Tévé

Majdnem habos torta

Ide süss!

Interaktív

A kritikusnak csupán az epéje keserű, a szája ellenben édes, szóval egy cukrászműsor eleve a megszokottaknál jobb eséllyel indul nála.

Annál is inkább, hiszen az ilyen produkciók nemcsak a világ legártatlanabb műsorai (már amennyiben megfeledkezünk a vonatkozó népbetegség, a cukorbaj létezéséről), de rendszerint egy-két fokozattal őszintébbek is a sokévi televíziós átlagnál. Mert ha egyszer a szuflé összeesik, akkor azt onnantól képtelenség kidumálni, és itt a cukros-habos, sőt gejl végtermék is mindig csak az, ami: torta, sütemény vagy más édes tészta. Valódi és műdráma olykor természetesen ebben a zsánerben is akad, de hát még egy heveny lefolyású válság is micsoda békebeli kuglófillatot áraszt magából, ha tárgya a piskóta aljába lesüllyedt cseresznye vagy az összement vajkrém!

Az angolszász licenc, a The Great British Bake Off sütőformájából kikerült Ide süss! is felmutatja most ezeket a rokonszenves erényeket, mint arról a meglepő gyorsasággal lefutott első évad máris bizonyságot adott. A hazai tévés innovációban régóta élenjáró Viasat3 ezúttal is jó érzékkel választott és honosított, s kifejezetten gusztusos lett a műsor képi világa: mintha csak egy jobb cukrászda kirakatát bámulnánk hétköznap esténként. A versenyzők és a cukrászati alapanyagok is rendben vizsgáztak, hozták a tőlük elvárt izgalmakat: hol a fogak között sercegő, túl bőven adagolt kristálycukor, hol meg a menetrend szerinti időzavar mozgósította a tévénézői empátiát.

A műsor az ország legjobb amatőr cukrászát keresi (a jelek szerint nagyjából kéthetente rá is lelve erre a kivételes személyre), azonban úgy lehet, a zsűri összeállításához előbb talán meg kellett volna találni az ország legjobb amatőr színészeit. Az Ide süss! gyenge pontja ugyanis a két zsűritag következetesen mesterkélt, kényszeredett és feszült beszédmodora. Az extra hatásszünet minden egyes szó kimondása után, a kotta után leénekelhető, hipermozgalmas hanghordozás s általában az őszintétlen fontoskodás réme rendre ott kísért Baracskay Angéla és Szabadfi Szabolcs (lásd még: Szabi, a pék) megszólalásaiban. A fesztelenség hiánya pedig hitelteleníti az amúgy itt is törvényszerű és bocsánatos sulykolást, amely az egyik versenyző személyében „a vizuális gyereket”, a másikéban „a határozott nő” képviselőjét igyekszik fölmutatni.

A széria másik kulináris bloggere, a társműsorvezetővé megtett Sass Dani („a vagány gasztroarc”) már érezhetően oldottabb a zsűrinél, ha némiképp túl is kiabálja a szerepét. A természetes képernyős létezés illúzióját persze még így is szinte kizárólag a másik műsorgazda, Hajós András tudja megteremteni maga körül. Neki megint egyszer látványosan előnyére válik a jól körülhatárolt szerep: a humora rögvest felszabadultabb, az öniróniája pedig sokkal élvezetesebb, amint nem kell minden egyes percnek róla szólnia. S csodálatosképp rendszerint még a tárgyi megjegyzései is ülnek, midőn a barátságos műsorvezető bácsi szerepéből ki-kiszólva tesz egy-egy értékelő megjegyzést.

Persze igaz, az étkezés jószerint mindannyiunk szakterülete és tartósan kedves témája. Hiszen éppen ez az Ide süss! sikerének nyílt titka. Viktória piskótától egészen a cseresznyepálinkás minyonig jöhet bármi, a torkos tévénézőkre bizton lehet majd számítani!

Viasat3, április 6.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.