tévésmaci

Kacsatávolság

  • tévésmaci
  • 2021. május 19.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché szuperhősök voltak...

...németórára jártak, a kicsik csoportjába. Mentek épp hazafelé. Jó lesz így, Troché? – kérdezte a Pókember. Sztupa kétségtelenül jobban beleélte magát a szerepébe, ő mindig szerette a dolgokat egészen komolyan venni, így természetesnek is tűnt neki, hogy Pókember lesz. Troché meg pont a távolságtartáson fáradozott mindig, így ezt a szuperhősséget is igyekezett némi malíciával kezelni. Jó, akkor én Békaember leszek. Sztupa felröhögött, hülye, az a búvár. Nézhetjük így is, hagyta helyben Troché. Hogyan nézhetjük másképpen, Troché? Hát úgy, hogy a csávó kétéltű, mint a kétéltű ember abban a szovjet filmben, nemcsak hogy elintéz mindenkit a vízben, de akkorát ugrik, mint a bakkecske. Szovjet szuperhős? De Troché nem zavartatta magát: csak egy ellenfele van, de az nagyon ádáz. Kicsoda, a Gólyaember? Dehogy, a Gólyakalifa! Tényleg, akkor jó lesz, bólintott Sztupa, s megállt egy kis sóskát legelni a Böröczék kerítésénél. De hogy néz ki a Békaember? Búvárruhát visel? Olyan nagy békatalpai vannak? Ja, és pipája is van, mint Sherlock Holmesnak, maradjál már, Sztupa, legalább nem hordja kívül az alsógatyáját; nem ez a baj, hidd el. Már bocsássál meg, de egy szuperhősnek egyáltalán nem mindegy, hogy hogy néz ki. De ha nem ez, akkor mi a baj, Troché? Az, hogy elég hülye nevük van. Froschmann, Spinnenmann… Der Froschmann, der Spinnenmann, csúszott ki Sztupa száján. A Spinne az die, szólt vissza Troché, e-re végződik, de elröhögte magát, jól van, der. De mégis az milyen, hogyha a megbízójuk, a világállam feje azt mondja, hogy „Rendben van, Herr Spinnenmann, fogják el a Kokopellit”? A Herr Froschmann meg pláne. Ráadásul ahhoz, hogy elkapd a Kokopellit, minimum lóra kell pattannod, hát hogy néz ki egy búvárruhás Herr Froschmann lóháton? Hülyén, ismerte be Sztupa. Hogy akasztja be a kengyelbe a békatalpát, ez az én bajom, Sztupa. Ne búsulj, Troché, a Pókember is rosszul festene lóháton, de a Kokopellit a sziklafalakon kell keresni, ott kifejezetten jól jönne a mászása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.