Rádió

Józsi bácsi mindent megeszik

Korkóstoló

Interaktív

Az utóbbi időben nemcsak az igényesebb étkezés, de az arról való beszéd is mintha egyre népszerűbb lenne. A csapból is főzős műsorok és albumszerű szakácskönyvek folynak, de jól is van ez így, az elmúlt néhány évtized olyan poros kulináris sivárságban telt errefelé, hogy nem árt, ha tényleg nekiesünk az étrendünk megreformálásának.

Különben a gasztronómiáról való beszéd ráncba szedésének is neki lehetne esni egy füst alatt, hisz az egyelőre a természetestől és kellemestől kissé távol jár, valahol a sznobéria és hipertrendiség tájain. Mintha bonyolultabb és érdekesebb lenne minden, mint ami, és bár magunk is nagy rajongói vagyunk bizonyos ízeknek, azt mégis kissé fintorogva vesszük tudomásul, hogy itt tulajdonképpen a táplálkozás legalábbis ambivalens aktusának felcicomázása zajlik, miközben egyre kevesebb szó esik arról, hogy amúgy hová tart minden falat. A Kossuth rádió is előállt az új idők jegyében a maga gasztrokulturális műsorával, aminek a nem túl kreatív (meg hát itt-ott már el is sütött) Korkóstoló címet adták.

A szombat reggeli adás nagy fába vágta a fejszét: az esküvői ételekről és étkezési szokásokról folyt a szó, igaz, kissé körülményesen jutottunk el a témáig (vö. nyár-lenge ruhák-flört-szerelem-esküvő). A nyilatkozó, Tóth János rendezvényszervező kissé mintha gyászos hangon emlegette volna fel a hagyományoktól elszakadó tendencia erősödését, pedig ha valaki volt már "rendes magyar" esküvőn, az aligha hiányolja azt a fajta tortúrát, amit a tradicionális menü végigzabálása jelent. Amennyi kaját ilyenkor elnyelnek a vendégek (illendőségből vagy falánkságból, egyre megy), az nemcsak Kis Jánost, de talán még Marco Ferreri dekadens entellektüeljeit is kikészítené. A minőség helyetti mennyiség különben is a magyar konyha titkos fegyvere, amit azonban ideje lenne szögre akasztani. Tóth az új trendnek a büfévacsorát tartja, ami egyrészt a helyszínválasztást is rugalmasabbá teszi, hisz nem kell a frissensültekkel bajlódni, másrészt többféle étel-kánont is megenged párhuzamosan, vegetáriánust, lisztérzékenyt és hagyományosat is, amivel boldogok lesznek a finnyásak, állatvédők, fogyózók, de még Józsi bácsi is, aki mindent megeszik. Ma már nem kötelező elem az újházi, mondja, beleférnek a krémlevesek is, és talán éjfél után sem muszáj töltött káposztát enni. Ezeket a súlyos állításokat csak részben támasztották alá Kelemen Janka állításai (akinek szerepeltetését nem indokolták "agyon" a műsorkészítők, így folyton olyan érzésünk volt, mintha tudnunk kéne, hogy ki ő, de egyszerűen nem jut eszünkbe), aki a saját esküvőjéről száműzni akarta a húslevest meg a rántott húst, de a húsleves végül valahogy mégis visszamászott az asztalra.

A műsor második félideje kissé szelídebb vizekre evezett, már amennyire mondjuk az egzotikus fűszerek gyűjtése (és magyar piacra való bevezetése) vagy a dizájn-cukorka gyártása az esküvőhöz képest szelídebbnek mondható. Az mindenesetre örvendetes, hogy megismerkedtünk a kubéba bors fogalmával, illetve Gerzsenyi András "cukormestertől" nemcsak azt tudtuk meg, hogy szépapja szabadalmaztatta itthon az először 1932-ben általa elkészített nyalókát, de a cukorselymesítés közben azt is meghallgathattuk, milyen hangon szól a cukor, miközben reped. Szépen. És a bodzás-uborkás limonádéról se feledkezzünk el, ami a nyár slágere, és aminek a tökéletes elkészítését is megtanulhattuk Turi Lászlótól (akitől még egy aranyköpés is belefért: "egy jó limonádé önmagát díszíti").

Első hallásra talán nem tűnnek létfontosságú információknak ezek, de az olimpia által "megkaparintott" médiumban egyszerűen jólesik valami olyat hallani, ami nem sport, és amihez még Semjén Zsoltnak sincs köze. Ráadásul még a resveratrolnak is lehet örülni, ennek a kis vegyületnek, ami a kék szőlőfajták héjában "lakik", s ami franciák generációit óvta már meg a szív- és érrendszeri betegségektől, és most végre itt van, a miénk! Tehát tudományos indoklása is van már a borivásnak, kell ennél több egy augusztusi szombat reggelre? Aligha.

Mr1 Kossuth, augusztus 11.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.