Amikor Sztupa és Troché a malőrt és az árulót várták, esett az eső. Nem, inkább szakadt, könyörtelenül verte az autó (külsőre leharcolt, ám a motorháztető alatt élesre fent Simca) szélvédőjét, a motor járt, az ablaktörlőlapát integetett: szviss, szviss, szviss! Sztupa legszívesebben rágyújtott volna, mint a régi szép időkben, no filter, de amikor megpróbálta résnyire letekerni az ablakot, csak úgy dőlt be az eső. Csapadék, mi, szűrte a foga közt a szót Troché, és csak vártak. Várták, hogy ki jön sietős léptekkel a tér felől, feje fölé esernyőt tartva, ballonja gallérját felgyűrve, görnyedt vállal, behúzott nyakkal: a malőr vagy az áruló? S ki lesz az, Ómafa? S ha Ómafa lesz, akkor malőrként vagy árulóként érkezik, esetleg szimplán ő lesz a harmadik ember, aki elszenvedi a malőrt vagy az árulást? Egyáltalán jön-e Ómafa? Ha jön, áruló nem lehet, malőr tán inkább, hajlamos a hirtelenkedésre, de eddig nagy bajt sosem csinált. Szviss, szviss, szviss, csak nem akar elállni. Az első ember, akit megláttak, pont úgy közeledett, ahogy várták, nagy fekete ernyővel, ballonban, a tér felől, de nem az autó, hanem a part felé fordult, a tér és az utca találkozásánál álló üzlethelyiséghez sietett, majdnem odáig csaptak ki a megbolondult hullámok is, lehajolt, babrált a kulccsal és a lakattal, végül egy türelmetlen mozdulattal felrántotta az ajtórácsot. Hol van az előírva, hogy a malőrnek be kell szállnia az autóba? – kérdezte Troché, s legszívesebben ő is rágyújtott volna. Igazad van, csak összevizezné a hátsó ülést meg a padlószőnyeget, napokig tartana, mire kiszellőzne az áporodott szag utána. Csöpögne a kalapja, az esernyője. A malőr nem hord kalapot, az hajadonfőtt jön, lobog a haja szélben, nem tapasztja a fejére sem eső, sem felhőszakadás. Az áruló jön kalapban. Szviss, szviss, szviss!
Pénteken (31-én) este fél tizenegy után tovább folyik a Dunán e heti interjúalanyunk sorozata, az 1979-es Woyzeckkel. Eva Mattes persze igéző benne, s Klaus Kinski is nagyon dolgozik azzal a gülü szemeivel, gyöngyözik a homloka is rendesen, de a Woyzeck azért csak Woyzeck: heves leirat arról, hogy milyen az, amikor kiül ránk a belsőnk. Ilyen pedig nincsen, hogy kívül van a belül. Nem forgatjuk a szemünket, nem akkor ver a víz – aki belül lakik, belül is intézi a dolgát, ha tetszik, belül is öl. Akkor sem volt ez másként, amikor Szász János bő másfél évtizeddel később kivitte a szerencsétleneket a rozsdamarta Rákosrendezőre.
Szombaton a Paramount Channelen akarja megfojtani valaki Sigourney Weavert, vajon sikerül-e? S mi lesz a jó Dermott Mulroney-val? Igen, önök ismét kitalálták, a Tökéletes másolatról van szó! Simán nézhető darab, csak egy baja van, hogy vele egy időben még olyan filmek születtek, mint a Szigorúan bizalmas vagy a Közönséges bűnözők.
Vasárnap mi lesz? Vasárnap Jackie Brown lesz a Paramount Channelen. A Jackie Brownban az a jó – s ezt nem mondta még senki –, hogy megmutatja a jövőt, de inkább elmesélem én, hogy ne kelljen vasárnapig várni. Nos, a jövő úgy néz ki, hogy eztán majd még több Jackie Brownt adnak, hogy könnyebb legyen a majsztrókám új filmjére várni.
Csütörtökön Támad a Mars! Persze, hogy ezredszer, és? Találják ki, hol támad vagy vigyék le a tévéjüket a pincébe, s bújtassák el a szén alá, mert jönnek a forradalmárok, és elviszik.
