tévéSmaci

A titkos hódölő

  • tévésmaci
  • 2017. április 23.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy ezentúl nem nyerheti más a hernyófuttatásokat, csak ők, úgy fogtak a tervük megvalósításának, mint a gyerekek. Megváltoztatták a szabályokat. Addig úgy ment a verseny, hogy négy darab, egyenként 32 centiméteres favonalzót nekitámasztottak párhuzamost alkotva az ötödikes történelemkönyvnek, s az így kialakított szolid lejtésű rámpán zúztak lefelé a versenyzők. Antek, Tüzespata, Winnetou és Dzajic. Antek irodalmi figura nevét viselte, Reymont Parasztok című paraszti tárgyú művéből érkezett, Winnetout ismerjük, Dzajic nevét pedig egy akkoriban divatos jugoszláv focista adta kölcsönbe. Tüzespata neve magáért beszélt, ha nevek versenyeznek, mindig csak ő nyer, bár a tartalékos állományban volt egy Szélvész is. De nem a nevek versenyeztek. Ami meg a szabálymódosítást illeti, Sztupa és Troché azt találták ki, hogy mostantól ne lefelé fussanak a hernyók, hanem fölfelé. De Ómafa ellenállt, ez állatkínzás, jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Ezen elgondolkoztak. Troché arra jutott, hogy nem az, pláne, ha dupla pihenőt írnak elő a versenyzőknek a futamok között. Sztupa is megszólalt: nézzétek, ezek a kis piszkok már lefelé se nagyon akarnak menni. Mikor hirdettünk győztest 32 centinél? Múltkor Antek nyolcnál nyert, mert a többiek már négynél lemásztak a vonalzóról, noha a 32 centihez párizsicafatot raktunk ki csalinak (elvették tudniillik Fümál uzsonnáját, bár erre Sztupa nem tért ki ezúttal). Szóval a szabálymódosításból nem lett semmi, így nem maradt más hátra, motiválni kellett a hernyókat. Mit zabál egy hernyó, ha a parizer sem smakkol neki, tette fel a döntő kérdést Troché.

Pénteken (24-én) este 21.25-kor kezdődik a Dunán A Prizzik becsülete, mely filmmű csak jóval az elkészülte után jutott el Magyarországra. E tényt egyszer még felhasználja valaki a komcsi cenzúra rehabilitálására.

Szombaton délután háromnegyed hatkor a Film Mánián lesz a Fekete tulipán, melyben két Alain Delon is elénk lép, az egyik maga a megtestesült romlottság, a másik maga a megtestesült ártatlanság, s akkor szabadul el a feneség, amikor először helyet cserélnek, ám amikor másodszor is megcselekszik ezt, konkrétan a pokol kapui nyílnak meg. Kétségkívül ez a sebhelyesarcús filmek legjobbika, s fütyülik benne a filmzenét.

Vasárnap éjjel háromnegyed egykor a Dunára érkezik az Édes Charity, ez bizony egy Fellini-remake, pont a Cabiria éjszakáiból írta asszem Neil Simon. Bob Fosse rendezte, persze, rendezett ő ennél jobb filmet is, de attól még Shirley MacLaine benne a főszereplő, aki az Orion űrhajó parancsnokának az unokatestvére, ezért jutott be a filmhez. Lesz még egy Jane Eyre is a RTL II-n a jó nevű Mia Wasikowskával, aki még a nagy magyar költőt is meg bírta ihletni (amit persze megértünk). Petőfi Sándor ugyanis a legendákkal ellentétben nem akkor írta Anyám, borogassá’! c. versét, amikor a nevezett szülő földöntött valamit, hanem amikor meglátta a Miát. Így is kezdődik, Ej, mi a Wasikowska, tyúkanyó kend!

Hétfőn Mia unokatestvére jön nyolckor a Film Caféra: Erin Brockovich. A tévé a tegnapok internetje, úgyhogy senki ne dicsekedjen azzal, hogy neki nincs tévéje!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.