváltás évének nyomon követése lenne napról napra a sajtóhírek felidézése által, de kérdéses, hogy a hírek puszta beolvasása kommentár vagy értelmezés nélkül adhat-e többet egy-egy aha-élménynél, s a napi három-négy hír együtt kirajzol-e egy valós képet az adott huszonöt évvel azelőtti napról, vagy az egész megmarad szimpla hangulatfestő szemezgetésnek. Kétségtelenül izgalmas, hogy negyedszázada épp július 14-én temették el Kádár Jánost a Mező Imre úti temetőben (mai nevén: Fiumei úti sírkert - bár ez az adásból nem derül ki) százezres tömeg kíséretében, és jellemzőek a Grósz Károly és Nyers Rezső búcsúbeszédeiből vett idézetek is, de azért mégis nagyobb horderejű ez a dolog annál, mint hogy rögtön továbblépjünk. Nyilván badarság volna egy pár perces hírműsor szerkezetén számon kérni, hogy miért nincsen benne több elemzés, mégis valami elégedetlenség motoszkál bennünk, mert így meg, ahogy tálalják, a semmiben lóg az egész. De az is lehet végső soron, hogy azért érezzük mindezt ennyire zavarónak, mert nem derül ki, hogy ki vagy kik, milyen alapelvek szerint és honnan (ez például különösen érdekes lenne egy híradásszerűség kapcsán) válogatták össze a hallottakat. Mert valóban jellegzetes, mondjuk, a július 15-i adás három híre (még mindig Kádár temetése, aztán a párizsi G7-csúcs, végül a Budapesti NSZK-követségen táborozó NDK-s menedékkérők ügye) egymás mellett, de valahogy ez így mégsem elég. Talán, ha több hír beleférne egy kissé kibővített műsoridőbe, vagy ha valóban híradószerűbb, strukturáltabb lenne az adás, jobban működne ez a turkálójelleg is. Arról nem beszélve, hogy a szintén névtelen hírolvasó is nehezen birkózik meg ilyen rövid, de zaklatott struktúrában a különböző regiszterek kihívásával. Ennyire szorosan egymás mellett nem igazán fér meg a komolyabb hangon felolvasott hír a rossz körülmények között, elkeseredetten várakozó keletnémetekről, illetve az ironikusan elővezetett másik hír arról, hogy Kádár sírjánál még a temetés másnapján is tömegek jelentek meg, mert sok vidéki egyszerűen nem ért oda hamarabb.

Szerdán is hasonló a helyzet: az, hogy Bush elnök megfontolt, fokozatos haladást javasol, egész groteszk színezetet ölt az utána következő hírrel együtt, mely szerint az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség felmérése azt állapította meg, hogy minden negyedik-ötödik vásárlót átverik a magyar boltosok. Ám nem egyértelmű, hogy ez a groteszk hangulat szándékos-e, az meg még kevésbé, hogy ha igen, akkor mi célt szolgál.

Pedig van érdekes, erős anyag minden adásban (igaz, ez inkább a 89-es évet, és nem a műsorkészítőket dicséri). A csütörtöki szelekció például - a Ceaușescu ballisztikus rakétaterveire reagáló Horn Gyulával, illetve a Pozsgay Imre reformkommunista feje búbját megsimogató Brent Scowcrofttal - túlzás nélkül megérdemelne egy külön műsorórát. De nyilván nem kap, ami nagy kár, mert érdemes lenne ezeket a kis híreket is megfontoltabban kezelni, s már nem is a múlt, sokkal inkább a jövő érdekében. Hiszen rövidesen ismét mindent el kell mondani újra, ezeket a napokat is, amiket most írunk. És lesz bőven miért magyarázkodnunk.

25 évvel ezelőtt, InfoRádió, július 14-17.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.