„Mostanság Aiszkhülosz is Kálmán Olgát nézné” – fogalmazott pár éve Parti Nagy Lajos, s ez a néhány szó jól jelzi, milyen kivételes rangot szerzett magának az ATV riporternője a csatorna törzsközönsége s egyúttal a fővárosi liberális értelmiség körében. Amikor 2010 után szinte teljesen eltűntek a tömegmédiából az átütő jelenlétű ellenzéki politikusok és közszereplők, Kálmán Olga makacs kérdezői keménysége és keménykedése sokak számára jelentett felüdülést a mindennapokban. Kálmán felkészültségével, kitartásával és állandó jelenlétével okvetlenül kiérdemelte a nézők elismerését, még akkor is, ha működésének sérülékenyebb-vitathatóbb mozzanatai éppúgy kezdettől nyilvánvalóak voltak, akárcsak bokros erényei. Merthogy megannyi interjú során érzékletessé vált: a kérdező néha akkor se tudott vagy akart továbblépni, ha valójában már kapott választ a feltett kérdésre. Részint, mert nem pontosan azt a választ kapta, amit hallani akart, részint, mivel egy-egy kérdés tíz-húsz-harmincszori megismétlésének dramaturgiai jelentőséget látszott tulajdonítani. S ahogy az ilyenkor történni szokott: működésének ez a jellegzetessége a népszerűség növekedésével párhuzamosan csak tovább fokozódott. Akárcsak az a riporteri manírja, amellyel a riportalany által véletlenül elejtett bizarrabb szóképet, nyelvi fordulatot vagy hasonlatot mindig következetesen szétcsócsálja, olykor jól felismerhetően már a hagyományos év végi humoros összeállításra sandítva.
| ||
A most megújult és kiglancolt Egyenes beszéd adásaiban újra csak egymás mellett, egymással összekapcsolódva lehet megtapasztalni estéről estére Kálmán Olga riporteri ténykedésének fent emlegetett jellegzetességeit. A kormányszóvivővel asszózva például inkább erőszakkal lefullasztotta és egyfajta ördögi körbe zárta a beszélgetést, hogy hosszan rugózhasson a „ki menjen el kihez tárgyalni?” témakörén, ami pedig már az első pillanatban merőben terméketlen beszélgetési iránynak bizonyult. A somolygó-ajakbiggyesztő engesztelhetetlenségből itt nem is engedett Kálmán, s nem kétséges, hogy a nézők tekintélyes részéből hálát vált ki az ilyen keménység. Az más kérdés, hogy e sorok írója inkább a makacs ismételgetések kedvéért kihagyott érdemi kérdések és lehetőségek sorát vélte fontosabbnak.
Másutt érezhetően jobban érvényesült múlt csütörtökön a kálmáni kérdezői stílus és a műsorvezető általános tájékozottsága. Még ha az „elveszti közvagyon jellegét” túlismétlése végigkísérte is az MNB ügykezeléséről hozott alkotmánybírósági döntés megtárgyalását, azért itt, de a népszavazásos abszurd és a Hack Péterrel pertraktált nyomozati és titkos-szolgálati jogkörök témájában is rokonszenvesnek és meggyőzőnek tetszett Kálmán Olga folytatólagos naprakészsége. S ezt a nívót nap mint nap hozni: túlzás nélkül imponáló teljesítmény.
Kár, hogy a Kertész Imrét búcsúztató, műsorzáró beszélgetésben, melyet a csatorna nagy öregével, Ungvári Tamással folytatott, már közel sem tűnt ily felkészültnek Kálmán Olga. Suta, sőt lapos kérdések és közbevetések sorjáztak itt, melyekhez képest Ungvári kibillenthetetlen rutinja rendre szintkülönbséget jelzett. De ki tudja, ez a sérülékenység talán maga is erény. Az éles és belemenős interjúk hősnője egyvalamit nem tud: megúszós beszélgetést levezetni.
ATV, március 31.
