Egyetlen sorozaton évtizedeken dolgozni a legbiztosabb és egyben a legunalmasabb állás, és tulajdonképpen az Injustice se tud többet, mint az 1992-es MK, mégis talán az elmúlt évek leghangulatosabb verekedős játéka.
A szuperhősös téma meglovagolása kezd annyira elnyűtt lenni, mint az élőholtak szerepeltetése, különösen a Marvel-filmbirodalom úthengerének árnyékában. A másik nagy képregénykiadónak, a DC-nek valahogy nem megy ez a műfaj, pedig az Injustice sztorija jobb, mint a Joss Whedon-féle Avengers. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy tökéletesen hű az alapanyaghoz: itt minden a kánon szerint történik, és a hollywoodi vágóolló nem nyírja ki az előtörténeteket és a képességeket csak azért, hogy a tömegek is el tudják fogadni az emberfeletti képességeket. Superman itt nem az önfeláldozás tiszta lelkületű szobra, hanem egy bosszú fűtötte, a haragot legyőzhetetlen erejével kiélő mészáros. Ha kell, akár puszta kézzel is eltesz láb alól bárkit, aki csak ellenkezni mer vele.
Még szerencse, hogy őt is laposra lehet verni, ahogy Jokert vagy akár a Zöld Lámpást is, rajongók álmait és ősi bosszúvágyakat váltva ezzel valóra. A lendületes történet pont addig tart, amíg még tényleg érdemes mozgatni a szálakat, és a stílus, na meg a mögötte álló, abszolúte veterán csapat hozza az elvárhatót - ezernyi extra tartalom és egy vaskos, de drámaian kiegyensúlyozatlan online rész képében. Már csak egy Igazság Ligája film kéne mellé, és szép lenne az élet akkor is, ha DC-rajongónak született az ember.
Warner Bros; PC, PS3, X360, iOS
