Rádió

Józsi bácsi mindent megeszik

Korkóstoló

Interaktív

Az utóbbi időben nemcsak az igényesebb étkezés, de az arról való beszéd is mintha egyre népszerűbb lenne. A csapból is főzős műsorok és albumszerű szakácskönyvek folynak, de jól is van ez így, az elmúlt néhány évtized olyan poros kulináris sivárságban telt errefelé, hogy nem árt, ha tényleg nekiesünk az étrendünk megreformálásának.

Különben a gasztronómiáról való beszéd ráncba szedésének is neki lehetne esni egy füst alatt, hisz az egyelőre a természetestől és kellemestől kissé távol jár, valahol a sznobéria és hipertrendiség tájain. Mintha bonyolultabb és érdekesebb lenne minden, mint ami, és bár magunk is nagy rajongói vagyunk bizonyos ízeknek, azt mégis kissé fintorogva vesszük tudomásul, hogy itt tulajdonképpen a táplálkozás legalábbis ambivalens aktusának felcicomázása zajlik, miközben egyre kevesebb szó esik arról, hogy amúgy hová tart minden falat. A Kossuth rádió is előállt az új idők jegyében a maga gasztrokulturális műsorával, aminek a nem túl kreatív (meg hát itt-ott már el is sütött) Korkóstoló címet adták.

A szombat reggeli adás nagy fába vágta a fejszét: az esküvői ételekről és étkezési szokásokról folyt a szó, igaz, kissé körülményesen jutottunk el a témáig (vö. nyár-lenge ruhák-flört-szerelem-esküvő). A nyilatkozó, Tóth János rendezvényszervező kissé mintha gyászos hangon emlegette volna fel a hagyományoktól elszakadó tendencia erősödését, pedig ha valaki volt már "rendes magyar" esküvőn, az aligha hiányolja azt a fajta tortúrát, amit a tradicionális menü végigzabálása jelent. Amennyi kaját ilyenkor elnyelnek a vendégek (illendőségből vagy falánkságból, egyre megy), az nemcsak Kis Jánost, de talán még Marco Ferreri dekadens entellektüeljeit is kikészítené. A minőség helyetti mennyiség különben is a magyar konyha titkos fegyvere, amit azonban ideje lenne szögre akasztani. Tóth az új trendnek a büfévacsorát tartja, ami egyrészt a helyszínválasztást is rugalmasabbá teszi, hisz nem kell a frissensültekkel bajlódni, másrészt többféle étel-kánont is megenged párhuzamosan, vegetáriánust, lisztérzékenyt és hagyományosat is, amivel boldogok lesznek a finnyásak, állatvédők, fogyózók, de még Józsi bácsi is, aki mindent megeszik. Ma már nem kötelező elem az újházi, mondja, beleférnek a krémlevesek is, és talán éjfél után sem muszáj töltött káposztát enni. Ezeket a súlyos állításokat csak részben támasztották alá Kelemen Janka állításai (akinek szerepeltetését nem indokolták "agyon" a műsorkészítők, így folyton olyan érzésünk volt, mintha tudnunk kéne, hogy ki ő, de egyszerűen nem jut eszünkbe), aki a saját esküvőjéről száműzni akarta a húslevest meg a rántott húst, de a húsleves végül valahogy mégis visszamászott az asztalra.

A műsor második félideje kissé szelídebb vizekre evezett, már amennyire mondjuk az egzotikus fűszerek gyűjtése (és magyar piacra való bevezetése) vagy a dizájn-cukorka gyártása az esküvőhöz képest szelídebbnek mondható. Az mindenesetre örvendetes, hogy megismerkedtünk a kubéba bors fogalmával, illetve Gerzsenyi András "cukormestertől" nemcsak azt tudtuk meg, hogy szépapja szabadalmaztatta itthon az először 1932-ben általa elkészített nyalókát, de a cukorselymesítés közben azt is meghallgathattuk, milyen hangon szól a cukor, miközben reped. Szépen. És a bodzás-uborkás limonádéról se feledkezzünk el, ami a nyár slágere, és aminek a tökéletes elkészítését is megtanulhattuk Turi Lászlótól (akitől még egy aranyköpés is belefért: "egy jó limonádé önmagát díszíti").

Első hallásra talán nem tűnnek létfontosságú információknak ezek, de az olimpia által "megkaparintott" médiumban egyszerűen jólesik valami olyat hallani, ami nem sport, és amihez még Semjén Zsoltnak sincs köze. Ráadásul még a resveratrolnak is lehet örülni, ennek a kis vegyületnek, ami a kék szőlőfajták héjában "lakik", s ami franciák generációit óvta már meg a szív- és érrendszeri betegségektől, és most végre itt van, a miénk! Tehát tudományos indoklása is van már a borivásnak, kell ennél több egy augusztusi szombat reggelre? Aligha.

Mr1 Kossuth, augusztus 11.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.