Tévésorozat

Harry Bosch – A nyomozó

  • Gera Márton
  • 2015. július 18.

Interaktív

Ha jön egy újabb krimisorozat, felmerül a kérdés: mitől más, mint a többi? A Bosch semmiben sem más, mégis élvezzük.

Mintha kezdene kikristályosodni a tévécsatornák előtt, hogy vissza kell térni az alapvonalra: a jó történethez. Hogy nem elég, ha mondjuk a nyomozó mentalista, író, vagy félbolond zseni. Mert akkor két rész után beköszönt az unalom. Ami éppenséggel jöhetne a Bosch esetében is, de a cselekményre helyezték a hangsúlyt, és végre nem arról szól egy sorozat, hogy a rendőr vajon összejön-e a rendőrnővel. Bár nem volt nehéz dolguk, a Bosch adaptáció, Michael Connelly megírta a regényeket, valakinek csak forgatókönyvet kellett kreálni belőlük.

Az idő viszont rajtahagyta a nyomát a könyveken, és hát ez meglátszik a sorozaton is, van az egésznek egy régimódi hangulata, leg­inkább az egykori zsarudrámák juthatnak a néző eszébe, amikor a csupa izom és kevés intellektus bűvkörében élő rendőrök próbáltak kikeveredni a mocsokból. Mocsok az itt is van.

De sokkal könnyebb szeretni a ­figurákat, mert igazából róluk szól a sorozat; arról, hogy miként próbálják megfogni a főhőst, és utóbbi hogyan tud szembenézni a múltjával. A Boscht alakító Titus Welliver pedig elég meggyőzően néz szembe a múltjával, játssza a fickót, akin már ránézésre látszik, hogy zsarunak született, és közben a kellő lazasággal vesz részt a saját ügyének tárgyalásán.

Ja, és mindez a napfényes Hollywoodban játszódik, ahol a gyilkosok ugyanolyan kegyetlenek, mint máshol. Hogy ez a nézőt beszippantó miliő megmarad-e a második évadra, kérdés.

Szerda esténként 21.00-kor a FOX-on

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.