Amikor Sztupa és Troché kerülni akarták a feltűnést, jó okuk volt rá; rangrejtve eljárni élet és halál kérdése volt, ezért nagyon sokat gondolkoztak a rejtőzködés módozatain, míg végül mégiscsak Ómafa javaslatát valósították meg, pedig első hallásra teljesen kiborultak tőle. Ómafa, te teljesen hülye vagy, mondották, szinte egyszerre, s emelt hangon. Ómafa tényleg teljesen hülye volt, de a javaslata, miután kapásból leverték, csak ott maradt az emberrel, elhessegették, visszajött. Megint elhessegették, megint visszajött. Ómafa ugyanis azt mondta, hogy a legkevésbé feltűnő a feltűnő. Persze nem túl eredeti dolog ez a fonák logika, de láttunk már olyat, hogy valakinek bejött, vagy legalábbis el tudjuk képzelni. Ismétlem, Ómafa azt mondta tehát, hogy Troché legyen csak Troché, nézzen csak úgy ki, ahogy szokott, viselkedjen úgy, ahogy szokott, Sztupa viszont legyen hétéves kőműves. Mindene nézzen úgy ki, mint egy aktív, akció közben tetten ért kőművesnek, és viselkedjen is úgy, csak legyen hétéves. Az volt a szép, amikor próbaútra mentek. Troché hozta a szokott formáját, 508-as, viseltes perfecto meg valami gombos fehér póló, Zeha márkájú tornacipő és kézen fogta a kis Sztupát, akin ugyancsak nem lehetett találni hibát. Csinos kis kékesszürke munkásruha, a nadrág szigetelt huzallal rögzítve öv helyett, a kabát felső zsebében kicsike ácsceruza, colstok, sötétkék svájcisapka, éppen csak egy kicsit félrecsapva, kezében libellát lóbált, vízszintmérő, mutogatta a szembejövő járókelőknek, apától kaptam, zárt munkavédelmi cipő, miszerint bakancs, két k-val: nem bakkantok. Így mentek végig az utcán, egész a parkig, ott megültek egy padon, a kis Sztupa sört bontott, az üveg száját kezével megtörölte, amikor megkínálta Trochét, de az egy kurta fejmozdulattal jelezte, hogy köszöni, nem kér.
Pénteken (14-én) a Duna tévé csak nem hagyja abba a Werner Herzog filmjeiből összeállított sorozatát, pedig minimum a múlt héten megtehette volna. Bár Bergmant talán elengedték, de 22.15-kor jön A legyőzhetetlen, mely műalkotásnak legfőbb és tán egyetlen előnye, hogy Tim Roth játssza benne Hanussent, és egy igazi erőművész az igazi erőművészt, szerintem fordítva jobb lett volna, ha Tim az erőművész, s Hanussent az igazi Hanussen adja, de ez legyen a legnagyobb bajunk. A jó hír viszont az, hogy Bergman helyett Ken Loach van, bár mondjuk, az Én, Daniel Blake, mely ugye messze nem a fő mű, de azért virtigli (egyszersmind kései) Loach-darab: csendben jegyezzük meg, hogy pont (vagy ha tetszik: csak) az ilyesmikért van egyáltalán bármi értelme az üzemnek, amit mozinak, illetve filmkészítésnek szokás nevezni. Ez Herzog előtt, fél kilenckor kezdődik, így már most tegyük fel magunknak a kérdést, ki is lesz péntek este a legyőzhetetlen?
Vasárnap este nyolckor eljön az igazság pillanata, az HBO felvételről közvetít egy érettségi találkozót, ha nem is a Gagarin vagy Buharin gépipari szakközépiskolához még mindig közel fekvő Barátság sörözőből, csapolt Wernesgrüner (biztos Herzog rokona), hanem a távoli, de kies Dél-Dakotából. Igen, itt az igazság pillanata: a Deadwood c. egykoron hirtelen elkrepált, ám kiváló sorozat egy kétórás tévéfilmmel igyekszik rendezni a hátrahagyott számlát. De sikerül-e neki? Ha igen, ha nem, a tévé a 20. század internete, s ilyenformán ma már csak egy díszletben felejtett anakronizmus.
