Tévésorozat

Harry Bosch – A nyomozó

  • Gera Márton
  • 2015. július 18.

Interaktív

Ha jön egy újabb krimisorozat, felmerül a kérdés: mitől más, mint a többi? A Bosch semmiben sem más, mégis élvezzük.

Mintha kezdene kikristályosodni a tévécsatornák előtt, hogy vissza kell térni az alapvonalra: a jó történethez. Hogy nem elég, ha mondjuk a nyomozó mentalista, író, vagy félbolond zseni. Mert akkor két rész után beköszönt az unalom. Ami éppenséggel jöhetne a Bosch esetében is, de a cselekményre helyezték a hangsúlyt, és végre nem arról szól egy sorozat, hogy a rendőr vajon összejön-e a rendőrnővel. Bár nem volt nehéz dolguk, a Bosch adaptáció, Michael Connelly megírta a regényeket, valakinek csak forgatókönyvet kellett kreálni belőlük.

Az idő viszont rajtahagyta a nyomát a könyveken, és hát ez meglátszik a sorozaton is, van az egésznek egy régimódi hangulata, leg­inkább az egykori zsarudrámák juthatnak a néző eszébe, amikor a csupa izom és kevés intellektus bűvkörében élő rendőrök próbáltak kikeveredni a mocsokból. Mocsok az itt is van.

De sokkal könnyebb szeretni a ­figurákat, mert igazából róluk szól a sorozat; arról, hogy miként próbálják megfogni a főhőst, és utóbbi hogyan tud szembenézni a múltjával. A Boscht alakító Titus Welliver pedig elég meggyőzően néz szembe a múltjával, játssza a fickót, akin már ránézésre látszik, hogy zsarunak született, és közben a kellő lazasággal vesz részt a saját ügyének tárgyalásán.

Ja, és mindez a napfényes Hollywoodban játszódik, ahol a gyilkosok ugyanolyan kegyetlenek, mint máshol. Hogy ez a nézőt beszippantó miliő megmarad-e a második évadra, kérdés.

Szerda esténként 21.00-kor a FOX-on

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.