Egy hét kultúra 2021/20.

  • Narancs
  • 2021. május 19.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

BUDAPEST Újra kiléphetünk az online térből, és élőben is bemerészkedhetünk a múzeumokba. Ennek apropóján emlékezünk meg arról, hogy május 13-án újranyitott a Magyar Nemzeti Galériában a Sean Scully műveit felvonultató retrospektív kiállítás. A 2020. év nagy dobásának szánt, eredetileg októberben megnyitott Átutazó című tárlat még május 30-ig látogatható, és mindenkinek érdemes benéznie, akit kicsit is megmozgat a kortárs absztrakt művészet. De nemcsak az MNG-t lesz érdemes felkeresni, hanem a Mai Manó Házat is (és persze még rengeteg helyet, de most hadd emeljük ki csak e két érdekességet az újranyitó múzeumok palettájáról), ahol május 11. óta Paul Almásy (1906–2003) fotóművészetét ismerhetjük meg közelebbről. A magyar származású francia fotográfus pályaképe rettentő izgalmas, az újságíróból fotóriporterré avanzsáló világutazó öt föld körüli utat, 1,25 millió, repülőgépen megtett kilométert, 325 ezer negatívot és bő másfél ezer riportot tudhatott a háta mögött. A június 6-ig tartó A képírás mestere című tárlaton ebbe a fotótörténetileg kiemelkedő életműbe nyerhetünk betekintést. Persze az se bánkódjon, aki még jobban szeretne a távoli szemlélő pozíciójában maradni: nekik is számtalan érdekességet nyújt az mng.hu és maimano.hu honlapja.

BÉCS Elkezdődött a Wiener Festwochen. Az 1951 óta évente magtartott kulturális fesztivál idei programsorozata nemcsak a koronavírus, hanem a 70. évforduló miatt is különleges, a kiállításokat, előadásokat, kon­certeket néhány hét helyett néhány hónapra tervezték. Május 14-én, a hagyományokhoz híven megtartották a fesztivál nagyszabású nyitóestjét a Rathausplatzon felállított színpadon, igaz, közönség nélkül. Egyelőre az események egy részét így tervezik, de a személyesen nem látogatható programokat élőben közvetítik az osztrák közmédia, az ORF különböző csatornáin és online felületein. A sokszínű programnaptárban a képzőművészetek, a zene, a színház, az opera és a tánc szerelmesei egy­aránt megtalálhatják a kedvencüket, böngészni a festwochen.at weboldalon lehet. Érdemes odafigyelni például Maria Hassabi koreográfus izgalmas, hat táncossal készített Here című, élő szereplős installációjára, amelyet a Secession Wienben tekinthetnek meg az arra járók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.