"Függetleníteni akarjuk magunkat az állami támogatás megszerzésének a kényszerétől"

  • rés a présen
  • 2022. július 20.

Interaktív

Egy művészeti fesztivállal is lehet indukálni a vidékfejlesztést az uborkaszezonban - állítja Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye igazgatója.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022.  június 9-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

rés a présen: Mikor szálltál be a Művészetek Völgye szervezésébe?

Oszkó-Jakab Natália: 2011-ben. Akkor még a Művészetek Palotájában dolgoztam, többek között Palya Beával, rajta keresztül ismertem meg Márta Istvánt. Először szponzorációs felelős voltam, aztán 2013-ban már több helyszín is hozzám tartozott. Akkor még csak Kapolcson volt a rendezvény. Időközben úgy alakult, hogy hozzám jelentkeztek be a produkciók, elkezdtem összefogni és kialakítani a programot, fejleszteni az online kommunikációt. Az elmúlt tíz év során pár ezerről százezresre nőtt az oldalaink látogatóinak száma.

rap: Nem diplomata pályára akartál menni?

OJN: A Külügyminisztériumból indultam, mert egyébként öt évig kulturális diplomáciát és nemzetközi kapcsolatokat tanultam a Corvinuson. Diplomata családból származom, hat nyelven beszélek, tehát adott volt a nemzetközi szál. De gyerekkorom óta foglalkozom művészetekkel, így nem véletlen, hogy belefolytam a Művészetek Völgye történetébe, noha akkor épp nem volt annyira csábító dolog. Kezdetben egyedül csináltam azt, amin most egész évben tízen dolgozunk. Ráadásul a 2014-es 25. jubileumi fesztivált hét és fél hónapos terhesen dolgoztam végig. Aztán átalakult a struktúra, megalakult a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány, amely mára a Művészetek Völgye Fesztivál többségi tulajdonosa.

rap: Mi az alapítvány missziója?

OJN: Hogy egy művészeti fesztivállal is lehet indukálni a vidékfejlesztést az uborkaszezonban, s lehet a fesztiválnak az önmaga sikerén is túlmutató célja. Egész évben foglalkozni kell a környék promóciójával, a helyi kereskedőkkel, a vendéglátóipari egységekkel, szállásokkal. Ennek következtében a fesztiválnak is jobb infrastruktúrája lesz. Erre a modellre alapozva hoztuk létre Tállyán a Kerekdomb Fesztivált és az Örvényeshegy Pikniket Zalacsányban.

 
Fotó: Kelemen Gergő

rap: Milyen fejlesztésekkel számolhatunk az idén a völgyben?

OJN: Újdonságok a történelmi séták, a természetjárási és e-bike túra lehetőségek. Kapolcson sikerült támogattatni a játszótérépítést, egy kúria felújítását, amelyben van kiállítóterem és közösségi iroda, a kávézója pedig egész évben nyitva van. A Hello Wood csapata tervezett egy pajtaszínházat, amely nyitott állapotában kertmoziként funkcionál. Itt lesz idén harmadszor a Filmarchívummal közös némafilmzenei pályázatunk nyerteseinek bemutatója. Egy nap 200 program zajlik 40 helyszínen, ezért a Csigabuszt nagyon kényelmesre fejlesztettük, egy applikáción keresztül élőben követhető a mozgása, és 5–10 perces járatsűrűséggel lehet eljutni Taliándörögdre meg Vigántpetendre. Ez sokat lendített a kimozdulási kedven. Az is igaz persze, hogy vannak olyan művészek, akiknek Kapolcson van a helyszínük, és nem is akarnak kimozdulni onnan.

rap: Mit ajánlanál az idei látogatóknak, mit nézzenek meg július 22. és 31. között?

OJN: Nyilván attól is függ, kivel és hogyan érkeznek. Indul egy programajánló játék az oldalunkon, amelynek a végeredménye egy személyre szabott programterv. Mindenkinek javaslom, hogy ismerje meg a fesztivál nappali arcát, vegyen részt beszélgetésekben, társasjátékokban, és ha gyerekkel jön, használja a gyerekeknek szóló programbontást. A malomszigeti vásár két árussorából egyet csináltam, hogy szellősebb legyen az egész, és a patakpartra is ki lehessen ülni, hűsölni. Már korábban repoharakra és lebomló eszközökre váltottunk. Tavaly 49 tonnáról 39-re csökkentettük a hulladék mennyiségét, 10 százalékos látogatónövekedés mellett. Ugyanilyen drasztikus lesz az idén a készpénzmentesség kialakítása.

rap: Milyenek lesznek a jegyárak?

OJN: 7000 forint az a napijegyár, amikor már minden kedvezményről lemaradtál, mert az utolsó pillanatban a helyszínen vetted meg. De egyébként nagyjából 2000 forint a napijegy ára a 200 programért cserébe, ha a 10 vagy az 5 napos bérletet veszed. Úgy, hogy mindennap van két vagy három Budapest Park nagyságrendű koncert is. Függetleníteni akarjuk magunkat bármilyen állami támogatás megszerzésének a kényszerétől, és ebben a közönség tud nekünk segíteni. Mindig jól­eső érzés, amikor vége a fesztiválnak, és másnap elindul a következő évi jegyek értékesítése. Előfordul, hogy augusztusban 50–100 ember vesz 10 napos bérletet a következő évre. Ezzel azt igazolják vissza nekünk, hogy bíznak bennünk és tudják, hogy nálunk jó dolgok történnek velük.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.