Balázs Géza műsora a retró retrója, s egyszál magában (legalábbis míg a Ki nyer ma? újra nem indul) elég ahhoz, hogy arcunkon érezzük a nyolcvanas évek leheletét. Nem is véletlen ez, hiszen a Tetten ért szavak Grétsy László legendás sorozatának (Álljunk meg egy szóra) az egyenes ági leszármazottja.
Humoros anekdoták és a legkomolyabban vett nyelvi patriotizmus nemritkán zavarba ejtő kevercse ez a műsor, melynek gyakran hangoztatott alaptétele a folyamatos hanyatlással és idegen nyelvi fenyegetettséggel való vitézi szembeszállás. Nem új keletű küzdelem ez, amióta modern értelemben vett nyelvápolásról lehet beszélni, mindig hasonló volt a képlet: szép múlt, elkeserítő jelen, borús jövő. Mintha a nyelv nem a maga esendő teljességében lenne érdekes, a maga folyamatos alakulásában, összetettségében, hanem biztos kézzel szétválasztó lehetne jóra és rosszra, értékesre és értéktelenre. A keddi adás például teljes egészében erről szólt. Béla István rádióhallgató egy többoldalas, kézzel írt levélben panaszolta el nyelvi észrevételeit a műsorkészítőknek, akik aztán ebből szemezgettek jóízűen. Bélának, mint a műsorvezető megjegyzi, "elsősorban a fölöslegesen, divatból használt idegen szavak borzolják az idegeit". Miért mondja egy székely-magyar gazda azt, hogy farmja van (tanya helyett), miért konvojban, és nem menetoszlopban vonulnak a katonák, illetve miért regisztrálni kell, és nem bejelentkezni vagy föliratkozni. De még ezeknél is jobban elkeseríti a terjedőben lévő futsal a teremfoci helyett. Mindez rendben is van, ha a levélírónak ez a legnagyobb gondja, ám az már hagy némi rossz ízt maga után, hogy Balázs Géza sem fűz a felolvasott véleményhez kommentárt. Nem épp az lenne a lényeg, hogy a jelenségről beszéljünk, esetleg röviden megvitassuk, hogy mi miért történik a hétköznapi nyelvhasználatban, ezzel is jobban átlátva a problémát? E nélkül puszta pufogás lesz az egész, szavak céltalan feljelentgetése. Mert értjük, hogy a teremfoci se rossz a portugál futebol de sal-óból összevont nemzetközi megnevezés helyett, de akkor a hoki vagy a vízipóló miért fér bele, hogy a foci szó eredetét már ne is bolygassuk. Mindezek megfontolása nélkül a legjobb szándékú nyelvápolásból is csak üres hőbörgés marad: "a sportban gőzerővel folyik a magyartalanítás", vagy "amióta nincs magyar foci, csak a nagyképűsködés megy". Ez meg így nem ápol semmit és senkit.
A pénteki adás egy másik oldalról és némileg érzékenyebben közelítette meg ugyanezt a témát. Kiss Gábor nyelvész a Kis magyar tájszótár kapcsán beszélt nyelvjárási szókincsünk helyzetéről, vagyis arról, hogy miért tűnnek el a tájnyelvi kifejezések rohamosan a közbeszédből. Első megállapítása lényeglátó: "eltűntek a paraszti kultúra tárgyai és velük a szavak is, semmi sincs kőbe vésve, új dolgok bukkannak fel, új szavakat használunk rájuk". A második érthető: "a tájnyelvi szavak történeti értéket képviselnek, amit meg kell menteni, leltározni, akár a kincset". A harmadik megjegyzésével, vagyis azzal, hogy a kortárs irodalom és a média sajnálatos módon nem használ tájszavakat, azonban már vitatkoznunk kell. Hiba összekeverni a nyelvi emlékek megőrzését egy kiveszett hagyománynak a kortárs nyelvhasználatra való ráerőszakolásával. Valóban jobb lenne bármi is, ha több lenne a dialektusban beszélő tévés és rádiós műsorvezető? Ha puszta hagyományőrzésből teleaggatnánk tájszavak karácsonyfadíszeivel a mondatainkat? Irodalmi példaként Móricz Rózsa Sándorából hoznak egy részletet, ahol ízes szegedi (vagy ahogy Balázs Géza rögtön hozzáteszi: szögedi) tájszólásban beszélnek a szereplők. Még hallgatni is szörnyű, olyan modoros az egész.
Rögtön az előző napi adás ugrik be, ahol internetes kommentek és a magyar nyelv előtt leboruló költemények váltogatták egymást. A kommentelők jó része nem mutatott különösebb érzékenységet a nyelvápolás iránt (nem is véletlen, hogy az internet mint olyan a Tetten ért szavak futamainak egyik gyakori céltáblája). Még szerencse, hogy néhányan helyretették őket, például ilyen idézetekkel: "Hallják az angyalok, / hallja ott az Isten, / oly szép a magyar nyelv, / párja sehol nincsen!" Ehhez sem tartották fontosnak műsorvezetői kommentárt fűzni, pedig nem lenne jó arra gondolni, hogy a nyelvápolásnak éppen olyan a viszonya a nyelvhez, mint a fenti idézetnek a költészethez.
Tetten ért szavak, MR1-Kossuth rádió, május 20., 22., 23.
