Tévésorozat

Harry Bosch – A nyomozó

  • Gera Márton
  • 2015. július 18.

Interaktív

Ha jön egy újabb krimisorozat, felmerül a kérdés: mitől más, mint a többi? A Bosch semmiben sem más, mégis élvezzük.

Mintha kezdene kikristályosodni a tévécsatornák előtt, hogy vissza kell térni az alapvonalra: a jó történethez. Hogy nem elég, ha mondjuk a nyomozó mentalista, író, vagy félbolond zseni. Mert akkor két rész után beköszönt az unalom. Ami éppenséggel jöhetne a Bosch esetében is, de a cselekményre helyezték a hangsúlyt, és végre nem arról szól egy sorozat, hogy a rendőr vajon összejön-e a rendőrnővel. Bár nem volt nehéz dolguk, a Bosch adaptáció, Michael Connelly megírta a regényeket, valakinek csak forgatókönyvet kellett kreálni belőlük.

Az idő viszont rajtahagyta a nyomát a könyveken, és hát ez meglátszik a sorozaton is, van az egésznek egy régimódi hangulata, leg­inkább az egykori zsarudrámák juthatnak a néző eszébe, amikor a csupa izom és kevés intellektus bűvkörében élő rendőrök próbáltak kikeveredni a mocsokból. Mocsok az itt is van.

De sokkal könnyebb szeretni a ­figurákat, mert igazából róluk szól a sorozat; arról, hogy miként próbálják megfogni a főhőst, és utóbbi hogyan tud szembenézni a múltjával. A Boscht alakító Titus Welliver pedig elég meggyőzően néz szembe a múltjával, játssza a fickót, akin már ránézésre látszik, hogy zsarunak született, és közben a kellő lazasággal vesz részt a saját ügyének tárgyalásán.

Ja, és mindez a napfényes Hollywoodban játszódik, ahol a gyilkosok ugyanolyan kegyetlenek, mint máshol. Hogy ez a nézőt beszippantó miliő megmarad-e a második évadra, kérdés.

Szerda esténként 21.00-kor a FOX-on

Neked ajánljuk