Amikor Sztupa és Troché elhagyták Saint-Pierre-le-Moûtier-t, a nevers-i kapu őrparancsnoka hosszan nézett a komédiások kordéja után. Nem, nem a ponyvára pingált kackiás betűk – La compagnie de Scaramouch – ejtették rabul a tekintetét, hanem valami más, valami megmagyarázhatatlan, valami furcsa, amit maga sem értett. Hosszú percek múlva jött csak rá, amikor már az út sem porzott utánuk. Hát az a két hátas, amelyek a kordé mögé voltak kötve. Nincs az a csepűrágója a világnak, akinek ilyen paripái lennének. Picard, rohanj azonnal a kapitányért, Nevers felé tartanak a magny-cours-i úton! Kisvártatva ugyanazon a kapun tucatnyi állig felfegyverzett lovas vágtatott ki, igen, egyenest a magny-cours-i útra, Nevers felé. Sztupa és Troché már elköszöntek alkalmi jótevőiktől, gyakorlatilag az első kanyar után, ahol az út befut a Saint Roch-i erdőbe, s ugyancsak lóra kapván iszkoltak az ellenkező irányba. Arra nem különösebben lehetett számítani, hogy üldözőik beveszik e gyermeteg cselt, de talán nyernek némi időt; a komédiásokat hamar utolérik, azok tán még hazudnak is valamit az együtt töltött szép órák kedvéért, de inkább nem, sebaj, úgysem hisznek majd nekik, másfelől a nyomokat eltüntetni sem idő, sem képesség nem adatott. Így hát aligha volt más választás, mint amit éppen csináltak: futni inuk szakadtában, futni világtalan világig. Nevers-be. Mert ez volt az igazi cselvetés, elbújni egy elsőre is átlátszónak ható próbálkozás mögé, majd kilépve mögüle, uzsgyi, megcsinálni mégis. Végül a Porte du Croux-nál értek a városba, a Loire révésze rendben várta is őket, épp kikötöttek, amikor a déli oldalra odarúgtatott az üldözők kettévált csapatának ügyesebbik fele. Troché persze volt oly orcátlan, hogy a comtesse fehér kendőjével még átintegessen nekik.
Pénteken (12-én) egészen az éjszakáig várnunk kell a televíziózás nyilván felette magasztos élvezetére, de 1.20-kor eljön a mi időnk, s megnézzük a Film Cafén a Szelíd motorosokat. Felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e már időszerű elmesélni, hogy mi is ez a film, de egyelőre maradunk optimistának, hisz mindenki még meg sem halt belőle.
Szombaton szükségünk is lesz erre a derűlátásra, hátha akkor Unkasz is megússza a Paramount Channelen este kilenckor Az utolsó mohikánt, amit persze az von most különös fénybe, hogy a Bőrharisnyát híven megformáló Daniel Day-Lewis – saját közlése szerint – utolsó filmje (a Fantomszál) vészesen közelít a pesti mozik felé.
Vasárnap István-nap lesz, annyi szent! Este kilenckor ünnepeljük, a Filmbox Pluson a Victoria című 2013-as norvég dráma megtekintésével. Melyben, mint az ugye köztudott, a kiváló ifjú Bill, vagyis Stellan Skarsgård István nevű gyermeke lép fel (így van, és még Günther is: Bill Istvan Günter Skarsgård – a szerk.). A Sanyi gyerek meg most nyert Golden Globe-ot, mert olyan hitelesen verte Nicole Kidmant, hogy az értők menten leborultak elé. Szóval nagy az élet a fészekaljban.
Kedden lesz még egy Kutyaszorítóban a Paramount Channelen este tízkor, de ez csak járulékos megállóhely.
Csütörtökig kell ugyanis várni a teljes mivoltában megjelenő Nicole-ra (Kidman), este nyolckor érkezik az HBO-ra. A Hideghegy ugyan jobb könyvnek, de így is megér egy menetet. Ne tévézzenek!
