Rádió

Közelnézet

Új riportműsor a Kossuthon

Interaktív

Nem valószínű, hogy a névazonosságon kívül bármi más is összekötné a Kossuth rádió közelmúltban indult magazinműsorát, a Nagyítást, a nemrég elhunyt Csontos János főszerkesztésével kiadott, rövid életű ellen-Élet és Irodalomként pozicionált Nagyítás hetilappal. Mindenesetre érdekes, hogy a közmédia berkein belül nem akadt egy árva lélek sem, aki esetleg szólt volna, hogy ez így nem feltétlenül szerencsés. Ilyen rövid lenne az emlékezet?

Amúgy sem túl frappáns ez a cím, érezhető is az igyekezet Felszeghy Csaba hangján a műsor első perceiben, hogy valami töltést adjon neki: „fontosak a részletek”, mondja a visszatérő szlogent, majd folytatja: „Műsorunkban megmutatjuk, hogy mi van egy rövid riport hátterében.” Végül, mintegy a gyengébbek kedvéért, leszögezi: „Felnagyítjuk a témát, hogy értsük, mi miért történik.”

A cím mellett a műsor műfaja is némi magyarázatra szorulhat, de ebben már nem annyira előzékenyek a házigazdák – a rádió honlapján a műfaji besorolás helyén annyi áll: „MŰFAJ”. A felkonf különben riportműsorként hivatkozik a Nagyításra, és valóban ahhoz áll talán a legközelebb, de volt már olyan adása is, amelynek egész műsoridejét egyetlen interjú tette ki (meglepetésszerűen éppen Pat Methenyvel). Ám amikor „rendes” riport van terítéken, akkor is érezhető egy kis kontúrtalanság, pontosabban mintha a Kossuth rádió műsorkínálatában nem tudta volna még kellő magabiztossággal elhelyezni a Nagyítást a stáb. Olykor Farkas Erika helyszíni riportjaira emlékeztet a műsor (mint amikor az Esterházyak gannai mauzóleumát járták körbe), olykor az Oxigénre (amikor az invazív növényekről volt szó) vagy a Szondára (az ikerpárkutatásról beszámoló rész esetében). Ami nem feltétlenül baj persze, mert ezek az állami rádió legélvezhetőbb műsorai; csak épp azt nem látni tisztán, milyen igény vagy hiány hívta életre mellettük az új hasonmást.

De mintha lenne fejlődés, a december 10-i adás legalábbis felvillantotta, hogy egy mini-riportműsor is lehet fajsúlyos, ha precízen megszerkesztik, és elég sűrű anyagot raknak össze hozzá. Igaz, a végén kissé földbe állt a koncepció, de erről talán nem az adás házigazdái tehettek. Egy szervezet működésének a bemutatása a legritkább esetben hajmeresztően érdekes riporttéma, a magyar hagyomány ráadásul felülről lefelé szokott haladni az ilyesmiben, és gyakran épp a hierarchia csúcsán állók beszélnek a legunalmasabban az újságírókkal. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatról szóló Nagyítás ezzel szemben éppen attól volt izgalmas már az elejétől, hogy a földközelben munkálkodók hangjára tűnt inkább fogékonynak. Néhány perc volt csupán, de a szolgálat rohammentőjének legénységét hallva rögtön átérezhette bárki, mit jelent egy tizenkét órás műszak. Annál is inkább, mert semmi hősködés nem volt az önkéntes mentősök szavaiban; közülük többen a rendszerváltás óta vállalják ezt a munkát főállásuk mellett, mégis be tudnak dobni egy olyan mondatot, érezhető önironikus félmosollyal, hogy „másnak a horgászás a kikapcsolódás, nekem egy hétvégi mentőzés”.

Ehhez hasonlóan erős az atmoszférája a Nyugati pályaudvar mellékvágányán álló hajléktalanszálló-vonatból való bejelentkezésnek is. Van némi magyarázat, hogy értsük, hol járunk, de a helyszíni felvételek nagy részében maguk a lakók beszélnek. És a segítségnyújtás pátosza itt sem csordul túl, ahogy a szegedi hajléktalansegítők bemutatásakor sem. „Segítünk nekik, mert segítségre szorulnak”, válaszolja az egyikük a kérdésre, hogy miért fordítja épp erre a munkára az idejét. Egyébként is üdítő egy olyan műsort hallgatni, ahol nem csak beszélnek valamiről, de oda is mennek, és a helyszínen rögzítik a legapróbb zörejeket is. Egyszerűen más a mentősöket úgy hallgatni, hogy a háttérben folyamatosan megy a sziréna, vagy a tarnabodi elektromosberendezés- bontó dolgozóit, hogy közben halljuk, ahogy ropognak a leselejtezett gépek.

Felszeghy (és a szerkesztő Füredi Zsolt) végül is kellően átélhetővé tudta tenni az adás tárgyát, éppen ezért sajnálhatjuk, hogy az utolsó szakaszban átvette az irányítást Siklósi Beatrix, és lenyomott egy makulátlan marketingbeszélgetést a Jónak lenni jó akcióról. Félreértés ne essék, semmi baj nincs azzal, hogy a közmédia a saját jótékonysági napját reklámozza, pláne, hogy az idei kedvezményezett épp a Máltai Szeretetszolgálat. Csak hát minden, ami addig elhangzott, ezerszer életszerűbb volt, mint ez a befejezés; talán jobb lett volna a kettőt különválasztani.

Nagyítás, Kossuth rádió, december 10.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.