Annál is inkább, hiszen az ilyen produkciók nemcsak a világ legártatlanabb műsorai (már amennyiben megfeledkezünk a vonatkozó népbetegség, a cukorbaj létezéséről), de rendszerint egy-két fokozattal őszintébbek is a sokévi televíziós átlagnál. Mert ha egyszer a szuflé összeesik, akkor azt onnantól képtelenség kidumálni, és itt a cukros-habos, sőt gejl végtermék is mindig csak az, ami: torta, sütemény vagy más édes tészta. Valódi és műdráma olykor természetesen ebben a zsánerben is akad, de hát még egy heveny lefolyású válság is micsoda békebeli kuglófillatot áraszt magából, ha tárgya a piskóta aljába lesüllyedt cseresznye vagy az összement vajkrém!
Az angolszász licenc, a The Great British Bake Off sütőformájából kikerült Ide süss! is felmutatja most ezeket a rokonszenves erényeket, mint arról a meglepő gyorsasággal lefutott első évad máris bizonyságot adott. A hazai tévés innovációban régóta élenjáró Viasat3 ezúttal is jó érzékkel választott és honosított, s kifejezetten gusztusos lett a műsor képi világa: mintha csak egy jobb cukrászda kirakatát bámulnánk hétköznap esténként. A versenyzők és a cukrászati alapanyagok is rendben vizsgáztak, hozták a tőlük elvárt izgalmakat: hol a fogak között sercegő, túl bőven adagolt kristálycukor, hol meg a menetrend szerinti időzavar mozgósította a tévénézői empátiát.
A műsor az ország legjobb amatőr cukrászát keresi (a jelek szerint nagyjából kéthetente rá is lelve erre a kivételes személyre), azonban úgy lehet, a zsűri összeállításához előbb talán meg kellett volna találni az ország legjobb amatőr színészeit. Az Ide süss! gyenge pontja ugyanis a két zsűritag következetesen mesterkélt, kényszeredett és feszült beszédmodora. Az extra hatásszünet minden egyes szó kimondása után, a kotta után leénekelhető, hipermozgalmas hanghordozás s általában az őszintétlen fontoskodás réme rendre ott kísért Baracskay Angéla és Szabadfi Szabolcs (lásd még: Szabi, a pék) megszólalásaiban. A fesztelenség hiánya pedig hitelteleníti az amúgy itt is törvényszerű és bocsánatos sulykolást, amely az egyik versenyző személyében „a vizuális gyereket”, a másikéban „a határozott nő” képviselőjét igyekszik fölmutatni.
A széria másik kulináris bloggere, a társműsorvezetővé megtett Sass Dani („a vagány gasztroarc”) már érezhetően oldottabb a zsűrinél, ha némiképp túl is kiabálja a szerepét. A természetes képernyős létezés illúzióját persze még így is szinte kizárólag a másik műsorgazda, Hajós András tudja megteremteni maga körül. Neki megint egyszer látványosan előnyére válik a jól körülhatárolt szerep: a humora rögvest felszabadultabb, az öniróniája pedig sokkal élvezetesebb, amint nem kell minden egyes percnek róla szólnia. S csodálatosképp rendszerint még a tárgyi megjegyzései is ülnek, midőn a barátságos műsorvezető bácsi szerepéből ki-kiszólva tesz egy-egy értékelő megjegyzést.
Persze igaz, az étkezés jószerint mindannyiunk szakterülete és tartósan kedves témája. Hiszen éppen ez az Ide süss! sikerének nyílt titka. Viktória piskótától egészen a cseresznyepálinkás minyonig jöhet bármi, a torkos tévénézőkre bizton lehet majd számítani!
Viasat3, április 6.
