Rádió

Közelnézet

Új riportműsor a Kossuthon

Interaktív

Nem valószínű, hogy a névazonosságon kívül bármi más is összekötné a Kossuth rádió közelmúltban indult magazinműsorát, a Nagyítást, a nemrég elhunyt Csontos János főszerkesztésével kiadott, rövid életű ellen-Élet és Irodalomként pozicionált Nagyítás hetilappal. Mindenesetre érdekes, hogy a közmédia berkein belül nem akadt egy árva lélek sem, aki esetleg szólt volna, hogy ez így nem feltétlenül szerencsés. Ilyen rövid lenne az emlékezet?

Amúgy sem túl frappáns ez a cím, érezhető is az igyekezet Felszeghy Csaba hangján a műsor első perceiben, hogy valami töltést adjon neki: „fontosak a részletek”, mondja a visszatérő szlogent, majd folytatja: „Műsorunkban megmutatjuk, hogy mi van egy rövid riport hátterében.” Végül, mintegy a gyengébbek kedvéért, leszögezi: „Felnagyítjuk a témát, hogy értsük, mi miért történik.”

A cím mellett a műsor műfaja is némi magyarázatra szorulhat, de ebben már nem annyira előzékenyek a házigazdák – a rádió honlapján a műfaji besorolás helyén annyi áll: „MŰFAJ”. A felkonf különben riportműsorként hivatkozik a Nagyításra, és valóban ahhoz áll talán a legközelebb, de volt már olyan adása is, amelynek egész műsoridejét egyetlen interjú tette ki (meglepetésszerűen éppen Pat Methenyvel). Ám amikor „rendes” riport van terítéken, akkor is érezhető egy kis kontúrtalanság, pontosabban mintha a Kossuth rádió műsorkínálatában nem tudta volna még kellő magabiztossággal elhelyezni a Nagyítást a stáb. Olykor Farkas Erika helyszíni riportjaira emlékeztet a műsor (mint amikor az Esterházyak gannai mauzóleumát járták körbe), olykor az Oxigénre (amikor az invazív növényekről volt szó) vagy a Szondára (az ikerpárkutatásról beszámoló rész esetében). Ami nem feltétlenül baj persze, mert ezek az állami rádió legélvezhetőbb műsorai; csak épp azt nem látni tisztán, milyen igény vagy hiány hívta életre mellettük az új hasonmást.

De mintha lenne fejlődés, a december 10-i adás legalábbis felvillantotta, hogy egy mini-riportműsor is lehet fajsúlyos, ha precízen megszerkesztik, és elég sűrű anyagot raknak össze hozzá. Igaz, a végén kissé földbe állt a koncepció, de erről talán nem az adás házigazdái tehettek. Egy szervezet működésének a bemutatása a legritkább esetben hajmeresztően érdekes riporttéma, a magyar hagyomány ráadásul felülről lefelé szokott haladni az ilyesmiben, és gyakran épp a hierarchia csúcsán állók beszélnek a legunalmasabban az újságírókkal. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatról szóló Nagyítás ezzel szemben éppen attól volt izgalmas már az elejétől, hogy a földközelben munkálkodók hangjára tűnt inkább fogékonynak. Néhány perc volt csupán, de a szolgálat rohammentőjének legénységét hallva rögtön átérezhette bárki, mit jelent egy tizenkét órás műszak. Annál is inkább, mert semmi hősködés nem volt az önkéntes mentősök szavaiban; közülük többen a rendszerváltás óta vállalják ezt a munkát főállásuk mellett, mégis be tudnak dobni egy olyan mondatot, érezhető önironikus félmosollyal, hogy „másnak a horgászás a kikapcsolódás, nekem egy hétvégi mentőzés”.

Ehhez hasonlóan erős az atmoszférája a Nyugati pályaudvar mellékvágányán álló hajléktalanszálló-vonatból való bejelentkezésnek is. Van némi magyarázat, hogy értsük, hol járunk, de a helyszíni felvételek nagy részében maguk a lakók beszélnek. És a segítségnyújtás pátosza itt sem csordul túl, ahogy a szegedi hajléktalansegítők bemutatásakor sem. „Segítünk nekik, mert segítségre szorulnak”, válaszolja az egyikük a kérdésre, hogy miért fordítja épp erre a munkára az idejét. Egyébként is üdítő egy olyan műsort hallgatni, ahol nem csak beszélnek valamiről, de oda is mennek, és a helyszínen rögzítik a legapróbb zörejeket is. Egyszerűen más a mentősöket úgy hallgatni, hogy a háttérben folyamatosan megy a sziréna, vagy a tarnabodi elektromosberendezés- bontó dolgozóit, hogy közben halljuk, ahogy ropognak a leselejtezett gépek.

Felszeghy (és a szerkesztő Füredi Zsolt) végül is kellően átélhetővé tudta tenni az adás tárgyát, éppen ezért sajnálhatjuk, hogy az utolsó szakaszban átvette az irányítást Siklósi Beatrix, és lenyomott egy makulátlan marketingbeszélgetést a Jónak lenni jó akcióról. Félreértés ne essék, semmi baj nincs azzal, hogy a közmédia a saját jótékonysági napját reklámozza, pláne, hogy az idei kedvezményezett épp a Máltai Szeretetszolgálat. Csak hát minden, ami addig elhangzott, ezerszer életszerűbb volt, mint ez a befejezés; talán jobb lett volna a kettőt különválasztani.

Nagyítás, Kossuth rádió, december 10.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.