tévéSmaci

Farkas, farkas!

  • tévésmaci
  • 2015. augusztus 9.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megérkeztek a jövőbe, vegyes érzéseik támadtak. A naptár 2014-et mutatott, ez rendben is lenne, hisz 1966-ból indultak, annak már viszont nem annyira örültek, hogy Budapesten találták magukat, hiszen Szekszárdról indultak, a titkos állami időutazási központból, azt remélvén, hogy valami egzotikusabb helyen kötnek ki. Gyakori érzékcsalódása ez az időutazóknak, mintha az időutazás egyszersmind térbeli utazást is jelentene törvényszerűen. Ugyanakkor Budapestre érkezni mégis jobb egy fokkal, mint Szekszárdra, bár ismerünk olyanokat, akik ezt első szóra készek lennének vitatni. Persze sok köze nincs mindehhez a térbeliségnek, hisz ez is az időről szól, mert ha Sztupa és Troché egy nappal korábban érkeznek meg 2014-be, akkor könnyen a szekszárdi vasútállomáson találhatták volna magukat, amint épp jegyet vásárolnak a pénztáros kisasszonytól. Az idő kereke így forog, csak forog egészen a végtelenbe. De mindezen túltéve magukat sem volt a kedélyük felhőtlen, mert amit láttak, az sem dobta fel őket. Valami csalódott otthonosságérzet lett úrrá rajtuk. Sztupa úgy próbálta leírni, hogy hallod, nekem van egy dézsa vűm. Ez nem egy dézsa, ez egy egész hordó: én már jártam itt! – kontrázott Troché. Mikor, Troché, mikor? Mikor, mikor? Mostkor. Máskor mostkor. Egyszer, vagy ki tudja, hányszor voltam már itt, amikor ugyanez volt, ugyanezek a béna villamosok, ugyanezek az utcán telefonáló és táplálkozó gatyás-trikós figurák. S akkor is ugyanezt éreztem, mint most: hogy ez lett a Mars-utazásból? Mi történt, felépítette valaki a kommunizmust, de a műszaki ellenőr nem vette át? Tényleg csak annyi, hogy így néznek ki az autók, és már nem Moszkvicsnak hívják őket? Vagy lehet, hogy olyan is van köztük, de mind egyforma, így a fene tudja megmondani, hogy melyik a Moszkvics. Metró, bazd meg? Az már akkor is volt, amikor csak 1971-ig tudott elvinni az időgép. Most mondd, van ezeknek időgépük? Akkor meg mit ugrálnak? Hova lettek a neonreklámok? Az a baj, Sztupa, hogy a történelemkönyveket csak visszafelé írják, s a gyerekek nem tanulták meg a 21. századot, sem a 22.-et meg a többit. Vágnánk mi is, s nem lenne ez a szörnyű pofára esés. Olyan ez, Sztupa, mint amikor az ötös találat kevesebbet fizet, mint a négyes: már elköltöd fejben, ide megyek, oda megyek, aztán vehetsz belőle egy kalapot. Tévéjük azért csak van? Ja, lapos.

Szombaton (11-én) a Cool tévé, mint a neve is mutatja, bemutatja a Beépített szépség című krimi-vígjátékot, amiben az a vicc, hogy egy szépségverseny leányai minduntalan a világbékével jönnek, most azon túl, hogy bírom Sandra Baloghot, hisz magyar, ejtjük a h-t is a nevében, ebben a filmben Áder János felléphetne simán, csak ő a világbéke helyett azt mondogatná, hogy általános felmelegedés, zöldgondolat. Persze, ha a szilveszteri öltönyét viselné húsz perccel később, kilenckor a ViaSat3-on kezdődő The Blues Brothers – A blues testvérekben is felléphetne a csornai dzsémszbelussi. Ez milyen már, ez a blues testvérek, a magyar címadásnál költőibb dolgot még egy csornai Petőfi Sándor sem találna ki. S ha már líra, az megvan, hogy József Attila azt írta, hogy az ám, hazám! De mit írt a Petőfi? Azt, hogy az ám, kazán! Király! Ki nem látta még a 8 és ½-et? Hát azt, Aki lelőtte Liberty Valance-t? Na, azok húzzanak az m3-ra meg a Dunára, fordított műsorrendben. Én tizenegy előtt már a film+-on vagyok, mert a Lovagok háborúja – Harc a végsőkig című köpenyes-kardozós marhaságot adják, mondhatom, finom kis szerep­osztásban.

Vasárnap Bodrogi Gyula a következő szavakkal vall szerelmet Zalatnay Saroltának az m3-on: égnie kell, égnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell. Ja, égnie. Feltéve, ha gyújtani akaaaar.

Hétfőn már este tíz előtt felkapnak robirobogójukra a modok, és jön Tommy, korának Flipper Öcsije. De mondják meg, igaz hitükre, önök nem Hugh Granttel játszatnák az idős Roger Daltrey-t, ugye. Éjfél után Kis nagy ember a Dunán.

Szerdán nyolckor meg Oklahoma olaja. A Cinemaxon. Ne tévézzen eztán senki!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.