tévéSmaci

Pintyem pintyen

  • tévésmaci
  • 2019. július 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kiültek a tornácra, már hallgattak a harangok. Mondhatni, általános kuss volt, a kutyák is elcsihadtak, a gyerekek se rajcsúroztak, szél se pisszent, bokor se hajlott, a falu végin megálltak a szekerek. Sztupa sem szólt, Troché is hallgatott, vánszorogtak a másodpercek, megállt az idő, hülyén körülnézett, hogy merre is tovább, merre is a semerre, de sehogy sem tudta eldönteni. Azt azért a tüzetesebb megfigyelő levehette, hogy ez még kurvára nem az örökkévalóság, mondjuk, az kifejezetten a tüzetesebb megfigyelő segítségére volt ebben, hogy e nagy semmibe egyszer csak belecsikordult az istállóajtó, hogy keserves és lassú nyisztorgással szélesre táruljon, s kicsoszogjon rajta Ómafa. Az időnek is rögtön leesett a tantusz, innen már nem volt kérdés a merre tovább. Nekilódult, mint egy olimpikon. Ómafa nyakát behúzván, fejit a mellére buktatván foga közt szűrte kifelé a Kossuth-nótát. Vagy valamit, ami lehet, hogy hasonlított rá, Kossuth Lajos gatyában táncol, mert azt hiszi, ő Petőfi Sándor, éljen a magyar szabadság, éljen a haza. Az istálló messze volt a tornáctól, és Ómafa nem kapkodta el a járást, de úgy a nyári konyhától már elért Sztupáékig a neszezése, kiszakadtak hát ők is az idő öleléséből, ha pontosak akarunk lenni, elengedte őket a távozó idő, székük megreccsent vagy fingott valaki (valahol, a távolban, ahol a húrok pattognak, talán egy tehén), de a szituáció béklyói az idő elsurrantával sem lazultak. Énekelni, dehogyis énekelni, dödögni, tútolni kellett nekik is a Kossuth-nótát, s feltétlenül még hülyébb kacskaringókkal, mint Ómafa. Esik eső lábikrámra, Kossuth Lajos fütyöl rája, valahány csepp esik rája, annyi áldás, szájonárá (sayonara). De Ómafa ekkor már a köcsögfa alatt slattyogott, Sztupa és Troché elhagyták a nótát és odanéztek, megsüvegeli-e megint a köcsögfa a vén negyvennyolcas huszárt? Megsüvegelte. Megemelte kackiásan minden csuprát, köcsögét.

Pénteken (7-én) a Duna tévé vidáman hasítja tovább két súlyosabb életműsorozatát. Bergman bácsi az 1958-as Arccal köszön be, Herzog bácsi az 1982-es Fitzcarraldóval. Bergman ekkor már túl van sok mindenen (Fűrészpor és ragyogás; A hetedik pecsét;
A nap vége),
de még messze nem teljesen Bergman. Herzog viszont itt a legherzogabb, herzogabb már nem is lesz. A Verdi, Bellini és Puccini muzsikájára vergődő Klaus Kinskinél sem lesz már herzogabb soha senki, meg még a nyolcvanas évek budapesti artmozi hálózatánál sem lesz herzogabb senki, még a Duna tévé sem, talán csak Max von Sydow kurta pipája az Arcból.

Szombaton este kilenckor már más lesz a világ, imádott Júliánk, Claire Danes a Paramount Channelen hozza Cosette-et, Liam Neeson Valjeanja mellett, s gaz Javert-ként Geoffrey Rush pünktlich úgy esik háttal a Szajnába, mint negyven évvel azelőtt Bernard Blier. S persze valahogy döcög a tavaly útjára bocsátott hatrészes Nyomorultak feliratozása is a megfelelő helyeken.

Vasárnap egy nem is oly régi Mészáros Márta-film, az Aurora Borealis – Északi fény játszik, természetesen a Cinemax 2-n este tíz előtt valamivel, hol is máshol.

Hétfőre marad a feleslegesség mámoros gyönyöre: a Mozi+ este kilenckor a 2016-os kiszerelését adja A hét mesterlövésznek. A tévézést is a csúcson kell abbahagyni, de azon már rég túl vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.