"Függetleníteni akarjuk magunkat az állami támogatás megszerzésének a kényszerétől"

  • rés a présen
  • 2022. július 20.

Interaktív

Egy művészeti fesztivállal is lehet indukálni a vidékfejlesztést az uborkaszezonban - állítja Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye igazgatója.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022.  június 9-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

rés a présen: Mikor szálltál be a Művészetek Völgye szervezésébe?

Oszkó-Jakab Natália: 2011-ben. Akkor még a Művészetek Palotájában dolgoztam, többek között Palya Beával, rajta keresztül ismertem meg Márta Istvánt. Először szponzorációs felelős voltam, aztán 2013-ban már több helyszín is hozzám tartozott. Akkor még csak Kapolcson volt a rendezvény. Időközben úgy alakult, hogy hozzám jelentkeztek be a produkciók, elkezdtem összefogni és kialakítani a programot, fejleszteni az online kommunikációt. Az elmúlt tíz év során pár ezerről százezresre nőtt az oldalaink látogatóinak száma.

rap: Nem diplomata pályára akartál menni?

OJN: A Külügyminisztériumból indultam, mert egyébként öt évig kulturális diplomáciát és nemzetközi kapcsolatokat tanultam a Corvinuson. Diplomata családból származom, hat nyelven beszélek, tehát adott volt a nemzetközi szál. De gyerekkorom óta foglalkozom művészetekkel, így nem véletlen, hogy belefolytam a Művészetek Völgye történetébe, noha akkor épp nem volt annyira csábító dolog. Kezdetben egyedül csináltam azt, amin most egész évben tízen dolgozunk. Ráadásul a 2014-es 25. jubileumi fesztivált hét és fél hónapos terhesen dolgoztam végig. Aztán átalakult a struktúra, megalakult a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány, amely mára a Művészetek Völgye Fesztivál többségi tulajdonosa.

rap: Mi az alapítvány missziója?

OJN: Hogy egy művészeti fesztivállal is lehet indukálni a vidékfejlesztést az uborkaszezonban, s lehet a fesztiválnak az önmaga sikerén is túlmutató célja. Egész évben foglalkozni kell a környék promóciójával, a helyi kereskedőkkel, a vendéglátóipari egységekkel, szállásokkal. Ennek következtében a fesztiválnak is jobb infrastruktúrája lesz. Erre a modellre alapozva hoztuk létre Tállyán a Kerekdomb Fesztivált és az Örvényeshegy Pikniket Zalacsányban.

 
Fotó: Kelemen Gergő

rap: Milyen fejlesztésekkel számolhatunk az idén a völgyben?

OJN: Újdonságok a történelmi séták, a természetjárási és e-bike túra lehetőségek. Kapolcson sikerült támogattatni a játszótérépítést, egy kúria felújítását, amelyben van kiállítóterem és közösségi iroda, a kávézója pedig egész évben nyitva van. A Hello Wood csapata tervezett egy pajtaszínházat, amely nyitott állapotában kertmoziként funkcionál. Itt lesz idén harmadszor a Filmarchívummal közös némafilmzenei pályázatunk nyerteseinek bemutatója. Egy nap 200 program zajlik 40 helyszínen, ezért a Csigabuszt nagyon kényelmesre fejlesztettük, egy applikáción keresztül élőben követhető a mozgása, és 5–10 perces járatsűrűséggel lehet eljutni Taliándörögdre meg Vigántpetendre. Ez sokat lendített a kimozdulási kedven. Az is igaz persze, hogy vannak olyan művészek, akiknek Kapolcson van a helyszínük, és nem is akarnak kimozdulni onnan.

rap: Mit ajánlanál az idei látogatóknak, mit nézzenek meg július 22. és 31. között?

OJN: Nyilván attól is függ, kivel és hogyan érkeznek. Indul egy programajánló játék az oldalunkon, amelynek a végeredménye egy személyre szabott programterv. Mindenkinek javaslom, hogy ismerje meg a fesztivál nappali arcát, vegyen részt beszélgetésekben, társasjátékokban, és ha gyerekkel jön, használja a gyerekeknek szóló programbontást. A malomszigeti vásár két árussorából egyet csináltam, hogy szellősebb legyen az egész, és a patakpartra is ki lehessen ülni, hűsölni. Már korábban repoharakra és lebomló eszközökre váltottunk. Tavaly 49 tonnáról 39-re csökkentettük a hulladék mennyiségét, 10 százalékos látogatónövekedés mellett. Ugyanilyen drasztikus lesz az idén a készpénzmentesség kialakítása.

rap: Milyenek lesznek a jegyárak?

OJN: 7000 forint az a napijegyár, amikor már minden kedvezményről lemaradtál, mert az utolsó pillanatban a helyszínen vetted meg. De egyébként nagyjából 2000 forint a napijegy ára a 200 programért cserébe, ha a 10 vagy az 5 napos bérletet veszed. Úgy, hogy mindennap van két vagy három Budapest Park nagyságrendű koncert is. Függetleníteni akarjuk magunkat bármilyen állami támogatás megszerzésének a kényszerétől, és ebben a közönség tud nekünk segíteni. Mindig jól­eső érzés, amikor vége a fesztiválnak, és másnap elindul a következő évi jegyek értékesítése. Előfordul, hogy augusztusban 50–100 ember vesz 10 napos bérletet a következő évre. Ezzel azt igazolják vissza nekünk, hogy bíznak bennünk és tudják, hogy nálunk jó dolgok történnek velük.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.