tévéSmaci

Farkas, farkas!

  • tévésmaci
  • 2015. augusztus 9.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megérkeztek a jövőbe, vegyes érzéseik támadtak. A naptár 2014-et mutatott, ez rendben is lenne, hisz 1966-ból indultak, annak már viszont nem annyira örültek, hogy Budapesten találták magukat, hiszen Szekszárdról indultak, a titkos állami időutazási központból, azt remélvén, hogy valami egzotikusabb helyen kötnek ki. Gyakori érzékcsalódása ez az időutazóknak, mintha az időutazás egyszersmind térbeli utazást is jelentene törvényszerűen. Ugyanakkor Budapestre érkezni mégis jobb egy fokkal, mint Szekszárdra, bár ismerünk olyanokat, akik ezt első szóra készek lennének vitatni. Persze sok köze nincs mindehhez a térbeliségnek, hisz ez is az időről szól, mert ha Sztupa és Troché egy nappal korábban érkeznek meg 2014-be, akkor könnyen a szekszárdi vasútállomáson találhatták volna magukat, amint épp jegyet vásárolnak a pénztáros kisasszonytól. Az idő kereke így forog, csak forog egészen a végtelenbe. De mindezen túltéve magukat sem volt a kedélyük felhőtlen, mert amit láttak, az sem dobta fel őket. Valami csalódott otthonosságérzet lett úrrá rajtuk. Sztupa úgy próbálta leírni, hogy hallod, nekem van egy dézsa vűm. Ez nem egy dézsa, ez egy egész hordó: én már jártam itt! – kontrázott Troché. Mikor, Troché, mikor? Mikor, mikor? Mostkor. Máskor mostkor. Egyszer, vagy ki tudja, hányszor voltam már itt, amikor ugyanez volt, ugyanezek a béna villamosok, ugyanezek az utcán telefonáló és táplálkozó gatyás-trikós figurák. S akkor is ugyanezt éreztem, mint most: hogy ez lett a Mars-utazásból? Mi történt, felépítette valaki a kommunizmust, de a műszaki ellenőr nem vette át? Tényleg csak annyi, hogy így néznek ki az autók, és már nem Moszkvicsnak hívják őket? Vagy lehet, hogy olyan is van köztük, de mind egyforma, így a fene tudja megmondani, hogy melyik a Moszkvics. Metró, bazd meg? Az már akkor is volt, amikor csak 1971-ig tudott elvinni az időgép. Most mondd, van ezeknek időgépük? Akkor meg mit ugrálnak? Hova lettek a neonreklámok? Az a baj, Sztupa, hogy a történelemkönyveket csak visszafelé írják, s a gyerekek nem tanulták meg a 21. századot, sem a 22.-et meg a többit. Vágnánk mi is, s nem lenne ez a szörnyű pofára esés. Olyan ez, Sztupa, mint amikor az ötös találat kevesebbet fizet, mint a négyes: már elköltöd fejben, ide megyek, oda megyek, aztán vehetsz belőle egy kalapot. Tévéjük azért csak van? Ja, lapos.

Szombaton (11-én) a Cool tévé, mint a neve is mutatja, bemutatja a Beépített szépség című krimi-vígjátékot, amiben az a vicc, hogy egy szépségverseny leányai minduntalan a világbékével jönnek, most azon túl, hogy bírom Sandra Baloghot, hisz magyar, ejtjük a h-t is a nevében, ebben a filmben Áder János felléphetne simán, csak ő a világbéke helyett azt mondogatná, hogy általános felmelegedés, zöldgondolat. Persze, ha a szilveszteri öltönyét viselné húsz perccel később, kilenckor a ViaSat3-on kezdődő The Blues Brothers – A blues testvérekben is felléphetne a csornai dzsémszbelussi. Ez milyen már, ez a blues testvérek, a magyar címadásnál költőibb dolgot még egy csornai Petőfi Sándor sem találna ki. S ha már líra, az megvan, hogy József Attila azt írta, hogy az ám, hazám! De mit írt a Petőfi? Azt, hogy az ám, kazán! Király! Ki nem látta még a 8 és ½-et? Hát azt, Aki lelőtte Liberty Valance-t? Na, azok húzzanak az m3-ra meg a Dunára, fordított műsorrendben. Én tizenegy előtt már a film+-on vagyok, mert a Lovagok háborúja – Harc a végsőkig című köpenyes-kardozós marhaságot adják, mondhatom, finom kis szerep­osztásban.

Vasárnap Bodrogi Gyula a következő szavakkal vall szerelmet Zalatnay Saroltának az m3-on: égnie kell, égnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell. Ja, égnie. Feltéve, ha gyújtani akaaaar.

Hétfőn már este tíz előtt felkapnak robirobogójukra a modok, és jön Tommy, korának Flipper Öcsije. De mondják meg, igaz hitükre, önök nem Hugh Granttel játszatnák az idős Roger Daltrey-t, ugye. Éjfél után Kis nagy ember a Dunán.

Szerdán nyolckor meg Oklahoma olaja. A Cinemaxon. Ne tévézzen eztán senki!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.