tévésmaci

Kacsatávolság

  • tévésmaci
  • 2021. május 19.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché szuperhősök voltak...

...németórára jártak, a kicsik csoportjába. Mentek épp hazafelé. Jó lesz így, Troché? – kérdezte a Pókember. Sztupa kétségtelenül jobban beleélte magát a szerepébe, ő mindig szerette a dolgokat egészen komolyan venni, így természetesnek is tűnt neki, hogy Pókember lesz. Troché meg pont a távolságtartáson fáradozott mindig, így ezt a szuperhősséget is igyekezett némi malíciával kezelni. Jó, akkor én Békaember leszek. Sztupa felröhögött, hülye, az a búvár. Nézhetjük így is, hagyta helyben Troché. Hogyan nézhetjük másképpen, Troché? Hát úgy, hogy a csávó kétéltű, mint a kétéltű ember abban a szovjet filmben, nemcsak hogy elintéz mindenkit a vízben, de akkorát ugrik, mint a bakkecske. Szovjet szuperhős? De Troché nem zavartatta magát: csak egy ellenfele van, de az nagyon ádáz. Kicsoda, a Gólyaember? Dehogy, a Gólyakalifa! Tényleg, akkor jó lesz, bólintott Sztupa, s megállt egy kis sóskát legelni a Böröczék kerítésénél. De hogy néz ki a Békaember? Búvárruhát visel? Olyan nagy békatalpai vannak? Ja, és pipája is van, mint Sherlock Holmesnak, maradjál már, Sztupa, legalább nem hordja kívül az alsógatyáját; nem ez a baj, hidd el. Már bocsássál meg, de egy szuperhősnek egyáltalán nem mindegy, hogy hogy néz ki. De ha nem ez, akkor mi a baj, Troché? Az, hogy elég hülye nevük van. Froschmann, Spinnenmann… Der Froschmann, der Spinnenmann, csúszott ki Sztupa száján. A Spinne az die, szólt vissza Troché, e-re végződik, de elröhögte magát, jól van, der. De mégis az milyen, hogyha a megbízójuk, a világállam feje azt mondja, hogy „Rendben van, Herr Spinnenmann, fogják el a Kokopellit”? A Herr Froschmann meg pláne. Ráadásul ahhoz, hogy elkapd a Kokopellit, minimum lóra kell pattannod, hát hogy néz ki egy búvárruhás Herr Froschmann lóháton? Hülyén, ismerte be Sztupa. Hogy akasztja be a kengyelbe a békatalpát, ez az én bajom, Sztupa. Ne búsulj, Troché, a Pókember is rosszul festene lóháton, de a Kokopellit a sziklafalakon kell keresni, ott kifejezetten jól jönne a mászása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.