tévéSmaci

Pintyem pintyen

  • tévésmaci
  • 2019. július 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kiültek a tornácra, már hallgattak a harangok. Mondhatni, általános kuss volt, a kutyák is elcsihadtak, a gyerekek se rajcsúroztak, szél se pisszent, bokor se hajlott, a falu végin megálltak a szekerek. Sztupa sem szólt, Troché is hallgatott, vánszorogtak a másodpercek, megállt az idő, hülyén körülnézett, hogy merre is tovább, merre is a semerre, de sehogy sem tudta eldönteni. Azt azért a tüzetesebb megfigyelő levehette, hogy ez még kurvára nem az örökkévalóság, mondjuk, az kifejezetten a tüzetesebb megfigyelő segítségére volt ebben, hogy e nagy semmibe egyszer csak belecsikordult az istállóajtó, hogy keserves és lassú nyisztorgással szélesre táruljon, s kicsoszogjon rajta Ómafa. Az időnek is rögtön leesett a tantusz, innen már nem volt kérdés a merre tovább. Nekilódult, mint egy olimpikon. Ómafa nyakát behúzván, fejit a mellére buktatván foga közt szűrte kifelé a Kossuth-nótát. Vagy valamit, ami lehet, hogy hasonlított rá, Kossuth Lajos gatyában táncol, mert azt hiszi, ő Petőfi Sándor, éljen a magyar szabadság, éljen a haza. Az istálló messze volt a tornáctól, és Ómafa nem kapkodta el a járást, de úgy a nyári konyhától már elért Sztupáékig a neszezése, kiszakadtak hát ők is az idő öleléséből, ha pontosak akarunk lenni, elengedte őket a távozó idő, székük megreccsent vagy fingott valaki (valahol, a távolban, ahol a húrok pattognak, talán egy tehén), de a szituáció béklyói az idő elsurrantával sem lazultak. Énekelni, dehogyis énekelni, dödögni, tútolni kellett nekik is a Kossuth-nótát, s feltétlenül még hülyébb kacskaringókkal, mint Ómafa. Esik eső lábikrámra, Kossuth Lajos fütyöl rája, valahány csepp esik rája, annyi áldás, szájonárá (sayonara). De Ómafa ekkor már a köcsögfa alatt slattyogott, Sztupa és Troché elhagyták a nótát és odanéztek, megsüvegeli-e megint a köcsögfa a vén negyvennyolcas huszárt? Megsüvegelte. Megemelte kackiásan minden csuprát, köcsögét.

Pénteken (7-én) a Duna tévé vidáman hasítja tovább két súlyosabb életműsorozatát. Bergman bácsi az 1958-as Arccal köszön be, Herzog bácsi az 1982-es Fitzcarraldóval. Bergman ekkor már túl van sok mindenen (Fűrészpor és ragyogás; A hetedik pecsét;
A nap vége),
de még messze nem teljesen Bergman. Herzog viszont itt a legherzogabb, herzogabb már nem is lesz. A Verdi, Bellini és Puccini muzsikájára vergődő Klaus Kinskinél sem lesz már herzogabb soha senki, meg még a nyolcvanas évek budapesti artmozi hálózatánál sem lesz herzogabb senki, még a Duna tévé sem, talán csak Max von Sydow kurta pipája az Arcból.

Szombaton este kilenckor már más lesz a világ, imádott Júliánk, Claire Danes a Paramount Channelen hozza Cosette-et, Liam Neeson Valjeanja mellett, s gaz Javert-ként Geoffrey Rush pünktlich úgy esik háttal a Szajnába, mint negyven évvel azelőtt Bernard Blier. S persze valahogy döcög a tavaly útjára bocsátott hatrészes Nyomorultak feliratozása is a megfelelő helyeken.

Vasárnap egy nem is oly régi Mészáros Márta-film, az Aurora Borealis – Északi fény játszik, természetesen a Cinemax 2-n este tíz előtt valamivel, hol is máshol.

Hétfőre marad a feleslegesség mámoros gyönyöre: a Mozi+ este kilenckor a 2016-os kiszerelését adja A hét mesterlövésznek. A tévézést is a csúcson kell abbahagyni, de azon már rég túl vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.