Jár vele a fájdalom

Szombat esti láz

  • Solymosi Bálint
  • 2013. április 14.

Interaktív

Amikor az első tavaszi napok beköszöntét várva tűnődünk, mit csinálunk majd, ha már tüntettünk, kutyát is sétáltattunk és amúgy nyilvánvalóan reményteli kilátásainkat megszállottként átgondoltuk, akkor az RTL II évekkel ezelőttről előszedett műsorral siet segítségünkre.

Nem ismétlésről van szó, a táncos show-műsor három sorozatát láthatta már a nagyérdemű. A legutóbbi óta azonban eltelt négy kietlen és láztalan, álmosító esztendő, mely kimaradással az RTL Klub megnehezítette hazánk lakossága számára az eltelt idővel való érdemi elszámolást. Most újra bámulhatjuk, ahogy jeles tanítómestereik oldalán celebek rázzák a táncparketten, és majd izgulhatunk, milyen pontszámot kap a páros a semmivel sem kevésbé jeles zsűritagoktól, és aztán az egyszerű nézőktől, avagy rajongóktól.

Mivel távol áll tőlünk a rajongás, nem áll módunkban a maga teljességében követni sem honi, sem külhoni csillagok útját, de azért ködlik néhány név a táncra vállalkozó nyolc közismert közül, Bálint Antónia, Tóth Gabriella... Egy korábbi győztes, Csonka András a műsorvezető, Lilu mellett terem, míg egykori partnere, Keleti Andrea a zsűriasztalnál foglal helyet, olyanok társaságában, mint Esztergályos Cecília, Szirtes Tamás és Tihanyi Ákos. Van énekesünk is kettő, méghozzá x-faktorosok, Muri Enikő és Oláh Gergő. Díszletként azoknak a filmekből ismert texasi lokáloknak diszkógömb világította belterét képzeljük el, amiknek a parkolójában állat férfiak fektetnek a motorháztetőre kicsicsillagokat. Na, rendben, ahhoz képest fel van javítva, többek között az öltözettel, a zsűriével az élen. Mintha a nyolcvanas évek végén váratlanul kihajtottak volna egy egész tanári kart valami (nem állami) ünnepségre. Most már persze könnyű nekünk méricskélni, túl vagyunk az MSZP úgynevezett évértékelő "népgyűlésén", mely a show műfajában is magasra helyezte a lécet.

Mi a szórakoztató egy ilyen táncshow-ban, ha az nem - amit itt látunk - maga a begörcsölt talpú versengés? A nálunknál talpraesettebb és nagyobb szókincsű, színes egyéniségek (nem lehetnek mások, hiszen egy show műsorvezetői) szájából nem hangzik el, talán egyetlenegyszer sem a "játék" szó, viszont azt mondja Lilu egy alkalommal: "Érdemes követni a páholyt, mennyire őszinte a többi szereplő mosolya és tapsa, hihetetlen élmény!" Meg kell mondani, nem, nem hihetetlen. Azt írnánk, hogy felfoghatatlan, ha nem ebben az országban élnénk, ahol elmemunkánk alapvető gyakorlatává vált a megmagyarázhatatlan megmagyarázása. Nem undorodunk, de együttérzők sem tudunk lenni, mellkasunkban észleljük a honi szórakoztatóiparnak, tehát ennek az országnak nyirkos hidegét, minden hazugságát, boldogtalanságát, majd' minden megnyilvánulási forma totál kiüresedését, éppenséggel egy show-műsorban, a Szombat esti lázban.

Mégiscsak az operetthez vagy a musicalek színpadvilágához állna közel egy ilyen táncos show, ám itt a könnyedségnek, az önfeledettségnek, a huncutságnak, a bizarrériának és az ezek ellenére vagy ezek által megőrzött méltóságnak semmi nyoma. A felszabadultság érzetének vagy a humornak lágy szellője se érinti a műsorvezetőket és a zsűritagokat. A versenyzők kedves és végtelenül emberi mosolya mögött a riadtság kapkodó mimikája, melyet természetszerűnek vélhetnénk; most kerülnek ki a kulisszák közül. Meg hát a profi és tanítványa egymásért érzett felelőssége, a próbák ijedségei és aggodalmai, a táncosok egymásba vetett bizalma és így tovább, mindez feszült arc- és testmozgást eredményezhet, akármi színpadi vagy közismertségi rutinnal is rendelkezik néhány fellépő, mert végül is, gondoljuk, ez volna a dráma, mit kezdett egymással két ember, akik ezt jelen esetben szambázva rázzák elénk. Nem rajtuk múlik, hogy nem egy elegáns és nagyvonalúan szórakoztató műsort látunk. A műsorvezetők azt bizonygatják egyre, mást se tudnak mondani, hogy mennyire komoly, milyen kemény munkát igénylő feladat ez a táncosok számára. Készséggel elhiszszük, de nem stimmel akkor se semmi. Például, ha azt gondolnánk, ahogy nem gondoljuk, hogy ők alkalmasak volnának a show levezénylésére, akkor ők nem dolgoznak rendesen, elképzelhető, hogy mindkettő fennáll, mint ahogy az egész stábra, mármint rendezőre és másokra; egészen leverő ez a Szombat esti láz.

RTL II, március 9.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.