A világ és vele a televíziózás azóta sokat változott, ám azért a szerda tizenegy még ma sem számít igazán kitüntetett időpontnak. Így aztán okkal elmerenghetünk azon a kérdésen, hogy "Magyarország első számú talkshow-ja", azaz Hajdú Péter Frizbije hogyan is keveredhetett erre a kevéssé előnyös kezdési időpontra. Talán csak nem Hajdú esetére is áll az a kegyetlen igazság, amit egyik múlt heti vendége, Galambos Lajos saját pályafutására visszatekintve költőien így fogalmazott meg: "a jegenyefák nem nőnek az égig"?
Merthogy a múlt heti adás éppenséggel a mulatós zene valóságos, eleven panteonját (esetleg panoptikumát) vonultatta fel: Lagzi Lajcsitól Bunyós Pityuig, Fásy Ádámtól Sláger Tibóig, s ráadásként még a mixerkirály Lajsz András is eljött - újra Galambost idézve - "recsitálni". 'ket fogta vallatóra szokott lényeglátó és közvetlen modorában Hajdú, mindjárt a bemutatásnál jó érzékkel kiemelve a tényt, miszerint Galambos mindkét politikai oldaltól kapott már állami kitüntetést. (S még mondják, hogy nincs egyetértés a nagy ügyekben!) Majd kedélyesen rögtön értelmezte is Galambos kitüntetéseinek népfrontos jellegét: "azt jelenti, hogy mindkét oldalra kitűnően tudsz nyalni". Medgyessy Péter egykori vőjelöltje, akinek falán ma berámázott Orbán-levelet látni, ezek után a műsor teljes első felét az emberi hálátlanság örök témájának szentelte. A "sztárok százait" felfedező és befuttató Lagzi Lajcsi ugyanis, aki a csúcson akár 220 SMS-t is kapott egy-egy születésnapjára, ma már kénytelen beérni néhány felköszöntő üzenettel. Pedig annak idején ő kupálta ki még magát Gáspár Győzőt is, akit persze - akárcsak Hajdú - máig kedvel, ám akinek a kontójára - akárcsak Hajdú - élvezettel humorizál: "jogot végzett: vályogot"... Gáspárnál többet már csak a szintén távol lévő Zimány Lindának kell nyelnie: őt nótában alázza egy ismeretlen fiatalember két beszélgetésegység között.
Azután jön a "mesterhármas", Fásy, Bunyós és a hajdani burkoló, Sláger: "akik nélkül nincs falunap" - mint vagy fél tucatszor halljuk a frappáns fordulatot. Megcsodálhatjuk Fásy Ádám egészséges önbecsülésének derűs megnyilatkozásait ("én showman vagyok", "jó előadó", "ez rám ragadt"), s hallunk rajongói bugyikról és Szikora István boksz-pályafutásának valóban dicsőséges állomásairól. Kiderül az is, hogy nagyon nagy dolog ám, ha a mesterhármas így összeáll, majd hamar hallhatjuk is ezt az összeállást, hogy azért valamelyest reálisabb képet nyerhessünk Fásyék zenei ámokfutásáról. Bizony rétegműsor ez is a javából, akár egy tudósklub, csak éppen rikítóbb színű zakókat és ingeket viselnek benne. Hajdú Péter sem keménykedik, mintha tudná, hogy a mulatós zene fanatikus hívein kívül már amúgy is mindenki elkapcsolt a műsoráról. Aki viszont maradt, az még e kései órán is okvetlenül hajt a mesterhármas dalos szavára: "táncra, magyar!".
TV2, május 14.
