Tévé

John Oliver-show az elmúlt hét híreiről

  • Baski Sándor
  • 2014. június 22.

Interaktív

Az amerikai televíziós színtéren ma már intézménynek számít a Comedy Centralon futó The Daily Show, és nem véletlenül. Mértékadó felmérések szerint Jon Stewart műsorvezetőt a közélet iránt érdeklődő közönség megbízhatóbb véleményvezérnek tartja, mint az igazi, "komoly" újságírókat. Hétköznaponta jelentkező szatirikus műsora egyszerre politika- és médiakritika, amely a választókat hülyére vevő, vastagbőrű politikusokon és a szintúgy népbutításban utazó hírcsatornákon élcelődik kreatívan összevágott bejátszások segítségével.

Tavaly nyáron, Stewart távollétében a műsor egyik álriportere, John Oliver vezette a show-t. Oly meglepő rátermettséggel, hogy az HBO menten leigazolta. A napi formátumot hetire cserélték, és már debütált is a John Oliver-show az elmúlt hét híreiről.

A műsor a Daily Show-hoz képest helyzeti hátrányból indul, a heti frissülés miatt nem tud naprakész lenni, cserébe viszont kidolgozottabbak a poénjai, feszesebb a szerkezete, és a témák is nagyobb változatosságot mutatnak. Az első három adásban szó esett az amerikai hírtévék által ignorált indiai választásról, a halálbüntetésről, Brunei új saría törvénykezéséről, illetve sikerült feltérképezni az ukrajnai konfliktust az Eurovíziós Dalversenyen fellépő orosz és ukrán énekesek dalszövegeinek elemzésével. Ennyiből is kitűnhet, hogy Oliverék számára a világ nem ér véget az USA határainál (a szélesebb látókör nyilván annak is köszönhető, hogy a show-mester nem amerikai, hanem angol, s a zöldkártya mellett egy cambridge-i diploma is lapul a zsebében), az "ezzel a komoly témával inkább ne vicceljünk" mondat pedig valószínűleg ritkán hangzik el a szerkesztőségi üléseken. Oliver megnyilatkozásait a fajsúlyos kérdésekről vehetjük nyugodtan készpénznek. Hogy emellett még humora is van, az már csak a bónusz.

Comedy Central


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.