tévéSmaci

Halkirály

  • tévésmaci
  • 2018. február 18.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché Csepelen… hát, igen, az megér nem egy bejegyzést, hanem egyenesen egy fejezetet, mit fejezetet, mindjárt egy kötetet. Az is legalább egy pótkötetet, amikor átvágván a Tanácsház téren megérkeztek a Betonra, ahol gyűrött orkánkabátban táskarádiót hallgatott, apám, ez befogja a Szabad Európát is, a helyi krém, a helyi rémek feszülten derűs karéja. És mi történt a Lenin-szoborral? Ott voltak, amikor elvitték, valaki felsóhajtott, micsoda szerencse, hogy nem döntötték le. Aztán ők lopták vissza a Szoborparkból, nagy szovjet katonai teherautóval (KrAZ–255B) rátörvén a kaput, épp csak annyira, hogy befaroljon mellé a daru, újat kellett hozatni, míg tartott az éjszaka sötétje, mert a Praga (darus kocsi) nem bírta, rögtön egy Tatra (dettó darus kocsi) kellett neki, hogy rohanva, sietve ott legyen reggelre, amikor munkába mennek az embe­rek, nem a régiek, pedig azok de örültek volna, ha látják a gyár előtt mutogatni. Újra teljes díszében. Láng Kálmán utcájára mutogatván, persze mindenki Langnak mondta, még verset is írtak róla, akinek megvan, küldje be. Vagy inkább álljunk meg mégis ott, amikor a Csőhídra felszereltek egy nagy gumikötelet az újító mozgalom e jócskán félreismert klottgatyás héroszai? Úgy ment az, hogy jött a szemüveges szaktárs a központból nagykabátban, az aktatáskája állítólag tele piros hasú százassal, s megnézte, mit végeztek a gyár újítói, s menten fizetett is, csak közben folyamatosan törölgette a párát a kukkerről, mert a martin az nem állhat meg. Semmi pénzért. Most álljanak elé ezek a hosszú hajú Texas nadrágos süvölvények, hogy figyu, fater, feltaláltuk a bungee jumpingot? Elvitte volna őket a rendőrség, persze, megcsinálták azt enélkül is, de mégis. Ők ott jártak, ahol tán még ma is krumplinak mondják az órát.

Pénteken (19-én), ha reggel időben kelünk, mondjuk negyed négykor, akkor el lehet csípni a Blöff tévésorozat-jellegű kiszerelésének első részét, speciel a VIASAT6-on, de aki valamiféle lustaságból kifolyólag ennél egy kicsit később kel, keresgéljen csak nyugodtan, hisz’ a műdarabot az AXN és valamelyik Sony csatorna is tolja.

Szombaton, vagyis már vasárnap felhágunk e heti televíziózásunk Csomolungmájára. Nem, nem azt mondom, hogy a Hatton Garden – Az utolsó balhé az HBO-n, 0.20-kor olyan marha nagy film lenne, már a címe is milyen, kiöregedett Kleingaunerek röffennek össze, hogy kirabolják a gyémántcsiszolók páncéltermét, s fúrják is a betont rendületlenül, dacolva időskori nyavalyáikkal, ezer ilyet láttunk már. Viszont egyikben sem játszott Phil Daniels, Shakes­peare hazájának e csodálatos művésze, lánglelkű aktora, akit – mint azt önök is pontosan tudják – 1994-es nagy gurítása óta imádunk rendületlenül. Igen, a Blur Parklife című videóklipjéről van szó (rendezte: Pedro Romhanyi), amelyben nevezett hattyú még a fénykorát élő Damon Albarnt is az asztal alá játszotta. Könnyű volt neki, na, hallod, a Phil Daniels and the Cross frontemberének!

Vasárnap, ami meg már hétfő, 2.10-kor érkezik az Oldboy a Film Caféba, hogy aztán 2.35-kor átadja a helyét a Film Mánián kibontakozó Szó nélkülnek, melyben viszont két sorozathős, Denis Leary és ­Michael Chiklis nyomul. De ez már egy másik kávéház, ahol nincs is tévé.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.