tévéSmaci

Halkirály

  • tévésmaci
  • 2018.02.18 14:01

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché Csepelen… hát, igen, az megér nem egy bejegyzést, hanem egyenesen egy fejezetet, mit fejezetet, mindjárt egy kötetet. Az is legalább egy pótkötetet, amikor átvágván a Tanácsház téren megérkeztek a Betonra, ahol gyűrött orkánkabátban táskarádiót hallgatott, apám, ez befogja a Szabad Európát is, a helyi krém, a helyi rémek feszülten derűs karéja. És mi történt a Lenin-szoborral? Ott voltak, amikor elvitték, valaki felsóhajtott, micsoda szerencse, hogy nem döntötték le. Aztán ők lopták vissza a Szoborparkból, nagy szovjet katonai teherautóval (KrAZ–255B) rátörvén a kaput, épp csak annyira, hogy befaroljon mellé a daru, újat kellett hozatni, míg tartott az éjszaka sötétje, mert a Praga (darus kocsi) nem bírta, rögtön egy Tatra (dettó darus kocsi) kellett neki, hogy rohanva, sietve ott legyen reggelre, amikor munkába mennek az embe­rek, nem a régiek, pedig azok de örültek volna, ha látják a gyár előtt mutogatni. Újra teljes díszében. Láng Kálmán utcájára mutogatván, persze mindenki Langnak mondta, még verset is írtak róla, akinek megvan, küldje be. Vagy inkább álljunk meg mégis ott, amikor a Csőhídra felszereltek egy nagy gumikötelet az újító mozgalom e jócskán félreismert klottgatyás héroszai? Úgy ment az, hogy jött a szemüveges szaktárs a központból nagykabátban, az aktatáskája állítólag tele piros hasú százassal, s megnézte, mit végeztek a gyár újítói, s menten fizetett is, csak közben folyamatosan törölgette a párát a kukkerről, mert a martin az nem állhat meg. Semmi pénzért. Most álljanak elé ezek a hosszú hajú Texas nadrágos süvölvények, hogy figyu, fater, feltaláltuk a bungee jumpingot? Elvitte volna őket a rendőrség, persze, megcsinálták azt enélkül is, de mégis. Ők ott jártak, ahol tán még ma is krumplinak mondják az órát.

Pénteken (19-én), ha reggel időben kelünk, mondjuk negyed négykor, akkor el lehet csípni a Blöff tévésorozat-jellegű kiszerelésének első részét, speciel a VIASAT6-on, de aki valamiféle lustaságból kifolyólag ennél egy kicsit később kel, keresgéljen csak nyugodtan, hisz’ a műdarabot az AXN és valamelyik Sony csatorna is tolja.

Szombaton, vagyis már vasárnap felhágunk e heti televíziózásunk Csomolungmájára. Nem, nem azt mondom, hogy a Hatton Garden – Az utolsó balhé az HBO-n, 0.20-kor olyan marha nagy film lenne, már a címe is milyen, kiöregedett Kleingaunerek röffennek össze, hogy kirabolják a gyémántcsiszolók páncéltermét, s fúrják is a betont rendületlenül, dacolva időskori nyavalyáikkal, ezer ilyet láttunk már. Viszont egyikben sem játszott Phil Daniels, Shakes­peare hazájának e csodálatos művésze, lánglelkű aktora, akit – mint azt önök is pontosan tudják – 1994-es nagy gurítása óta imádunk rendületlenül. Igen, a Blur Parklife című videóklipjéről van szó (rendezte: Pedro Romhanyi), amelyben nevezett hattyú még a fénykorát élő Damon Albarnt is az asztal alá játszotta. Könnyű volt neki, na, hallod, a Phil Daniels and the Cross frontemberének!

Vasárnap, ami meg már hétfő, 2.10-kor érkezik az Oldboy a Film Caféba, hogy aztán 2.35-kor átadja a helyét a Film Mánián kibontakozó Szó nélkülnek, melyben viszont két sorozathős, Denis Leary és ­Michael Chiklis nyomul. De ez már egy másik kávéház, ahol nincs is tévé.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában.