Tévé/film

Ipi-apacs

  • - kg -
  • 2018. május 12.

Interaktív

Már a bemutatásakor (1980) sem számíthatott újdonságnak, hogy Walther Matthau kicsit nagypapásan, de persze potens nagypapásan, hetykén, de komótosan végigsétál egy félig se komoly kémfilmen. Mérgezett toll és rakétalövő cipő helyett fő fegyvere egy olvasásra használt olvasószemüveg és az arcán – azon a híres, gyűrött arcon – megülő, elnéző félmosoly. Meg az állandó dúdolás, mert hősünk nagy operabarát. Úgy fest, mint egy Rejtő-hős, akitől azt se vennénk zokon, ha pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel lépne ki a szekrényből. De nem a szekrényből lép ki, hanem a CIA-ból, mert seggfejségből jeles felettese (Ned Beatty kiváló öltönyös seggfejnek) irodistát akar faragni belőle. Egy aktatologatót az ügynökök gyöngyéből, akivel még orosz kollégája (Herbert Lom egy elképesztő barna bőrkabátban hidegháborúzik) is szívesen ül le vodkázni. Ezzel kezdetét veszi a Salzburgtól Washingtonig ívelő, komikus adok-kapok, melyben inkább az adokon a hangsúly, hogy miként szívatja meg látványosan (egy leleplező könyv megírásával) az egész kém-establishmentet a Furcsa pár Oscarja vagy – a fiatalabbak kedvéért –, a Grumpy Old Men Maxe. Jack Lemmon sajnos sehol sem tűnik fel, de Glenda Jackson, mint szerelmi szál, exkém és osztrák örökösnő (csodás kombó!) pótolja az örök partner hiányát. A Hopscotch (ez az eredeti címe) nem klasszikus, ilyen ambíciói sosem voltak, de jól őrzi a sármját és utánaolvasni sem haszontalan. A kétszeres Oscar-díjas Glenda Jacksonról megtudhatjuk, hogy megunva a színészetet, munkáspárti politikusnak állt Angliában.

A Cinemax műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.