tévéSmaci

Pintyem pintyen

  • tévésmaci
  • 2019. július 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kiültek a tornácra, már hallgattak a harangok. Mondhatni, általános kuss volt, a kutyák is elcsihadtak, a gyerekek se rajcsúroztak, szél se pisszent, bokor se hajlott, a falu végin megálltak a szekerek. Sztupa sem szólt, Troché is hallgatott, vánszorogtak a másodpercek, megállt az idő, hülyén körülnézett, hogy merre is tovább, merre is a semerre, de sehogy sem tudta eldönteni. Azt azért a tüzetesebb megfigyelő levehette, hogy ez még kurvára nem az örökkévalóság, mondjuk, az kifejezetten a tüzetesebb megfigyelő segítségére volt ebben, hogy e nagy semmibe egyszer csak belecsikordult az istállóajtó, hogy keserves és lassú nyisztorgással szélesre táruljon, s kicsoszogjon rajta Ómafa. Az időnek is rögtön leesett a tantusz, innen már nem volt kérdés a merre tovább. Nekilódult, mint egy olimpikon. Ómafa nyakát behúzván, fejit a mellére buktatván foga közt szűrte kifelé a Kossuth-nótát. Vagy valamit, ami lehet, hogy hasonlított rá, Kossuth Lajos gatyában táncol, mert azt hiszi, ő Petőfi Sándor, éljen a magyar szabadság, éljen a haza. Az istálló messze volt a tornáctól, és Ómafa nem kapkodta el a járást, de úgy a nyári konyhától már elért Sztupáékig a neszezése, kiszakadtak hát ők is az idő öleléséből, ha pontosak akarunk lenni, elengedte őket a távozó idő, székük megreccsent vagy fingott valaki (valahol, a távolban, ahol a húrok pattognak, talán egy tehén), de a szituáció béklyói az idő elsurrantával sem lazultak. Énekelni, dehogyis énekelni, dödögni, tútolni kellett nekik is a Kossuth-nótát, s feltétlenül még hülyébb kacskaringókkal, mint Ómafa. Esik eső lábikrámra, Kossuth Lajos fütyöl rája, valahány csepp esik rája, annyi áldás, szájonárá (sayonara). De Ómafa ekkor már a köcsögfa alatt slattyogott, Sztupa és Troché elhagyták a nótát és odanéztek, megsüvegeli-e megint a köcsögfa a vén negyvennyolcas huszárt? Megsüvegelte. Megemelte kackiásan minden csuprát, köcsögét.

Pénteken (7-én) a Duna tévé vidáman hasítja tovább két súlyosabb életműsorozatát. Bergman bácsi az 1958-as Arccal köszön be, Herzog bácsi az 1982-es Fitzcarraldóval. Bergman ekkor már túl van sok mindenen (Fűrészpor és ragyogás; A hetedik pecsét;
A nap vége),
de még messze nem teljesen Bergman. Herzog viszont itt a legherzogabb, herzogabb már nem is lesz. A Verdi, Bellini és Puccini muzsikájára vergődő Klaus Kinskinél sem lesz már herzogabb soha senki, meg még a nyolcvanas évek budapesti artmozi hálózatánál sem lesz herzogabb senki, még a Duna tévé sem, talán csak Max von Sydow kurta pipája az Arcból.

Szombaton este kilenckor már más lesz a világ, imádott Júliánk, Claire Danes a Paramount Channelen hozza Cosette-et, Liam Neeson Valjeanja mellett, s gaz Javert-ként Geoffrey Rush pünktlich úgy esik háttal a Szajnába, mint negyven évvel azelőtt Bernard Blier. S persze valahogy döcög a tavaly útjára bocsátott hatrészes Nyomorultak feliratozása is a megfelelő helyeken.

Vasárnap egy nem is oly régi Mészáros Márta-film, az Aurora Borealis – Északi fény játszik, természetesen a Cinemax 2-n este tíz előtt valamivel, hol is máshol.

Hétfőre marad a feleslegesség mámoros gyönyöre: a Mozi+ este kilenckor a 2016-os kiszerelését adja A hét mesterlövésznek. A tévézést is a csúcson kell abbahagyni, de azon már rég túl vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.