Amikor Sztupa és Troché Csepelen… hát, igen, az megér nem egy bejegyzést, hanem egyenesen egy fejezetet, mit fejezetet, mindjárt egy kötetet. Az is legalább egy pótkötetet, amikor átvágván a Tanácsház téren megérkeztek a Betonra, ahol gyűrött orkánkabátban táskarádiót hallgatott, apám, ez befogja a Szabad Európát is, a helyi krém, a helyi rémek feszülten derűs karéja. És mi történt a Lenin-szoborral? Ott voltak, amikor elvitték, valaki felsóhajtott, micsoda szerencse, hogy nem döntötték le. Aztán ők lopták vissza a Szoborparkból, nagy szovjet katonai teherautóval (KrAZ–255B) rátörvén a kaput, épp csak annyira, hogy befaroljon mellé a daru, újat kellett hozatni, míg tartott az éjszaka sötétje, mert a Praga (darus kocsi) nem bírta, rögtön egy Tatra (dettó darus kocsi) kellett neki, hogy rohanva, sietve ott legyen reggelre, amikor munkába mennek az emberek, nem a régiek, pedig azok de örültek volna, ha látják a gyár előtt mutogatni. Újra teljes díszében. Láng Kálmán utcájára mutogatván, persze mindenki Langnak mondta, még verset is írtak róla, akinek megvan, küldje be. Vagy inkább álljunk meg mégis ott, amikor a Csőhídra felszereltek egy nagy gumikötelet az újító mozgalom e jócskán félreismert klottgatyás héroszai? Úgy ment az, hogy jött a szemüveges szaktárs a központból nagykabátban, az aktatáskája állítólag tele piros hasú százassal, s megnézte, mit végeztek a gyár újítói, s menten fizetett is, csak közben folyamatosan törölgette a párát a kukkerről, mert a martin az nem állhat meg. Semmi pénzért. Most álljanak elé ezek a hosszú hajú Texas nadrágos süvölvények, hogy figyu, fater, feltaláltuk a bungee jumpingot? Elvitte volna őket a rendőrség, persze, megcsinálták azt enélkül is, de mégis. Ők ott jártak, ahol tán még ma is krumplinak mondják az órát.
Pénteken (19-én), ha reggel időben kelünk, mondjuk negyed négykor, akkor el lehet csípni a Blöff tévésorozat-jellegű kiszerelésének első részét, speciel a VIASAT6-on, de aki valamiféle lustaságból kifolyólag ennél egy kicsit később kel, keresgéljen csak nyugodtan, hisz’ a műdarabot az AXN és valamelyik Sony csatorna is tolja.
Szombaton, vagyis már vasárnap felhágunk e heti televíziózásunk Csomolungmájára. Nem, nem azt mondom, hogy a Hatton Garden – Az utolsó balhé az HBO-n, 0.20-kor olyan marha nagy film lenne, már a címe is milyen, kiöregedett Kleingaunerek röffennek össze, hogy kirabolják a gyémántcsiszolók páncéltermét, s fúrják is a betont rendületlenül, dacolva időskori nyavalyáikkal, ezer ilyet láttunk már. Viszont egyikben sem játszott Phil Daniels, Shakespeare hazájának e csodálatos művésze, lánglelkű aktora, akit – mint azt önök is pontosan tudják – 1994-es nagy gurítása óta imádunk rendületlenül. Igen, a Blur Parklife című videóklipjéről van szó (rendezte: Pedro Romhanyi), amelyben nevezett hattyú még a fénykorát élő Damon Albarnt is az asztal alá játszotta. Könnyű volt neki, na, hallod, a Phil Daniels and the Cross frontemberének!
Vasárnap, ami meg már hétfő, 2.10-kor érkezik az Oldboy a Film Caféba, hogy aztán 2.35-kor átadja a helyét a Film Mánián kibontakozó Szó nélkülnek, melyben viszont két sorozathős, Denis Leary és Michael Chiklis nyomul. De ez már egy másik kávéház, ahol nincs is tévé.
