Ezt nem annyira a túlhabzó önsajnálat, mint inkább a leíró-tájékoztató szándék rendeli e cikk elejére: hátha valaki mindezt nem tudná, s óvatlanul látna hozzá a tévézéshez. Figyelmeztetési kötelezettségével a jelek szerint maga a csatorna is tisztában lehet, hiszen a Bayer Zsolt kipárolgásaitól nehéz levegőjű Háttér-kép előtt például ott szerepel a 12-es korhatár - s éppen nem indokolatlanul. Az Európai Parlamentben "kretének és seggfejek" ülnek, halljuk a műsor első perceiben, egy hazai sajtómunkást "Sz. L. nevű fehérjehalmaznak" titulálnak, az adás legutolsó mondata pedig így hangzik: "[Mesterházy] addig ajánlgatta a kecskét a jobboldalnak, míg összeragadt a jószággal." Innentől voltaképpen mindegy is, hogy mit gondol a néző a Nyugat hanyatlásáról, az uniós választások "leszívandó tanulságairól" vagy a "szélsőségesnek kikiáltott pártokról", a cinikusan alpári tónus őt is megalázza. Persze Bayer Zsolt az alantas provokátorok kreclijéből való, ezt - egyetlen pillanatra az ő szintjéig alászállva - akár pofáról is könnyű megállapítani, ám ettől még okkal akadhatunk fenn azon a stiláris és intellektuális igénytelenségen, amely tévéműsornak kívánja eladni a gátlást nem ismerő "eszmecserét", ami döntően a malomalji politizálás nívóján mozog.
A tódító-agyonhangsúlyozó Bayer nem egymagában osztja az észt, hiszen a stúdióban ott ül két, szebb napokat látott politikus-közgazdász, Bogár "Laci bácsi" meg a pikáns múltú Boros Imre. Boros mintha nem is a Nemzeti Bank devizagazdálkodási és egyéb, szigorúan bizalmas ügyeit intézte volna egykor, hanem egyenesen a nagy európai kemencesutból telepedne az asztalhoz, hogy kedélyesen kacarászva köszörülje a nyelvét az Engels nőjét elszerető "Marx Karcsi bácsin", az átkos multikultin meg az európai homokozón. "Samstag érdekesebb lenne" - veti közbe angyali derűvel, miközben Bayer a Freitag nevű német portál magyarországi helyzetelemzését idézi-karikírozza, s a nézőben felmerül a kérdés: vajha miért is lenne érdekesebb a szombat?
S mégis, túl mindezen, a beszélgetés legkínosabb jellegzetessége a valóságon és az elemi logikán tett folytatólagos erőszak. Merthogy a vezérmotívum mindvégig a "bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű" szólása: Nyugaton "rutinszerűek" a zsidóölések és pogromok; az osztrákok milyen lelkes nácik voltak; osztályalapon bezzeg lehet népet irtani; Marx hogy zsidózott, amikor "az volt a megbízás". S innen már csak egyetlen bakugrás meg némi üldöztetési mánia szükséges ahhoz, hogy a magyar kormányt ért bárminemű kritika felemlítése rögvest megkapja a "miközben a nyugati lapok ezzel vannak elfoglalva", sőt a "majdnem bejöttek az ENSZ-csapatok" hisztérikus toldalékát. Pedig ilyenkor legfontosabb a nyugalom: nem küldtek ránk ENSZ-csapatokat, és a nyugati lapokban másról is írnak, nem csak a magyar kormányról és kormánypártról. Hogyan is fogalmazott a népies fordulatokat oly igen kedvelő Bayer Zsolt? "Át kell lépnünk rajtuk, mint a beteg kutyán." Mennyire kényelmes is lenne most ezt viszszafordítani Bayerékra! De úristen, még ez a kedélyes kiszólás is milyen hencegően embertelen!
Echo Tv, május 29.
