Tévé

John Oliver-show az elmúlt hét híreiről

  • Baski Sándor
  • 2014. június 22.

Interaktív

Az amerikai televíziós színtéren ma már intézménynek számít a Comedy Centralon futó The Daily Show, és nem véletlenül. Mértékadó felmérések szerint Jon Stewart műsorvezetőt a közélet iránt érdeklődő közönség megbízhatóbb véleményvezérnek tartja, mint az igazi, "komoly" újságírókat. Hétköznaponta jelentkező szatirikus műsora egyszerre politika- és médiakritika, amely a választókat hülyére vevő, vastagbőrű politikusokon és a szintúgy népbutításban utazó hírcsatornákon élcelődik kreatívan összevágott bejátszások segítségével.

Tavaly nyáron, Stewart távollétében a műsor egyik álriportere, John Oliver vezette a show-t. Oly meglepő rátermettséggel, hogy az HBO menten leigazolta. A napi formátumot hetire cserélték, és már debütált is a John Oliver-show az elmúlt hét híreiről.

A műsor a Daily Show-hoz képest helyzeti hátrányból indul, a heti frissülés miatt nem tud naprakész lenni, cserébe viszont kidolgozottabbak a poénjai, feszesebb a szerkezete, és a témák is nagyobb változatosságot mutatnak. Az első három adásban szó esett az amerikai hírtévék által ignorált indiai választásról, a halálbüntetésről, Brunei új saría törvénykezéséről, illetve sikerült feltérképezni az ukrajnai konfliktust az Eurovíziós Dalversenyen fellépő orosz és ukrán énekesek dalszövegeinek elemzésével. Ennyiből is kitűnhet, hogy Oliverék számára a világ nem ér véget az USA határainál (a szélesebb látókör nyilván annak is köszönhető, hogy a show-mester nem amerikai, hanem angol, s a zöldkártya mellett egy cambridge-i diploma is lapul a zsebében), az "ezzel a komoly témával inkább ne vicceljünk" mondat pedig valószínűleg ritkán hangzik el a szerkesztőségi üléseken. Oliver megnyilatkozásait a fajsúlyos kérdésekről vehetjük nyugodtan készpénznek. Hogy emellett még humora is van, az már csak a bónusz.

Comedy Central


Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.